XII.

Nem tudtam merre futok, csak l�baim vittek el�re �s alig akartak engedelmeskedni nekem, mikor v�gre, nagy nehezen meg�lljt parancsoltam nekik. Zih�lva kapkodtam leveg� ut�n �s m�g a k�h�g�s is elkapott, de m�r nem s�rtam. Minden k�nnyem elapadt, s �gy �reztem a sz�vem majd megszakad a nagy f�jdalomt�l, mely hatalmas sziklak�nt telepedett r�. A hideg leveg� arcon csapott �s lassan l�gz�sem is �jra a norm�lis, megszokott temp�ra v�ltott. �veges szemekkel meredtem k�rbe, de semmi nem volt ismer�s. Elveszettnek �reztem magam, telefon�lni akartam, de ugyan ki tudna nekem seg�teni? Hisz m�g magam sem tudom megmondani, merre vagyok. S�t�t volt �s hideg. Szomor�an indultam el az egyik ir�nyba, ahol f�nyeket l�ttam derengeni a t�volban, rem�lve, hogy tal�lok valakit, aki �tba igaz�t. Nyakamba h�ztam kab�tom, rettenetesen f�ztam �s f�ltem. Hosszas gyalogl�s ut�n, v�gre el�rtem egy �jszakai b�rhoz. Nem volt sz�vmelenget� �s cseppet sem akar�dzott bemennem oda, de m�r teljesen �tfagytam. Hi�ba, m�gis csak Eur�p�ban voltunk, s itt az id� j�val szesz�lyesebb �s h�v�sebb, mint Jap�nban. Bel�ptem a b�r ajtaj�n �s f�lve pillantottam k�rbe. L�tsz�lag minden nyugodt volt. Senki nem figyelt fel r�m, �gy odas�t�ltam a pulthoz, hogy valami inform�ci�t szerezzek, ekkor megsz�lalt zsebembe telefonom. F�lve kaptam el� a k�sz�l�ket, Ryu keresett. Legal�bb neki esz�be jutok…

- Hol a f�szkes fen�be vagy? – t�madt nekem egyb�l. Na, igen gondolom, fogalma sincs arr�l, hogy mi t�rt�nt a stadionban �s most nem fogok neki magyar�zkodni, tal�n, majd k�s�bb.

- Elt�vedtem…

- Mi�rt kellett neked gyalog elindulni Nico? Nem b�rtad megv�rni, m�g elk�sz�l�nk mi is? Ha valami bajod esik, a f�n�k kicsin�l minket…

- Sajn�lom – k�szk�dtem k�nnyeimmel ism�t. F�jt, hogy �gy nekem t�madt, hogy m�g csak meg sem pr�b�lt meghallgatni. T�nyleg mindig csak �n vagyok minden�rt a hib�s �s ezt m�r nagyon kezdem unni...

- Nincs sz�ks�g a magyar�zkod�sodra...

- Az isten szerelm�re, mi�rt mindig �n vagyok a b�nbak? Musz�j mindig engem hib�ztatni minden�rt? Kicsit elgondolkodhatn�tok v�gre... De mindegy... Majd hazajutok, ha hazajutok... Ja ne! - nyomtam ki m�rgesen a telefont �s ki is kapcsoltam azt.

- Mit adhatok? - k�rdezte a csapos.

- Egy whiskyt k�rek, sok j�ggel – foglaltam helyet k�zbe a b�rsz�ken. Az italomat is hamar megkaptam, s csak meredten b�multam a j�gkock�kat, ahogy az alkoholban b�k�sen �szk�ltak. Mi�rt nem hallgat meg engem senki soha? Mi�rt kell egyb�l let�madni? Persze gondolom Aya nem mondta el nekik mi t�rt�nt, �gy megint �n leszek a felel�tlen �s ostoba. Eddig m�g soha nem fordult meg a fejembe ilyesmi, de ma elgondolkodtam azon, hogy v�gleg itt hagyom a band�t. Szeretek zen�lni, vel�k lenni, de ha Aya nem hallgat meg, nem tudok mellette maradni tov�bb. T�ls�gosan is szeretem ahhoz, hogy elviseljem a hi�ny�t. Valamit tennem kell, valahogy meg kell �rtetnem magam vele is �s a sr�cokkal is. N�ha �gy �rzem, teljesen felesleges vagyok ebben a vil�gban.

M�r az �t�dik poh�r whiskymet ittam, mikor v�gre er�t vettem magamon �s visszakapcsoltam telefonom. A k�sz�l�k halk pittyeg�ssel jelezte, hogy vagy t�z nem fogadott h�v�s �s t�bb sms is v�rakozik r�m. V�gign�ztem a h�v�slist�mon, �s az �zeneteken. Nem volt kedvem elolvasni egyiket sem. Mindegyik Ryut�l sz�rmazott �s gondolom nem �pp kedvesked� �zeneteket k�ld�tt nekem. Zsebembe cs�sztattam mobilom, majd kifizettem az italom �s elindultam haza. Nem �reztem magam t�l j�l. Eg�sz nap nem ettem semmit, s az alkohol er�sen dolgozni kezdett bennem. J�l esett kicsit a leveg�n lenni, de az ajt�n�l messzebb nem siker�lt jutnom. Ott meg�lltam, l�baim remegtek, mint a ny�rfalev�l �s a falnak d�lve v�rtam, hogy elm�ljon rosszull�tem. Nem m�lt el. Lekuporodtam a f�ldre �s telefonom el�v�ve kikerestem Ryu sz�m�t a list�b�l, majd remeg� k�zzel nyomtam meg a h�v�s gombot.

- Hai?

- Seg�ts, k�rlek... - ny�gtem a telefonba.

- J�l vagy Nico? - k�rdezte aggodalommal teli hangon.

- Nem igaz�n...

- Hol vagy?

- Nem tudom... - kezdtem el szipogni.

- Keress egy utcat�bl�t, vagy valamit, ami seg�thet... - mondta kedvesen. Nagy nehezen felt�p�szkodtam �s feln�ztem a b�r ajtaja felett vill�dz� rekl�mt�bl�ra.

- A Puerto b�rn�l vagyok – leheltem.

- Ne mozdulj onnan, h�vok egy taxit �s �rted megyek.

- Arigatou – leheltem �s letettem a telefont, majd visszas�t�ltam a falhoz �s a f�ldre rogytam. M�g mindig f�ltem, m�g mindig nem tudtam mit fogok neki mondani, ha ide�r, de haza akartam jutni. Aludni akartam, elfelejteni ezt az eg�sz sz�rny�s�get. Nem tudom meddig �ld�g�ltem ott a faln�l, m�g v�gre megjelent egy taxi, majd Ryu sz�llt ki bel�le �s sietett oda hozz�m.

- Nico... - guggolt le el�m �s pr�b�lt meg felseg�teni. Nagyon nehezen tudtam fel�llni, mindenem f�jt �s remegett. Gyenge voltam, olyan gyenge, mint eddig m�g soha. �vatosan �tkarolta a derekam, majd lassan elindultunk a taxihoz.

- �n... sajn�lom... - g�rd�lt le n�h�ny k�nnycsepp arcomon. - Nem akartam, hogy ez legyen Ryu...

- Nyugodj meg, m�r nincs semmi baj... - pr�b�lt vigasztalni.

- De igenis van! Aya ut�l engem, pedig semmi oka se lenne r�. Nem tudtam ell�kni magamt�l Kaorut, pedig akartam, de � er�sebb volt, hi�ba tiltakoztam, majd mikor elrohantam telebesz�lte Aya fej�t minden h�lyes�ggel �s � elhitte. Neki hitt, �rted? Pedig azt hittem megb�zik bennem, t�vedtem. �s ma is, koncert ut�n... �n ezt nem b�rom Ryu, elegem van mindenb�l... - �v�lt�ttem, s zokogva a karjaiba borultam.

- Nyugodj meg, k�rlek, hazamegy�nk �s mindent megbesz�l�nk, csak ne s�rj Nico... - nyugtatgatott. �reztem, hogy l�pteim egyre ink�bb elnehez�lnek, z�gott a fejem �s eg�sz testem remegni kezdett. M�r alig hallottam a k�r�l�ttem zajl� esem�nyeket, s amint be�ltem az aut�ba, minden els�t�t�lt el�ttem.

Ismeretlen �gyban voltam. K�pek villantak fel el�ttem, s hol Ryut, hol pedig Ayat pillantottam meg magam mellett p�r percre, majd �jra s�t�ts�g vett k�rbe. Nem tudtam mi zajlik k�r�l�ttem, nem �rtettem semmit. A t�volb�l hangokat hallottam, de nem �rtettem miket sugdol�znak. �jabb k�p villan be. Aya �l �gyam mellett, s k�nnyes, kis�rt szemekkel n�z r�m. Sz�lni akarok neki, meg�rinteni, de testem nem engedelmeskedik. Megint s�t�ts�g vesz k�rbe, ism�t egyed�l vagyok, mag�nyosan. Olyan b�k�s minden, annyira nyugodt. Egy z�ldell� mez�n �llok, arcomat a l�gy ny�ri fuvallat cir�gatja meg, s �n m�lyet szippantok a friss leveg�b�l, mely csak �gy �ramlik be t�d�mbe. J�l esik itt lenni, itt senki sem b�nt, m�gis, hi�nyoznak a bar�taim, a zenekarom... a csal�dom. Mi�ta megismertem �ket, az �letem r�sz�v� v�ltak, s b�r n�ha veszekedt�nk, mindig ki�lltunk egym�s�rt. Nekem �k jelentett�k a csal�dot, azt a csal�dot, amit any�m hal�la ut�n elvesztettem. Nagysz�leimmel nem tartom a kapcsolatot, �k sosem n�zt�k j� szemmel a zene ir�nti vonzalmamat, pedig annyira szerettem volna, ha �k is t�mogatnak. Egy k�nnycsepp g�rd�l v�gig arcomon, ahogy eszembe jut Ryu �s Keita �lland�, j�t�kos civakod�sa. �k mindig meg tudtak nevettetni, �s persze ott volt Aya is. M�g senkit nem szerettem ennyire, mint �t �s m�r az sem �rdekelt, hogy azon az est�n �gy b�nt velem. L�tni akartam, �jra meg�rinteni. Ism�t �k�lbe szorult kezem, s behunytam szemem...

Elvak�tott a hirtelen j�tt f�ny �s egy darabig csak hunyorogni tudtam. Odakint s�t�t volt m�g, de megismertem a sz�llodai szob�nk. K�rbepillantottam. Aya az �gyam mellett l�v� fotelban aludt, s csak egy pl�d volt r�ter�tve. Elmosolyodtam. Annyira aranyos volt most. �vatosan kim�sztam az �gyb�l, megfogtam paplanom, majd odas�t�ltam hozz� �s egy darabig csak n�ztem �t csendben. B�k�sen aludt, de arca rettenetesen gondterheltnek t�nt. K�zelebb l�ptem hozz�, let�rdeltem el� �s fejem �l�be hajtva h�ztam magamra a takar�t. �reztem, amint egy k�z gyeng�den v�gigsim�tja fejemet, majd felpillantottam kedvesemre.

- Szia – s�gtam mosolyogva.

- Nico – lehelte gyeng�den, majd nyakamba borulva zokogni kezdett. Meglep�dtem. - Sajn�lom, amit veled tettem, nem akartalak b�ntani. Bocs�ss meg nekem, k�rlek. Annyira szeretlek, annyira f�ltelek...

- M�r semmi baj... - simogattam h�t�t nyugtat�sk�ppen.

- Annyira h�lye voltam, hogy nem hittem neked... B�znom kellett volna benned, m�gsem tettem. M�g csak meg sem hallgattalak...

- Baka – �leltem �t szorosan magamhoz, de enn�l t�bbet m�r nem b�rtam mondani, mert az �n szememb�l is patakokban kezdtek el folyni a k�nnyek. Hossz� percekig zokogtunk egym�s karjaiba borulva, m�g v�g�l megnyugodtunk mindketten. Aya kibontakozott �lel�semb�l, majd kezemet megfogva felseg�tett a f�ldr�l �s az �gyhoz vezetett. Engedelmesen fek�dtem vissza, � pedig r�m ter�tette a paplant �s le�lt mell�m.

- K�rsz valamit? - k�rdezte kedvesen, mire �n tiltakoz�sk�pp megr�ztam fejem. Fel akart �llni, hogy visszamenjen a fotelhez, de megfogtam kez�t.

- Maradj itt velem...

- Nem megyek sehova, ne agg�dj... - mosolyogta, de m�g mindig nem engedtem el �t.

- K�rlek... - s�gtam, mire egy cs�kot lehelt homlokomra �s beb�jt mell�m az �gyba, majd szorosan mag�hoz �lelt.

- Szeretlek...

- �n is szeretlek – remegett meg hangom.

- Mi baj?

- Annyira f�ltem, hogy elvesz�telek, hogy nem hiszel nekem. Annyira f�jt, hogy �gy b�nt�l velem, pedig �n el akartam neked magyar�zni mindent, de nem ment. Szeretlek Aya, nem tudn�m elk�pzelni az �letem n�lk�led...

- Ezent�l mindig melletted leszek, meg�g�rem...

- Tudod, megfordult a fejemben, hogy itt hagyom a band�t... de...

- Ilyen m�g csak eszedbe se jusson t�bbet... N�lk�led �n sem lenn�k az, aki most vagyok... - lehelt cs�kot homlokomra ism�t. - Most pedig pihenj, holnap koncert... El kell k�pr�ztatnunk a k�z�ns�get...

- Holnap? - �ltem fel hirtelen.

- P�ntek hajnal van – mosolyogta.

- Nani? - kerekedett el a szemem.

- �taludtad az elm�lt k�t napot.

- De...

- Fek�dj vissza sz�pen... - parancsolt r�m kedvesen �n pedig engedelmeskedtem neki �s �jra hozz�b�jtam. - Ryu hozott haza taxival, nem volt�l magadn�l, ez�rt egyenesen az �gyba fektett�nk. Agg�dtunk �rted. Szerencs�re a sz�llod�ba el�g seg�t�k�sz a szem�lyzet, �gy m�g Ryu �s Keita r�lad gondoskodott, �n ker�tettem egy orvost. - Erre a mondatra m�g a hideg is kir�zott, mire Aya elnevette mag�t. - Er�s nyugtat�t �s l�zcsillap�t�t kapt�l, �n pedig gazdagabb lettem egy fejmos�ssal.

- Ryu – mosolyodtam el.

- Igen – s�hajtotta. - Alaposan kioktatott �s igaza volt. Nem lett volna szabad �gy b�nnom veled...

- Sajn�lom, nem kellett volna...

- Baka, � csak agg�dott �rted, ahogy �n is...

- �s mi van a kiesett k�t nappal?

- Semmi. Felv�ltva vigy�ztunk r�d, a f�n�knek pedig azt mondtuk, hogy valami rosszat ett�l.

- Gondolom �r�lt neki...

- H�t nem volt elragadtatva, de jobbul�st k�v�nt. V�g�l is a sajt�t�j�koztat�kat meg tudtuk oldani...

- Csak a gond van velem... - remegett meg hangom.

- Ez nem igaz! Mindenki szeret t�ged, s amint megtudt�k, hogy beteg vagy, sorba j�ttek miel�bbi gy�gyul�st k�v�nni neked.

- Mi�rt kellettek ilyen er�s gy�gyszerek?

- T�l sokat k�rdezel, nem?

- Gome...

- Nem tudom – szak�tott f�lbe. - A doki semmit nem mondott, de k�rte, hogy amint lehets�ges, menj el egy kivizsg�l�sra.

- Es�lyem sincs tiltakozni, igaz? - cir�gattam meg mellkas�t.

- De nem �m, most pedig ideje lenne aludnod v�gre – kaptam egy �jabb puszit homlokomra.

- F�lek...

- Nincs mit�l. Itt vagyok melletted �s vigy�zok r�d – kapcsolta le a villanyt, majd feljebb h�zta a takar�t rajtunk. Megnyugtat� volt a karjai k�zt lenni �jra, magamba sz�vni �des, b�d�t� illat�t, s hallgatni aranyos szuszog�s�t, de tudtam, hogy Kaorut m�g nem �sztam meg ennyivel. El�re rettegtem att�l, hogy mi v�r m�g r�m, az elk�vetkezend� p�r h�tben �s persze orvost sem akartam a k�zelemben l�tni...

A p�nteki nap nagyon gyorsan eltelt. Volt vagy d�lut�n f�l egy, mikor fel�bredtem, s az eg�sz napot, f�n�ki utas�t�sra, �gyban kellett t�ltenem. Aya persze �gy ugr�lt k�rbe, mint egy agg�d� anya, aki mindenn�l jobban szeretn�, ha csemet�je min�l el�bb fel�p�lne. Hi�ba mondtam neki, hogy semmi bajom, m�g a teraszra is csak gondosan fel�lt�zve, h�rom takar�ba csomagolva mehettem ki. Egy valaminek azonban rettenetesen �r�ltem. Ott volt mellettem, csak velem foglalkozott �s holnapig m�g csak Kaoru k�zel�be se kellett mennem.

A szombati megbesz�l�st viszonylag hamar, m�r olyan f�l kilenc fele elkezdt�k, s szerencs�re hamar be is fejezt�k. �reztem, hogy a DeG git�rosa engem b�mul, de pr�b�ltam tudom�st sem venni r�la. Nem akartam, hogy �jra egym�s k�zel�be ker�lj�nk, hogy hozz�m �rjen, hogy megsz�l�tson. K�zvetlen a megbesz�l�s ut�n, a sr�cokkal le�lt�nk megreggelizni, hogy �jult er�vel k�sz�lhess�nk az esti koncertre. �n persze most sem vittem t�lz�sba az ev�st, s alig p�r falat ut�n, sz�kemben h�tra d�lve nevetg�ltem Keita �s Ryu �jabb gyerekes civakod�s�n. Persze �tv�gytalans�gom Ayanak is felt�nt, s agg�d� pillant�sokat vetett r�m.

- Nincs �tv�gyad?

- J�llaktam – v�gtam r� mosolyogva.

- Alig eszel mostan�ban...

- Csak a sok izgalom – feleltem.

- Nem baj, t�bb jut nek�nk – vigyorgott Keita.

- Baka – nyomott barackot Ryu dobosunk fej�re, �n pedig hangosan felnevettem.

- Legal�bb neki legyen �tv�gya, ha m�r nekem nincs – tettem kezem Ryu v�ll�ra.

- De ez �gy nem lesz j� Nico, enned kellene...

- Semmi baj Ryu. Nekem el�g ennyi. Engedelmetekkel – �lltam fel a sz�kb�l, mire mind a h�rman r�m meredtek.

- Hova m�sz? - �rdekl�d�tt Aya.

- A mosd�ba – ny�jtottam ki r� nyelvem, s elindultam a mell�khelyis�gekhez vezet� folyos� fele. �pp kezemet mostam, mikor megjelent mellettem Kaoru, s mosolyogva m�regetett v�gig.

- Mit akarsz? - k�rdeztem lekezel�en.

- Rem�lem tudod, hogy m�g nem v�gezt�nk...

- De �n igen... - indultam el a kij�rat fele, mire Kaoru megragadta karom, s mag�hoz h�zott, h�tra csavarva kezem, majd er�szakosan cs�kolni kezdett.

- M�g mindig �des vagy...

- Felejts el! - morogtam �s kimentem a mosd�b�l. Mit k�pzel ez mag�r�l? Azt hiszi, neki mindent szabad? H�t m�g mit nem! Nem fog megkapni, ne is �lmodjon r�la! Morcosan �ltem vissza asztalunkhoz, ami mondanom sem kell, egyb�l felt�nt mindenkinek.

- Mi t�rt�nt? - meredt r�m Ryu.

- Semmi, csak most vettem �szre, hogy hogy �ll a hajam – f�llentettem.

- Ez �m a vil�gv�ge – nevetett fel hangosan a velem szemben �l� Keita.

- Nekem �gy is tetszik – cs�sztatta kez�t combomra Aya.

- Neked az is tetszene, ha kopasz lenne – vigyorgott Ryu, Aya pedig teljesen elv�r�s�d�tt. Egy, null. Ezt m�r �n sem b�rtam nevet�s n�lk�l �s hangosan kacagni kezdtem. J� kedvem azonban hamar elsz�llt, mikor Kaoru els�t�lt asztalunk mellett, s egy r�kavigyorral a k�p�n r�m kacsintott. Ha szemmel �lni lehetne, akkor � most a legnagyobb k�nok k�z�tt �ln� �t a hal�l minden egyes pillanat�t. L�ttam Ayan, hogy � is hasonl� v�lem�nyen van, s ha nem itt lenn�nk, m�r r�g nekirontott volna.

Nyugtat�sk�nt kezem kez�re cs�sztattam, mely m�g mindig t�rdemen pihent, s r�mosolyogtam. A nap tov�bbi r�sze unalmasan telt. Szob�nkban �cs�r�gve �nekelt�nk el p�r dalt, s izgatottan v�rtuk utols� est�nket Genfben.

F�l kilencre ment�nk a stadionba, igaz mi csak tizenegy k�rny�k�n ker�l�nk, majd sz�npad k�zelbe, de nem k�t perc mire a fodr�sz �s sminkes rendbe szed minket. Persze mi m�g nem is vissz�k t�lz�sba az eff�le cicom�zkod�st.

- Valami extr�met szeretn�k m�ra – huppantam bele a fodr�szsz�kbe.

- Rendben – b�lintott Mae �s nekil�tott frizur�m kialak�t�s�nak, majd mikor v�gzett, visszaford�tott a t�k�r fel�. Led�bbentem.

- H�t, ez el�g... extr�m... - m�regettem magam. T�nyleg az volt. �gy n�ztem ki, mint egy kihidrog�nezett tarajos s�l.

- Ejnye Mae-chan – vigyorgott a fodr�szra Keita. - Mi�rt kellett bel�le egy idegbeteg m�kust csin�lnod?

- Ugye a te kezed nincs benne? - meredtem dobosunkra.

- H�t kin�zed bel�lem? - pislogott r�m �rtatlanul.

- Hai...

- Lebuktam – vigyorogta �s megd�rzs�lte tark�j�t.

- Mi a franc ez? - meredt hajamra Aya �s Ryu egyszerre.

- �t k�rdezz�tek – mutogattam Keit�ra, aki csak vigyorogni tudott.

- Mae-chan k�rlek – n�zett fodr�szunkra bociszemekkel Ryu. - Nem lehetne kev�sb� p�v�sra?

- Egyre jobb... el�sz�r m�kus, most meg p�va... K�t perc m�lva mi leszek?

- Ideges? - k�rdezte komoly k�ppel Aya.

- Baka – ny�jtottam ki r� nyelvem.

- Igazad van, ahhoz el�g egy is... - vigyorgott r�m kedvesem.

- Csak �lljak fel innen...

- Vigy�zz, er�sebb vagyok n�lad... - nevetett.

- H�k�s, a BDSM r�szt hagyj�tok meg a h�l�tok n�gy fal�nak... - sz�lt k�zbe Ryu.

- Gomen – vett�nk fel egyszerre egy �rtatlan arckifejez�st Ayaval.

M�g volt �t perc�nk a kezd�sig. T�relmetlen�l v�rtunk a sz�npad sz�l�n, majd v�gre megjelent a konferanszi�, s a k�z�ns�g hangos �dvrivalg�ssal kezdte el skand�lni egy�ttes�nk nev�t. M�g egy perc. A sz�npad s�t�ts�gbe borult, mi pedig berohantunk a porond k�zep�re, s belekezdt�nk utols� genfi koncert�nkbe...