Az ifjú összezárta a naplót és tovább haladt. Majdan, pár perc múlva ismét elérkezett egy választás elé. A hang ezúttal így szólt:
- Egy igen nehéz döntés elébe állsz! Most fog eldőlni, hogy eddig nem csak a szerencse ált melléd, hanem logikusan is tudsz gondolkodni és a logikáddal kideríteni melyik úton, menj tovább! Ím hát a kérdés! : Két út áll előtted, ím, az egyiket a csábítás istennője Panpea kíséri a másik utat az alvilág istene Hádész vezetette. Mindkét úton újabb és újabb Próbák elébe állsz, viszont most nem te döntöd el melyik úton, haladhatsz tovább! A rejtvényem csak ennyi: 2 almafa áll előtted mind2 almafán ül 10-10 holló! Ha az egyik hollót lelövöd a fáról mennyi, marad a fákon? Döntésedre adok időt, lásd nem kőből, van a szívem! –Az ifjú magában a kérdést ismételgette mi lehetett benne a trükk, hiszen ha 1-et lelő ott marad még a másik 19. Nem ez, így túl egyszerűnek tűnik mikor a végén csak egy fény csillant meg a szemébe.
-A válasz erre oly egyszerű! Ha 1 hollót lelövök a fáról, nem marad rajta 1 sem! Ugyanis a puska hangjától mind a 19 elrepül kivéve az-az egy, amelyiket lelőttem!
-A válaszod Helyes! Most nézd meg a kártyát, melyet a sors választott neked!- A fiú óvatosan emelte fel a kártyát és olvasta el a következő szöveget:
Panpea a csábítás istennője.
- Indulj tovább! – És a kapu felemelkedett.
A fiú merengve sétált a hűvös rideg folyosón mikor érdekes, kuncogó hangokat halott. Eme hangok nagyon meglepték őt, ugyanis ilyen helyzetbe ki lenne ilyen jókedvű, hiszen a halál fele tart! Mégis a hangok egyre erősödődtek, és a folyosó végén, egy csodaszép réten lelte magát. Megdöbbenve nézett körül, és merengett azon, hogy megtalálta volna a 2.-ik kijáratot?
Vagy csak a képzelet szüleménye, ami a szeme elé tárul? De ezek a gondolatok az ismétlődő kuncogás miatt hamar elillantak. A fiú elindult a hangok felé mit sem sejtve ki áll mögöttük még nem egy erdőhöz ért.
–Bemenjek? Vagy ne menjek be? Mit tegyek?- tette fel magában ezeket, a kérdéseket minél többször még nem a hangok csábítása késztették arra, hogy megnézze ki ilyen jó kedvű. Ahogy haladt egyre beljebb az erdőbe egy gyönyörű csobogó vízeséshez ért. A vízesésnél 3 fiatal lány fürdött. Sugárzó tekintetük és elbűvölő hangjuktól zengett az egész erdő. A fiú csak óvatosan közeledett feléjük nem akarta megijeszteni őket. Még nem az egyik lány megpillantotta őt és így szólt:
- Üdvözöllek idegen! Mi szél hozott téged erre ahol a madár sem jár? Mindegy nem is olyan érdekes tudod ez az erdő és ez a rét is a ninfák birodalma. Már évek óta nem járt felénk egy férfi sem így hát el tudod képzelni milyen furcsa számunkra a jöttöd. Kérlek, maradj velünk köztünk jó helyed lesz, elkényeztetünk és szolgálunk mindörökké! – Ekkor a nimfa elindult az ifjú fele csábos léptekkel és elkezdte csókolgatni nyakát. Ekkor a másik 2 nimfa is elindult a fiú felé kezükben gyümölcs és forrásvíz volt avval kínálgatták őt. Majd mikor visszautasította ezeket, a jó dolgokat elvitték őt a lakhelyükre, és mint uralkodó úgy bántak vele. A fiú a sok kényeztetés közepette gondolkodásba merült – Vajon mért ilyen kedvesek velem? Lehet ezis csak 1 álca, hogy a halál nyerje meg a játékot? Nem szabad vesztenem! Mikor az est leszáll én, átkelek az erdőn és folytatom az utam!- Esteledik! A fiú indulni készül! Halk léptekkel indul el az ajtó felé egyenesen az erdőbe mikor hírtelen valaki, megfogja hátulról a kezét!
- Ne arra menj ifjú! Így csak a halálodba mész, az erdő közepén áll egyik nővérem amint meglát téged szemrebbenés nélkül, végez véled! Kövess engem! Mutatom az utat, bennem megbízhatsz!
- Mesélj ki vagy te? Egyáltalán honnan tudjam, hogy nem sodorsz bajba?
- Bízz bennem! – avval a lány megragadta a fiú kezét és egy kis ösvény felé vette az irányt léptei közepette elkezdte mesélni történetét:
- Tudod, sok éve már annak, hogy idekerültem nővéreimmel! Eleinte békésen éltünk kicsiny erdőnkbe szaladgáltunk, nevetgéltünk. Még nem egy nap egy ember értünk küldte a szolgáit és kényszeríttet minket eme rettenetes dologra! Életbe hagyta népünk és erdőnk cserébe szolgálnunk, kell őt 1 örök életen át! Sajnos nővéreim már túlságosan a rabjává váltak ennek az embernek! De én érzem, hogy neked sikerülhet megmenteni minket! Egyet jegyezz meg! Mindig nézz a hátad mögé és tudd nem vagy egyedül! Mindig van kit a jó szándék, vezérel! Siess fiú ezen az ajtón, ha kilépsz nővéreim hatalmának vége, és nem érhet baj! Sok szerencsét! Ég veled – evvel a nimfa megfogta a fiú kezét szájon csókolta és szaladt vissza a ház fele. A fiú elkezdett az ajtó felé rohanni még nem a háta mögött hallotta a mérges ninfák hangját ekkor lépteit rohamozni, kezdte, kinyitotta az ajtót, kilépett és éppen hogy becsukta, hallotta a túloldalom az üvöltést. Ekkor az eddigi hang megszólalt!
- Szép volt ifjú nem gondoltam volna, hogy sikerül kijutnod a ninfák karmai közül élve! Eddig te vagy az egyedüli, aki idáig eljutott de ne feledd! Ez még csak az eleje volt! Majd most jön a java, menj hát tovább utadon!- Mikor már egy jó ideje sétált merengve az úton eszébe jutott a nimfa csókja és az amelyet fülébe súgott:”Semmi és senki sem az, aminek látszik, vannak olyan pillanatok melyek csodásnak, tűnnek, és a vesztünket okozhatja!”
- Vajon ezt meg mire érthette?- gondolkodott, még nem ismét egy rejtvénnyel találta szemben magát:
- Üdvözöllek vándor! Mint látod egyre nehezebb és több akadály tárul eléd!Mivel eddig eljutottál egymagad most mondok egy ajánlatot neked! Ha azon az úton mész tovább melyet én mondok néked választhatsz eme 3 dolog közül: fény, víz, társ! Fontold meg az ajánlatomat 3 perced van minderre!- „Semmi és senki sem az aminek láccik” vajon mire értette ezt? Lehet arra, hogy a víz lehet káros akár csak 1 társ! –Ekkor hangosan csak ennyit mondott:
- A fényt választom!
- Most megmutatom néked mi lett volna a másik két dolog melyet választhattál! A víz mely partot mos és előbb utóbb megfulladsz benne! A társ mely eleinte kedves és aranyos de a látszat néha csal! És a fény melyet választottad. Ím fogd hát ezt a gyufát ne feledd lehet nem nagy dolog melyet most kaptál mégis lehet ez a kis gyufa menti meg az életed?Folytasd az utat a Jobb oldali folyosó mentén!
AJÁNLOM AZ OLDALT
