Sötét lélek legendája

Anadriewen  2013.07.05. 22:17

Fiatal volt.Tizenhét lehetett. Hosszú barna haján a nap sugarai fénypompássá varázsolták a látványt. Tengerkék szemébe nézvén pedig mintha az óceán tárult volna elénk. Különleges lánynak tartották,mégis a mostohaanyja semmibe vette, inkább veszekedett rája. Ő mégis sokat ábrándozott arról, hogy majdan szabaddá válhat és világot lát.

 

Egyik hűvös éjjelen kezébe vette hát sorsát,és megszökött otthonról. Ekkortájt indulhattak be kalandjainak sokasága.

 

Napokon át barangolván az erdő legmélyebb bugyraiban megpillantott egy aprócska házat. Egy idős hölgy lakott ottan. A lány kedvességgel és féltő óvatossággal közelítette meg a házat,bebocsájtás kérésért. Az idős hölgynek a szemében könny gyülemlett,meglátván az ifjút,azonnal bebocsájtást is adott néki és ellátta őt étellel és itallal. A fiatal lány nagyon furcsállta az asszony ennyire csodáló rajongását felé és pár röpke perc múlva beszélgetést kezdeményezett. Ekkor a nő belekezdett a legendába mely már évek óta rettegésbe tartja a kicsiny falut. Beszámolt neki egy sötét lélekről aki, éjszakánként az erdőben lakozik és portyázni jár a faluba hogy pusztulást és halált okozzon. Beszámolt arról is, hogy pár évvel ezelőtt meglátogatta őket egy jósnő, ki megjósolta hogy majdan eljön egy fiatal leány ki megoldást hoz mindenkinek a problémájára és a sötét lélek is a homályba vész el. A lány hirtelen megrettent. Mintha a félelem húrjait pengették volna hátán. Rengeteg kérdés merült fel a fejében mégis inkább nem szólott. Befejezte az étkezést, megköszönte a vendéglátást majd nekiiramodott az éjszakában az erdőnek. Hűvös szellő futott végig a fák lombjai között. A levelek sustorgó hangján túl csak egy vén varjú rikácsolása hallatszott. Hirtelen ezt a rejtelmes csendet megtörte egy hang. Mintha a fák között valami árny suhant volna el.  Mintha valaki más is lett volna akkor az erdőben. Mintha valaki figyelné őt!

 

Ekkor hirtelen..minden elcsendesedett.Szélcsend suhant végig az erdő minden egyes pontján, az öreg varjú sem károgott és a levelek is rezzenés mentesen csüngtek a fák ágain.A leány körbe-körbe forogva,a rémülettől egy helyben maradva várta a véget.Ekkor nem hallott mást,csak egy farkasüvöltést,ebben a pillanatban nem is tett mást mint elkezdett visszafelé szaladni az idős hölgy házához. A másodpercek ekkor éveknek tűntek,az erdő végeláthatatlan sokaságában.Hirtelen megbotlott, fejét bevervén, mély transzba esett.

A kép előtte tisztulni kezd,most mégsem az erdő mélyén van hanem egy régies szobában pihen az ágyon,fején rojtos fehérnek nem mondható kötés figyel. Kérdések hada jön a sajogó fájdalom mellé. Hirtelen egy alak lép be az ajtón. Csukját visel,gondosan eltakarva az arcának minden egyes pontja. Óvatosan közelíti meg a leányt,majd érdeklődni kezd hogy érzi magát. A reakció erre nem az amire az alak számított,az ijedelem és sikítozás helyett a fiatal lány inkább beszélgetésbe elegyedik vele. Már jó órája annak hogy belépvén az ajtón társalognak mikor hirtelen felpattan,elnézést kérvén kilép az ajtón,és ételt szolgál fel néki a hallban. Most hogy elment a leánynak volt ideje körbejárni a terepet. A falon mindenféle képek és egy vadkan fej ékeskedett. A szoba másik sarkában pedig egy könyvespolc állott. Mikor közelebb lépett hozzá, a férfi belépett az ajtón és útját állván invitálta a leányt vacsorázni. Amint kiléptek az ajtón a hallba, a kicsiny asztalon rengeteg finomság tárult elébük. Nekiláttak hát lakomázni,pár perc sem telt el, a leány már faggatni kezdte féltő óvatossággal a férfit,aki látván a hatalmas kíváncsiságot tereli a témát. Éjfélt üt az óra, megköszöni a csodás társaságot majdan kilép az ajtón és elindul az erdőbe. A leány ekkor megpillant egy ajtót a folyosó végén. Belép, s mint egy szempillantás alatt egy iroda szerű szobában találja magát. Mást nem vél felfedezni itt mint roskadó könyvespolcot rengeteg porosodó könyvel, egy íróasztalt és egy íróasztalon pihenő noteszt. Odalépvén az asztalhoz kezébe ragadja és olvasni kezdi.A szeme megragad egy ponton. Egy átokról ír benne a férfi, miszerint sok sok éve már hogy megátkozta őt egy boszorkány és azóta cipeli magán ezt a fájó terhet. Ekkor hirtelen kivágódik az ajtó és belép idegesen a rejtélyes alak. A lány próbálja faggatni a titokról, nem törődve azzal hogy bármi baja eshet, nem félvén tőle. Ellenkezőleg a kíváncsisága előbbre valóbb volt bármilyen félelemtől. A férfi dühében a lányra üvöltvén lehajtotta csuklyáját.

 

Húsz év körüli lehetett.Hosszú szőke haján a gyertya fénye táncot lejtett. Sötétbarna szemében pedig az erdő rejtelmei tárultak elébe.Arcát hatalmas karmolásnyom fedte.A leányt mégsem rettentette el a látvány,közelebb lépve hozzá felemelte fejét és megsimogatván arcát csókot lehet ajkaira.A férfi odébb ugorván megkérte a leányt hogy távozzék,hiszen nem akarna neki soha ártani majd kisvártatva elrohant.Nem értvén az egészet útnak eredt.Esteledett, hűvös szellő futott végig az erdőn,falevelek sustorgását elősegítvén.A lány mégsem ijedt meg, gondolatait és figyelmét a férfi kötötte le.Hirtelen az árnyékből három rémisztő alak ugrott elő és rátámadván akarták életét venni. Hiába kiabált a sötét erdőben rajta kívül senki sem sietett segítségére.Egy fa tövébe szorítván a leány behunyva szemét, várta az életének végét.Ekkortájt hatalmas sikítás hallatszott és egy farkas marcangolta szét a támadókat.Félve ám de kinyitván szemét a farkas szemébe nézett.S mit látván benne,az erdő rejtelmei tárultak elébe.Néki ez a pillantás ismerős volt.A férfi volt az,felismerte és kezét nyújtván felé megakarta érinteni.A farkas nagy óvatossággal közelítette meg a leányt,félvén attól hogy rá is rátámadhat.Ekkor a leány átkarolta és magához szorította a férfit.

Napfelkelte kerekedett. A nap sugarai csillogást hozván a harmat cseppekre gyémánttá varázsolták az erdőt. A farkasnak nyoma veszett,és a leány már a férfit ölelvén tért magához a sokkból. Ekkor hazavitte és lefektette az ágyba majd magára hagyta pihenni. Délután tájt lehet,felkelvén folyamatosan csak arra tudott gondolni hogy mennyire szereti a férfit. Vajon hogy törhetné meg az átkot,mely évek óta gyötri szerelmét. Minden nyugodt,minden csendes,a madarak csicsergése sem töré meg a csendet. Útnak indulván megoldást találni a rejtélyre,visszajutott az idős hölgy házához.Belépvén a házba az asszony megörült néki. Azonnal elmesélte mi történt vele,a nő csak ámulva hallgatá a leány szavait.

 

Majdan nem akarta visszaengedni a leányt és bezárta őt a házba.Ekkor összehívta a falubelieket és elindultak az alak házához.A leány nagyon megijedt hogy szerelmével valami rossz fog történni.Szerencséjére az ablak nyitva maradt.Kimászván rajta elkezdett a férfi háza felé szaladni.Mikorra odaért megdöbbenve látta a felbőszült embereket.

Vörösbe öltözött mostan a hold,s midőn a férfit leakarták döfni a leány feláldozva életét szerelme elé ugrott. A kard kecsesen siklott végig testében. A falubeliek rettenetesen megrémültek. Ekkor a férfi átölelvén kedvesét hatalmasat üvöltött. Hirtelen egy fény csapott le az égből. Hallani vélte mindenki a sok évvel ezelőtti átkot,melyben,ha egy tiszta szívű leány feláldozván magát érte,az átok megtörik. A férfi mégsem akart tovább élni szerelme nélkül. Hirtelen kikapván az egyik ember kezéből a kardot szíven döfte magát.

 

Minden csendes, kihalt,kopárrá lett.A vén varjú károgásán és a szellő sustorgásán kívül semmi sem hallatszott. A hold vörösen izzott az égen,mint valami hírnök,a szerelmesek haláláról. A falubéliek tisztelték a leányt,hősies haláláért. Megtörvén az átkot nyugodt élet vár reájuk. Mint valami szentet égbe emelték őket. Csodálatos búcsú temetést rendeztek nékik,majdan egymás mellé fektetvén őket temették el egy sírban. Együtt voltak,igaz nem mozdultak,kihűlt testükön a nap sugarai ragyogni próbáltak. Beteljesületlen szerelemnek hitték őket,legendává válván. Egy leány aki életét adta egy faluért csak azért,hogy megmentse szerelmét. Egy férfi kit súlyos átok övezett évek óta,ki belehalt szerelme halálába. Két fiatal kik soha többé nem lehettek együtt,és egy csók mely árulkodott arról,hogy valaha is szerették egymást.