8.

Keita sebei lassan gy�gyultak, de szerencs�re a l�za hamar lement. K�t napja m�g nagyon rosszul volt �s �n nem igaz�n tudtam neki seg�teni. Csak fek�dtem mellette �s megtettem minden t�lem telhet�t. Az �jabb �zletk�t�s hat�rideje, pedig v�szesen k�zeledett. Valamit tenni kellett, de �gy, hogy Keita megs�r�lt, es�ly�nk sem volt, hogy egyel�re b�rmit is megtudjunk, hogy �llnak Fei �gyei. Csak rem�nykedhett�nk, hogy m�g nem k�st�nk el.

Kora reggelt volt. �lmosan m�sztam ki a konyh�ba, hogy k�v�t csin�ljak magamnak. Keita m�g m�lyen aludt, nekem pedig nem volt sz�vem felkelteni �t. Az elm�lt p�r napban rengeteget tudtunk besz�lgetni �s sok mindent megtudtam r�la. M�g alig m�lt huszon�t �ves, de m�r t�bb dolgon ment kereszt�l, mint amin egy ember tal�n eg�sz �let�ben �teshet. A szerencs�sek pedig meg se tapasztalj�k ezeket a sz�rny�s�geket. Teljesen m�s emberk�nt ismertem meg, mint amilyennek az elej�n mutatta mag�t �s ez nagyon megfogott benne. �gy �reztem soha t�bb� nem akarok elszakadni t�le.

K�zeledett az �jszaka Keita pedig lassan k�sz�l�dni kezdett, hogy visszamehessen a b�rba. Musz�j volt mennie tudom, m�gis rettenetes �rz�s fogott el, mikor kil�pett az ajt�n.

-Keita – sz�ltam ut�na, miel�tt becsukhatta volna maga m�g�tt az ajt�t.

-Hm?

-Vigy�zz magadra.

-�gy lesz – mosolyogta.

F�radtan vetettem magam a kanap�ra �s benyomtam a t�v�t. A szok�sos f�z� m�sorok mentek mindenhol, �n pedig a k�pek l�tt�n rettenetesen meg�heztem. Kicaplattam a konyh�ba, hogy valami kaja ut�n n�zzek. H�t mit se mondjak, a h�t� tartalma nem igaz�n nyerte el tetsz�sem. Lehangoltan emeltem ki azt az egy szelet pizz�t, amit tegnap Jhonny�k itt hagytak, majd vissza�ltem helyemre �s kom�tosan falatozni kezdtem, mik�zben a t�v�t kapcsolgattam. Olyan f�l t�z magass�g�ban arra lettem figyelmes, hogy valaki a z�rat babr�lja. Rossz �rz�s fogott el, de nem volt lehet�s�gem menek�lni, �gy dermedten figyeltem az ajt�t �s v�rtam, ki l�p be rajta. A f�lelmem nem volt alaptalan. Nem sokkal k�s�bb k�t f�rfi l�pett be a lak�sba fegyverrel a kez�kben. Megismertem �ket. Fei emberei. Minden ellenkez�s n�lk�l adtam meg magam nekik, majd k�vettem �ket egyenesen a parkol� fele. �t k�zben persze bek�t�tt�k a szemem, hogy m�g v�letlen se tudjam merre megy�nk, de valami azt s�gta, az sem seg�tett volna rajtam, ha l�tom. Hosszas kocsik�z�s k�vetkezett, majd hirtelen a kocsi leparkolt. Kisz�lltunk. Friss leveg� csapta meg arcom, ami arra engedett k�vetkeztetni, hogy k�zel a tenger. Teh�t a dokkokn�l vagyunk, futott �t a gondolat agyamon �s ekkor ny�lalt bel�m a felismer�s, hogy az �zletet is hamarosan itt �tik majd ny�lbe. De akkor mi�rt ide hoztak? Tompa f�jdalom has�tott bel�m, s v�gigfutott testemen. Megt�ntorodtam, majd elvesztve eszm�letem a f�ldre zuhantam.

Lassan kezdtem �jra magamhoz t�rni �s rettenetesen f�jt a fejem. Ismer�s helyzet fogadott. Kezeimet a fejem f�l�tt �sszebilincselve a plafonon fut� cs�rendszerhez k�t�zt�k. Hom�lyosan �rz�keltem magam k�r�l m�g mindent. Nem messze t�lem p�r ember �llt, de hi�ba vil�g�totta meg �ket a l�mpa f�nye, nem tudtam ki venni kik lehetnek azok. Ekkor valahonnan a s�t�tb�l odal�pett mell�j�k m�g valaki. Hallottam a hangj�t, Fei volt az. Teh�t r�j�ttek ki vagyok, ami azt jelenti, hogy Keita is vesz�lyben van.

- Csakhogy magadhoz t�rt�l Nico – �llt meg el�ttem karba tett k�zzel Fei �s g�nyos mosolyra h�zta sz�j�t.

- Mit akar t�lem?

- Ejnye, h�t �gy kell besz�lni a vend�gl�t�ddal?

- Sz�p kis vend�gl�t�s mondhatom...

- Bocs�ss meg, de nem tehettem m�st...

- Na persze...

- J�, akkor t�rj�nk a l�nyegre, ha m�r t�relmetlen vagy...

- Mit akar?

- Milyen nyomoz�st folytatt�l te �s a kis fot�s bar�tod?

- Semmi k�z�m hozz�...

- Ne j�tszd meg magad. Tudom, hogy volt valakivel kapcsolata �s hogy az a valaki te volt�l.

- H�t nem �n voltam...

- Nem? Akkor mit kerest�l a b�rban?

- Csak sz�rakozni akartam...

- Vagy �gy, sz�rakozni... - l�pett k�zel hozz�m, majd lekevert egy hatalmas pofont. - H�t velem nem fogsz sz�rakozni...

- Mi a fasz baja van? Sz�lljon m�r le r�lam, azt se tudom mir�l besz�l...

- Nem? - kaptam a k�vetkez� pofont.

- Nem!

- Sz�val csak v�letlen�l volt�l ott?

- Igen!

- Ne hazudj te szem�t – kaptam m�g egyet, majd let�pte r�lam ingemet. - No l�m, milyen sz�p b�r�d van, k�r lenne �rte – vigyorogta, majd elvette az ostort egyik gorill�ja kez�b�l. - Nos?

- Nem tudom mir�l besz�l...

- Sz�val nem? - k�rdezte �rdekl�dve, majd �reztem, ahogy a b�r ostor bel�m mar. �v�lteni tudtam volna, de pr�b�ltam visszafogni minden ki�lt�somat. Keita jutott eszembe �s Kanou. M�r csak miattuk is hallgatnom kellett, b�rmi t�rt�njen is velem. - M�g mindig hallgatsz? - k�vette egyik ostorcsap�s a m�sikat, s f�jdalmamban egy k�nnycsepp g�rd�lt v�gig arcomon. Im�dkoztam. Az�rt im�dkoztam, hogy b�rcsak elveszten�m az eszm�letem �s t�bb� nem �rezn�m ezt a mar� k�nt, ezt az �get� f�jdalmat, melyet az ostor hagy maga ut�n minden egyes �t�sn�l. Ugyanakkor rem�nykedtem abban, hogy Keita hamarosan bel�p az ajt�n �s v�get vet ennek. Az ut�bbi k�vetkezett be el�bb, b�r m�r el�g k�zel voltam, ahhoz, hogy �sszeessek.

- Mi folyik itt? - n�zett k�rd�en Feire Keita.

- Vallat�s? - vonta meg v�ll�t a m�sik.

- Mit tett?

- Az embereim kider�tett�k, hogy k�ze lehet a m�ltkori balh�hoz, tudod, mikor az a fot�s gyerek k�peket csin�lt r�lunk.

- Neki? - nevetett fel Keita. - Ugyan Fei, n�zz m�r r�...

- Sz� mi sz�, el�g ramatyul fest, na de t�rj�nk �t a m�sik dologra, majd ut�na r��r�nk ezzel bajl�dni. Nos teh�t? Hogy �ll az �zlet?

- Minden j�l halad, a tervek szerint, olyan hajnal kett� k�r�l �r ide Shing az embereivel.

- H�nyan lesznek?

- H�rom, n�gy, maximum �t ember k�s�ri majd el.

- �s a polg�rmester?

- �gy terveztem – tett le egy lapot az asztalra – hogy k�zvetlen a Shinggel val� �zletk�t�s ut�n �rjenek ide, �gy id�t nyerhet�nk. Ezalatt az embereink elfoglalj�k a hely�ket. A polg�rmester el�g naiv ilyen szempontb�l �s nem b�zik senkiben, �gy sz�m�t�saim szerint, j� ha k�t ember k�s�ri �t a sof�r�n k�v�l.

- Nagyszer� munk�t v�gezt�l, mint mindig – l�pett Keita mell� �s megcs�kolta. - Sz�val hajnal kett�?

- Igen.

- Akkor m�g van egy b� egy �r�nk kifaggatni azt a fick�t ott – mutatott r�m hirtelen.

- F�n�k, nem hiszem, hogy most ez annyira fontos lenne.

- H�t, pedig �n nagyon szeretn�m tudni, mennyi inform�ci�t gy�jt�ttek �ssze r�lunk ezek ketten.

- Nekem az a megl�t�som, ha t�nyleg lenne b�rmilyen inform�ci� a birtok�ban, akkor m�r itt lenne a rend�rs�g. Nem hiszem, hogy b�rki is lenne annyira bolond, hogy egy olyan dolgot csak �gy veszni hagyjon.

- Lehet igazad van, akkor csak sz�rakozzunk kicsit – kacsintott r� j�t�kosan, �n pedig tudtam mi k�vetkezik. Egy �ra el�g hossz� id� ahhoz, hogy Fei elj�tszadozzon mindkett�nkkel, m�gis rem�ltem, hogy Keita nem megy bele ebbe az eg�szbe.

- Nincs hozz� kedvem – pr�b�lkozott Keita.

- Naa, ne kelljen k�ny�r�gn�m, �s k�l�nben is meg�rdemelsz egy kis kikapcsol�d�st.

- Most nincs kedvem, de te csak sz�rakozz nyugodtan – indul el vissza az asztalhoz. H�t ezt az�rt nem v�rtam t�le. Csak �gy odadob ennek az alaknak. Nem tudom elhinni. J�, persze nem tehet m�st, de akkor is. Csak ker�lj�nk ki innen, tuti megverem.

- Mi a baj Keita? – ki�lt ut�na Fei.

- Csak ideges vagyok az �zlet miatt...

- Nem lesz semmi gond, b�zom benned – cs�kolja meg Keita nyak�t. Ilyenkor a rosszull�t ker�lget �s legsz�vesebben agyonvern�m azt a barmot. Miatta szenved Keita �s akkor �gy tesz, mint egy h�s szerelmes. Undor�t�. M�r csak t�z perc van az �tad�sig. Fei �s emberei k�sz�l�dni kezdenek, mit sem t�r�dve velem. V�gre fell�legezhetek. M�g h�rom perc. Lassan kiny�lik az �p�let hatalmas ajtaja. Ekkor egy ember rohan e valahonnan �s egyenesen Feihez siet. Keita fel�j�k fordul. Rosszat sejtek, nem hi�ba. Fei k�pen v�gja a fick�t, majd el�r�ntja a fegyver�t �s Keit�ra szegezi.

- Te �rul� – h�zza meg a ravaszt t�bbsz�r is. Ledermedek. Keita a f�ldre zuhan �s nem mozdul. Rettent� gyorsas�ggal zajlanak k�r�l�ttem az esem�nyek. Elt�nik mindenki az �p�letb�l. Nyomaszt� a csend. � m�g mindig nem mozdul, de m�g l�legzik, l�tom. Kintr�l l�v�ld�z�s zaja hallatszik, majd az �p�letbe berontanak a kommand�sok. Eloldoznak. Alig �llok a l�bamon, legsz�vesebben odarohann�k hozz�, de nem engednek �s am�gy sem tudok mozogni. M�g l�tom a ment�aut�k f�ny�t besz�r�dni kintr�l, m�g hallom, hogy valaki hozz� besz�l, majd nem sokkal k�s�bb mag�val ragad a s�t�ts�g.

F�radtan t�rek magamhoz. A h�feh�r falak �s a neon elvak�t teljesen, K�rh�zban vagyok. K�rbe n�zek. Az inf�zi� lassan csepeg lefele �s mellettem halk monoton pittyeg�ssel jelzi a kis g�pecske, hogy m�g �lek. A m�sik oldalon Usagi �l �s j��z�en alszik a fotelban. Hirtelen eszembe jut minden �s �les f�jdalom has�t bel�m.

- Keita – lehelem, mire az id�s rend�r felriad �s kiszalad a k�rteremb�l. Percekkel k�s�bb orvosok vesznek k�r�l �s vizsg�lni kezdenek. Semmi bajom, csak �t akarom, de ezt �k nem �rthetik meg. Kimennek. Usagi odal�p mell�m.

- Nagy szerencs�d volt – mosolyogja.

- Hol van Keita?

- Ink�bb pihenned k�ne.

- Hol van?

- Az intenz�ven. H�rom napja vagytok m�r k�rh�zban. Keita �llapota az�ta sem javult. M�r k�tszer kellett �jra�leszteni. Az orvosok azt mondt�k, ha ez �gy folytat�dik a sz�ve nem fogja b�rni tov�bb. Ha a k�vetkez� huszonn�gy �r�ban nem javul az �llapota, nincs es�lye. - Szavai �gy martak bel�m, mintha k�gy� harapott volna meg �s sz�vem vadul kezdett el verni. L�tni akartam �t. Tal�n ez az utols� alkalom, hogy l�thatom.

- L�tni akarom – leheltem.

- Nem lehet...

- K�rlek...

- Besz�lek az orvosokkal.

- K�sz�n�m... - suttogtam. P�r perccel k�s�bb egy n�v�rke �s egy tol�kocsi k�s�ret�ben t�rt vissza, majd �ttoltak az intenz�vre, ahol Keita fek�dt. Sz�rny� volt �gy l�tnom �t. Mindenhonnan csak cs�vek �lltak ki bel�le. M�r csak �n voltam bent a szob�ban. Megfogtam kez�t �s halkan besz�lni kezdtem hozz�.

- Szia – simogattam meg arc�t. - Rem�lem tudod, hogy ha fel�p�lsz m�g sz�molunk az�rt, amit a rakt�rban tett�l – mosolyogtam. - K�rlek, ne hagyj itt engem. Nem tudom mihez kezden�k n�lk�led. Szeretlek Keita. Nem volt r� alkalmam m�g, hogy elmondjam, de szeretlek. Nem hagyhatsz itt �rted? K�ny�rg�m... - szor�tottam meg kez�t �s zokogni kezdtem. Nem tudom meddig s�rtam, de sz�p csendben elnyomott az �lom is. �lmodtam, s �lmomban valaki megcir�gatta arcomat. �vatosan nyitottam ki szemem �s az �lom lassan a val�s�ggal forrt �ssze. Mag�hoz t�rt �s engem n�zett. Szemeiben melegs�g ragyogott. Megfogtam kez�t, majd megnyomtam a n�v�rh�v�t. A vizsg�latokn�l persze nem lehettem bent. De amint kij�tt a doki k�rd�sek sz�zaival rohamoztam meg �s addig nem nyugodtam, m�g azt nem mondta, hogy most m�r minden rendben lesz. Boldog voltam. Visszamentem hozz� �s csak kez�t fogva, csendben figyeltem.

Hossz� napok k�vetkeztek, �m p�r nap m�lva m�r egy k�rteremben l�badoztunk mindketten. Nekem persze nem volt m�r komolyabb bajom, csak vele akartam lenni. Egyik este �pp �gya mellett �ltem �s a t�rt�ntekr�l besz�lgett�nk.

- Sajn�lom, hogy nem v�dtelek meg...

- Magamnak k�sz�nhettem – pr�b�ltam nyugtatni.

- Akkor is, jobban kellett volna r�d vigy�znom...

- Baka, lesz m�g id�d vigy�zni r�m – mosolyogtam, majd f�l� hajolva gyeng�den megcs�koltam.

- Szeretlek – s�gta, s k�nnycseppek g�rd�ltek v�gig arc�n. Ujjammal �vatosan let�r�ltem k�nnyeit, majd m�lyen szem�be n�ztem.

- Ha kiker�lsz innen, hozz�m k�lt�z�l �s soha t�bbet nem hagylak magadra – cs�koltam meg ism�t szenved�lyesen, b�zva abban, hogy ez a cs�k lesz majd szerelm�nk z�loga...