IX.

Iszonyatosan elf�radtam ebben a p�r napban. A folyamatos pr�b�k azonban nem csak engem, de a t�bbieket is megviselt�k. Hi�ba akart�k tagadni, l�ttam rajtuk, de musz�j volt mindent beleadnunk. �ltal�ban olyan f�l nyolc, nyolc k�r�l kezdt�nk �s eg�szen este hatig-h�tig dolgoztunk, nem sok pihen�vel, aminek sajnos meg lett az eredm�nye...

M�r csak k�t nap volt h�tra a toki�i fell�p�sig, s mi, mint eddig szinte minden nap, bent pr�b�ltunk. Folyamatosan v�ltogattuk a dalokat. Hol egy lass�, hol pedig egy ritmusosabb sz�m csend�lt fel, amit v�g�l Keita, vagy �pp Ryu sz�l�ja k�vetett. Azt�n egy �j�t�s. L�gy dallamok csend�lnek fel git�rom h�rjain, s Aya halkan �nekelni kezdett. K�zelebb s�t�ltam hozz�, tekintetem tal�lkozott az �v�vel, majd �n is bekapcsol�dtam az �nekl�sbe. R�mosolyogtam. Kicsit er�sebb akkordok k�vetkeztek �s Aya hangja sz�rnyalt ezekkel a dallamokkal. Megint egy k�z�s r�szlet, az utols� sz�csata a k�t szerelmes k�z�tt. Aya m�g�m s�t�lt �s �tkarolt, s ahogy v�get �rt a dal, �gy �rt v�get sz�npadi szerelm�nk. Valami eg�szen �jat akartam, valami meghat�t.

- ...mert �n �ltelek meg... - hangzott a dal utols� mondata, s m�g utolj�ra felzengett git�rom, majd Aya elv�gta torkom, �n pedig a f�ldre rogytam. Csend telepedett a pr�ba teremre �s percekig nem sz�ltunk egym�shoz, m�g v�g�l Keita t�rte meg a csendet.

- Ha ez nem v�lt ki �rj�ng�st �s tapsvihart, akkor semmi... - vigyorogta. Megk�nnyebb�ltem.

- �llat vagy – veregette meg v�llam Ryu elismer�en. - Menj�nk kaj�lni – seg�tett fel a f�ldr�l, majd elindultunk lefele az �tkez�be. Meglepet�s�nkre az egyik asztaln�l �pp a GazettE foglalt helyet �s j��z�en nevetg�ltek. K�sz�nt�nk nekik, majd letelepedt�nk a m�sik asztalhoz. Keita �s Ryu persze azonnal megt�madt�k a pultot, hogy valami ehet�t n�zzenek maguknak, majd nem sokkal k�s�bb h�rom nagy szendviccsel a kez�kben �ltek le mell�nk az asztalhoz.

- Ti nem esztek? - kezdte el bontogatni az egyik szendvics csomagol�s�t Ryu.

- Vigy�znom kell az alakomra – vigyorogtam.

- Szerinted mi nem vigy�zunk r�? - v�gott k�zbe Keita.

- H���t – n�ztem v�gig el�sz�r rajtuk, majd a kaja hegyeken.

- H�, �n m�g n�v�sben l�v� szervezet vagyok – jegyezte meg b�szk�n Ryu, mik�zben �pp j��z�en r�g�dott az egyik falaton.

- Igazad van, a hasad k�rny�k�n t�nyleg n�vekszik a szervezeted – mondta Aya komoly k�ppel.

- Baka – morogta Ryu �s ism�t beleharapott zs�ml�j�be. - Nem is vagyok k�v�r...

- H�, pinc�r! Kicser�ln� ezt a k�t vend�get? - tette fel egyik kez�t Keita, m�g m�sikkal r�nk mutatott. Erre mind a n�gyen hangosan felnevett�nk.

- Kimegyek a mosd�ba – �llt fel Aya.

- �n meg hozok k�v�t – pattantam fel �n is hirtelen. - Te k�rsz valamit? - fordultam fel�.

- Egy tea j�l esne...

- Rendben – mosolyogtam, s elindultam a pulthoz. Persze a b�f�s n�ni sehol nem volt, �gy megt�maszkodva a pulton b�m�szkodni kezdtem. Keita �s Ryu m�g mindig kaj�lt, mik�zben j�kat nevetg�ltek valamin. Ryu t�nyleg nem volt k�v�r, de szerett�k ezzel h�zni az agy�t, att�l f�ggetlen�l, hogy n�ha tal�n kicsit t�lz�sba is vitt�k, de szerencs�re sosem vette mag�ra ezeket. Igaz�b�l leny�g�z�tt, hogy, hogy f�r bele ennyi kaja, hisz alig volt magasabb 160 centin�l, �s s�lya n�ha meg sem k�zel�tette a hatvan kil�t. Tekintetem lassan �tv�ndorolt a m�sik asztaln�l �ld�g�l� GazettE tagjaira �s teljesen elkalandoztak gondolataim. A k�zelg� koncertek jutottak eszembe. Vajon k�pesek lesz�nk j�l szerepelni? B�r ez egy el�g h�lye gondolat. Eddig sem volt r�nk panasz, ezut�n sem lesz. Vagyunk olyan j�k, mint b�rki m�s enn�l a c�gn�l. M�gis, v�gytam m�s egy�ttesek elismer�s�re is. Tal�n majd most t�nyleg siker�l bebizony�tanunk, mire is k�pes a Disgrace. �szre sem vettem, hogy Aoi odal�p mell�m.

- Hah�... h�... - lengette meg kez�t arcom el�tt m�r vagy sokadj�ra, mire v�gre felfogtam mi van.

- Bocsi, kicsit elgondolkodtam.

- Felt�nt – vigyorgott r�m. - Hogy haladtok?

- Remek�l. M�r csak a dalok sorrendj�t k�ne �sszeraknunk.

- Az klassz. Ha tudok seg�teni valamiben, csak sz�lj nyugodtan – kacsintott r�m.

- �gy lesz - mosolyogtam.

- H�, Aoi, megy�nk vissza, j�ssz? - hallottuk meg Reita hangj�t.

- Megyek! - kiab�lta oda Reit�nak. - Ja ne – intette, majd elviharzott. Valahol �r�ltem annak, hogy seg�teni akar, de nem akartam a terh�kre lenni, hiszen nekik is megvan a maguk baja. M�g hosszan figyeltem a folyos�t, amerre t�voztak, azt�n hirtelen r�d�bbentem mi�rt is indultam el a pulthoz. Persze a b�f�s n�ni m�r t�relmetlen�l �csorgott ott. Eln�z�st k�rtem, majd megrendeltem a k�v�t �s a te�t, s p�r perccel k�s�bb visszamentem asztalunkhoz. Keit��k meglepetten meredtek r�m, majd hangosan felnevettek.

- K�n�ban volt�l te��rt? - ugratott Keita.

- Baka, a tea indiai – magyar�zta neki Ryu.

- Nem mindegy? Akkor sem tart h�sz percig az elk�sz�t�se...

- Csak Aoival dum�ltam – v�gtam oda laz�n, de �gy t�nt nem igaz�n hatja meg �ket, �gy r�juk hagytam. Ekkor eszm�ltem fel hirtelen, hogy Aya m�g nem j�tt vissza. Agg�dtam �rte, meg kellett keresnem. Ism�t fel�lltam az asztalt�l, mire k�t �rdekl�d� szemp�r meredt r�m.

- Mi a baj Nico? - k�rdezte Ryu meglepetten.

- Hol van Aya?

- Lehet visszament ink�bb a pr�baterembe – mondta Keita higgadtan, �m engem m�gse tudott meggy�zni.

- Megyek megkeresem – indultam el a folyos� fele.

- Menj�nk? - k�rdezte Ryu.

- Maradjatok csak, r�tok f�r a pihen�s – mosolyogtam, majd elindultam fel, a pr�baterm�nkbe.

�tk�zben volt id�m gondolkodni, de m�r megint csak h�lyes�gek jutottak eszembe. Ism�t a koncerteken r�g�dtam �s persze rettenetesen agg�dtam Aya�rt is. Nagyon rem�ltem, hogy semmi baja �s t�nyleg csak visszament pr�b�lni. Tudtam j�l, hogy nem k�n m�g t�lhajszolnia mag�t, b�r az ut�bbi p�r napban szerencs�re egyre kevesebbszer szak�totta f�lbe gyakorl�sainkat is, hogy sz�netet tartson. Otthon azonban sohasem tudott sz�nlelni. K�t napja is, mikor m�r a kanap�n elny�lva t�v�zt�nk, k�nnyes szemekkel, reszket� hangon s�gta nekem, hogy nem �rzi j�l mag�t. A sz�vem is �sszeszorult, mikor r�n�ztem. Nagyon kem�ny �s er�s jellem� embernek ismertem meg, s most ez a s�r�l�s teljesen m�s emberr� tette. F�jt, hogy nem tudtam seg�teni neki, ugyanakkor gy�l�ltem magam az�rt, ami vele t�rt�nt. Ha nem jut eszembe visszamenni a v�rosba, akkor mindez nem t�rt�nik meg. B�r Aya nem engem hib�ztat, �n m�g mindig nem tudok megbocs�jtani magamnak. Sosem mondtam el neki, de felel�snek �rzem magam, �s ak�rh�nyszor csak rosszul van, vagy f�jdalmai vannak, el�tkozom magam, hogy nem voltam akkor mellette. J� lenne megszabadulni v�gre ezekt�l az �rz�sekt�l, de nem tudok. Tal�n, ha besz�ln�k vele err�l... De nem tudom, hogy kezdjek bele. Egyel�re csak meg akarom tal�lni �t, min�l el�bb. A t�bbi meg majd j�n mag�t�l. Legal�bbis rem�lem...

Benyitottam a terembe, mely m�g mindig �res volt, s nyomaszt� csend �rasztotta el a helyis�get. K�rbepillantottam. Aya nem volt ott. Az asztalhoz l�ptem, mobilja m�g ott hevert szok�sos hely�n, len�m�tva. Magamhoz vettem a kis k�sz�l�ket �s zsebembe cs�sztattam. „Meg kell tal�lnom �t” villant �t agyamon a gondolat �s c�ltalanul indultam el ism�t az �p�letben. Csak ekkor jutott eszembe, hogy kedvesem a mosd�ba indult el. Lerohantam h�t a f�ldszintre �s azon im�dkoztam, hogy semmi baja se legyen. Zih�lva nyitottam ki a f�rfi v�c� ajtaj�t, s a hirtelen j�tt l�tv�ny teljesen leb�n�tott. Percekig csak meredtem magam el�, m�g v�gre �sszeszedve minden b�tors�gom lassan elindultam befel�. Aya ott fek�dt a k�v�n �s nem mozdult. Mell� rogytam, s �tkarolva �t, szorosan magamhoz �leltem. Annyira gy�ny�r� volt m�g most is. �vatosan megveregettem arc�t, hogy t�rjen mag�hoz, de hasztalan, majd nem sokkal k�s�bb megpillantottam azt, amit�l mindig is rettegtem. P�l�ja alul csupa v�r volt, val�sz�n� felszakadt a seb. Feljebb h�ztam h�t fels�j�t. A k�t�s teljesen el�zott �s a v�r m�g mindig sziv�rgott al�la. Visszafektettem �t a hideg k�re, majd lekaptam p�l�mat �s a sebre nyomtam. Nem tudtam mit tegyek. A kezem reszketett �s a s�r�s ker�lgetett. Egyetlen rem�nyem maradt. Nyeltem egy nagyot �s hangosan seg�ts�g�rt kiab�ltam...

Zih�lva �ltem fel hirtelen az �gyban �s mindenem remegett. Testemen patakokban folyt v�gig a hideg verejt�k, s szememb�l meg�ll�thatatlanul z�poroztak a k�nnyek. Csak egy �lom volt, egy ostoba, h�lye �lom. M�gis, minden annyira val�s�gosnak t�nt. A sr�cok, a pr�ba, ahogy Aya ott fek�dt... Itt ism�t elkapott a s�r�s �s megint zokogni kezdtem. Erre m�r Aya is fel�bredt mellettem �s ijedten fogta meg kezemet. Nem tudtam mit mondani, csak b�gtem, takar�m markolva. Mell�m t�rdelt �s �t�lelt. M�g mindig remegtem �s egyszer�en nem akartak elfogyni k�nnyeim.

- Semmi baj kicsim, nyugodj meg, hallod? Nincs semmi baj, csak �lom volt, ne s�rj, k�rlek – cs�kolta meg v�llam �s m�g jobban mag�hoz h�zott. Kezdtem megnyugodni, de a remeg�s m�g nem m�lt el. Viszont �gy t�nt, a szememben l�v� csapot v�gre elz�rt�k. M�r csak egy-k�t k�sza k�nnycsepp folyt v�gig arcomon, s l�legzetem is kezdett lassan norm�lis temp�ra v�ltani. - Csin�lok neked egy forr� f�rd�t, az majd megnyugtat – simogatta meg arcom, majd kik�sz�l�dott mell�lem �s kiment a f�rd�be. Hallottam, ahogy a v�z halk robajjal �mleni kezd a k�dba �s m�g a hideg is kir�zott. Er�t vettem magamon �s elindultam �n is a f�rd�szoba fele, �m ahogy egyre k�zelebb �rtem hozz�, l�pteim is �gy nehezedtek egyre ink�bb, majd az ajt�ban hirtelen megtorpantam. A k�vet b�multam �s �jra bevillant az a k�psor, ahogy Aya a f�ld�n fek�dt, hogy odamentem hozz�, hogy minden csupa v�r volt. L�baim mintha f�ldbe gy�kereztek volna megint. Nem tudtam mozdulni, nem tudtam ki�ltani, csak �lltam ott megsemmis�lten �s �jra mindenem a f�lelemt�l reszketett. - T�rj �szhez v�gre – hallottam meg valahonnan t�volr�l egy ismer�s hangot, de az el�m t�rulkoz� l�tv�ny m�g mindig nem engedett szabadulni ebb�l a r�m�lomb�l. - Nico, t�rj magadhoz v�gre – k�zeledett a hang, majd hirtelen feleszm�ltem. Aya meredt r�m k�nnyes szemekkel �s �gett az arcom. - Ne haragudj, kicsim, bocs�ss meg – simult hozz�m. - Nem akartalak meg�tni, �n... �n sajn�lom... - zokogta nyakamba borulva, �n pedig �t�leltem. Nem haragudtam r�, nem tudtam. Csak h�l�s voltam az�rt, ami�rt kir�ngatott abb�l a sz�rny�s�gb�l ism�t. - Gyere – fogta meg szel�den kezeimet �s a k�dhoz vezetett. Ledobtam magamr�l egyetlen viselt ruhadarabom, a bokszerem �s be�ltem a forr� habf�rd�be. Aya is odatelepedett mell�m �s a szivaccsal gyeng�den nyakam �s mellkasom kezdte el t�r�lgetni. Igaza volt, a meleg v�z �s a kellemes, m�r-m�r b�d�t� illat� tusf�rd� megtette a hat�s�t. Percekkel k�s�bb szemem behunyva, teljesen ellazultan �ltem a k�dban �s �lveztem, ahogy a szivacs nyakam k�nyezteti, s kedvesem apr� cs�kokat lehel ajkaimra.

Ism�t az �gyban voltunk, s �n Aya �l�be hajtva fejem pr�b�ltam nem gondolni azokra a sz�rny� �s f�jdalmas k�pekre, melyek kegyetlen�l k�s�rtettek, amint lehunytam szemem.

- Szeretlek – s�gta l�gyan �s hangja megremegett. Fel�ltem. El akartam neki mes�lni mindent, el akartam mondani, hogy mennyire b�nt az, ami vele t�rt�nt �s hogy sz�vem szerint visszacsin�ln�m, ha lehetne, de mikor sz�lni akartam, egyetlen hang sem j�tt ki torkomon. Megijedtem �s torkomhoz kaptam kezemet. �jra megpr�b�ltam besz�lni, de hasztalan. Mi a fene folyik k�r�l�ttem? Mi�rt nem tudok besz�lni? Ekkor eszembe jutott a koncert. Ha nem j�n vissza a hangom addigra, a f�n�k tuti, hogy meg�l. �gy is ki fog borulni, ha megtudja, m�r pedig ezt m�gsem titkolhatjuk el el�le. Egy ilyet nem lehet, f�leg nem k�t nappal fell�p�s el�tt. Agg�dva pillantottam kedvesemre, aki szint�n led�bbent, hogy nem b�rtam egy hangot sem kiadni. - Holnap elviszlek egy orvoshoz – mosolyodott el, �m mosolya most nem volt olyan �szinte, mint eddig b�rmikor. Hogy is lehetett volna? F�ltett, �s ezt nem tudta titkolni el�ttem. Megint csak gondot okozok neki. Lassan itt az els� koncert �s nekem semmi hangom. R�ad�sul, ha orvoshoz kell cipelnie, a pr�b�k is elmaradnak. F�n�k�nk pedig... ink�bb nem akarok belegondolni, hogy mit tesz, ha ezzel �llunk el� holnap reggel. - Aludjunk m�g egy kicsit – h�zott ism�t k�zelebb mag�hoz kedvesem, �n pedig visszahajtottam fejem �l�be �s betakar�ztam. Nem tudtam elaludni, nem mertem. Csak b�multam bele a s�t�ts�gbe �s Aya halk szuszog�s�t figyeltem.

Az �breszt� �ra �l�nk cs�r�mp�l�se megv�lt�s volt sz�momra. Fel�ltem az �gyban, majd kimentem, hogy egy k�v�t k�sz�tsek magamnak. M�g sosem fordult el�, hogy el�bb keljek fel Ayan�l, b�r most nem volt neh�z dolgom. �pp a b�gr�met mostam el, mikor m�g�m l�pett kedvesem �s derekam �tkarolva, megcs�kolta nyakam.

- J� reggelt – s�gta f�lembe a szavakat. - Siker�lt pihenned? - B�lintottam. - P�r perc �s mehet�nk – harapott v�llamba j�t�kosan, mire elmosolyodtam, majd visszament a szob�ba �lt�zni. �n is k�vettem �t �s alig h�sz percnyi k�sz�l�d�s ut�n m�r a kocsiban �lt�nk. Nem volt kedvem orvoshoz menni, de a f�n�kh�z sem �s senki m�shoz. �gyse tudom nekik elmagyar�zni mi van, hisz �n magam sem �rtem, r�ad�sul az, hogy besz�lni sem tudok, m�g csak nehez�ti is a helyzetet. Egyenesen az irod�ba ment�nk, hogy besz�lhess�nk az �reggel, aki persze most is m�r nyakig benne volt a munk�ban. J� f�l �ra v�rakoz�s ut�n azonban hajland� volt minket fogadni. Na de, ami az ut�n k�vetkezett. Idegesen j�rk�lt fel s al� �r�asztala m�g�tt, mik�zben azt ecsetelte, hogy mekkora lehet�s�g ez, �s hogy �n, hogy k�pzelem, hogy elronthatom ezt az eg�szet. Mintha �n akartam volna, hogy ez megt�rt�njen, de v�g�l megenyh�lt, ami persze nagyban k�sz�nhet� volt Ayanak is.

- Nico, igyekezz min�l el�bb meggy�gyulni. Nagy sz�ks�g�nk van r�d is, holnap ut�n – tette kez�t v�llamra biztat�sk�ppen. J�l estek a szavai. Hab�r hirtelen harag� volt az �reg �s n�ha t�lz�sba vitte az aty�skod�st felett�nk, mindig ki�llt �rt�nk. B�rmi is t�rt�nt eddig. Persze az�rt a fejmos�st sohasem �szhattuk meg. A sr�cokhoz nem ment�nk be, tudtuk j�l, hogy a f�n�k �gyis besz�l majd vel�k. Kicsit furcs�n �reztem magam �s persze semmi kedvem nem volt m�g mindig, egy orvoshoz sem, de Aya hajthatatlan volt. Alig f�l �ra kocsik�z�s ut�n v�gre meg�rkezt�nk a k�rh�zhoz. Nem gondoltam volna, hogy ilyenkor is ekkora a ny�zsg�s itt. Mindenki sietett valamerre, csak mi nem, mi nagyon is r��rt�nk, legal�bbis szerintem. Aya bejelentkezett helyettem, majd n�mi �tbaigaz�t�st k�vet�en, elindultunk a m�sodik emeletre. Fent sem volt kevesebb ember, mint a f�ldszinten, de legal�bb nem �n voltam az els�. Ut�ltam els� lenni, ut�ltam orvoshoz j�rni, a kett� egy�tt pedig maga volt a pokol sz�momra. Na j�, lehet t�loztam kicsit. A pokol enn�l sokkal bar�ts�gosabb hely... R�ad�sul a v�rakoz�s sem tartozott kedvenc id�t�lt�seim k�z�. Le�ltem h�t az egyik sz�kre �s l�bammal idegesen dobolni kezdtem.

- Nem lesz semmi gond – cs�sztatta kez�t combomra Aya. Igaz�b�l nem is tudom mi zavart jobban. Az, hogy orvosn�l voltunk, egy k�rh�zban �s v�rakozni kellett, vagy az, hogy nem tudtam, mi bajom lehet, amit�l nem tudok m�g besz�lni sem. K�zel m�sf�l �ra telt el �gy, unalmas v�rakoz�ssal, m�g v�g�l meghallottam nevem �s egy fiatal n�v�rke dugta ki fej�t, a kettes vizsg�l� ajtaja m�g�l. Lassan felt�p�szkodtam, s Ayaval a h�tam m�g�tt bel�ptem a helyis�gbe. Ler�tt a dokir�l, hogy meglep�d�tt, mikor ketten l�pt�nk be a szob�ba, de persze p�r perc m�lva m�r faggatni is kezdett. „Na, ez j� m�ka lesz” vigyorogtam magamban �s egy kedves mosollyal a dokira pillantottam.

- Mi a panasza? - int�zte a k�rd�st fel�m fordulva, mire �n mutogatni kezdtem �s alig b�rtam komoly k�pet v�gni az eg�szhez. Rem�ltem, hogy kedvesem is partnerem lesz ebben a kis m�k�ban, de �gy t�nt �t jobban izgatja ez a dolog, mint engem.

- Tegnap �jjel, v�ratlanul elment a hangja – hangzott a higgadt v�lasz mell�lem, s kez�vel gyeng�den combomhoz nyomta kezem. Pedig �n annyira viccesnek tal�ltam ezt a kis mutogat�s j�t�kot.

- Esetleg betegeskedett az ut�bbi id�ben?

- Nem.

- Akkor l�ssuk mi lehet a baj – �llt fel sz�k�b�l �s indult el fel�m a sztetoszk�ppal. - H�zza fel a fels�j�t, k�rem. Kicsit hideg lesz – nyomta mellkasomhoz a rideg f�mlapot. T�nyleg az volt. - S�hajtson... - s�hajtottam. �gy �reztem magam, mint valami taknyos k�l�k, akit apuci elk�s�rt, nehogy megharapja a doktor b�csit f�lelm�ben. Pedig nem f�ltem, csak ut�ltam az orvosokat. - H�t, itt minden a legnagyobb rendben. Akkor most k�rem, t�tsa ki a sz�j�t �s mondja, hogy ���... - vett el� egy spatul�t. Ayara meredtem. Nem vagyok kisgyerek, nem b�nhat �gy velem. K�l�nben is, hogy mondhatn�m, hogy ����, amikor hangom sincsen? Aya r�m mosolygott, ez �gy nem vicces. Kiss� s�rt�d�tten fordultam vissza a doki fel� �s engedelmeskedtem. Amint megszabadultam v�gre a sz�mban l�v� fadarabt�l, karba tett k�zzel �ltem vissza a sz�kbe. A doki nagyot s�hajtott �s visszament hely�re.

- Nos? - k�rdezte t�relmetlen�l.

- �szinte leszek �nh�z. A bar�tj�nak semmi baja.

- Akkor, mi�rt nincs hangja? - hangzott el a jogos k�rd�s.

- Val�sz�n�leg valami komoly trauma �rte nemr�giben �s az v�ltotta ezt ki bel�le.

- �rtem. �s mikor m�lik el?

- Lehet, hogy m�r holnap, de az is lehet, hogy csak hetek m�lva. - Na ett�l m�r �n is majdnem hanyatt estem. Holnap ut�n koncert, megkezd�dik az eur�pai turn�. Mi lesz �gy az egy�ttessel? Tudom, hogy n�lk�lem, vagyis a hangom n�lk�l is meg�llj�k a sr�cok a hely�ket, de akkor �t kell szerkesztenem az eg�sz el�ad�sunkat. Nem besz�lve arr�l, hogy f�n�k�nk sem lesz elragadtatva...

- Tudunk neki valahogy seg�teni?

- Tal�n, ha besz�ln�nek egy pszichol�gussal... - Na azt m�r nem! Nincs sz�ks�gem dilidokira ahhoz, hogy rendbe j�jjek. Csak Ayaval kellene megbesz�lnem a t�rt�nteket �s akkor minden rendben lenne, de hang n�lk�l neh�z besz�lni.

- Rendben. K�sz�nj�k sz�pen.

- Igaz�n nincs mit. Viszontl�t�sra �s miel�bbi jobbul�st.

- Viszl�t – l�pt�nk ki a folyos�ra. Megk�nnyebb�lten s�hajtottam egyet �s csillog� szemekkel n�ztem v�gig kedvesemen. � m�r nem volt ennyire vid�m. Mondjuk, meg is �rtem, hiszen a nyakunkon a turn�, viszont abba nem egyezek bele, hogy pszichom�kushoz vigyen. M�g akkor sem, ha t�rden �llva k�ny�r�g nekem. Legfeljebb bevetem titkos fegyverem �s �rtatlan kicsi kutya szemekkel n�zek, majd r�, ha m�gis megk�s�reln�.

- Nico... - fogta meg kezem. Tudtam mit akar k�rdezni, s m�g miel�tt kimondhatta volna, s�r� fejr�z�sokkal, hevesen tiltakozni kezdtem. - Rendben – lehelte. - Egy k�v�? - na ez a gondolat mindj�rt jobban tetszett �s elmosolyodtam. Alig p�r utc�nyira voltunk kedvenc kis k�v�z�nkt�l, �gy a kocsit a k�rh�z el�tt hagyva, gyalog v�gtunk neki a k�zel negyed �r�s s�t�nak. Nagyon kevesen voltak bent, �gy d�lel�tt, ez�rt v�laszt�som, egy a sarokban mag�nyosan teng�d�, k�tszem�lyes asztalk�ra esett, mik�zben Aya megrendelte k�v�nkat a pultn�l. Elmerengtem az ablak el�tt elhalad� embereket b�mulva �s �szre se vettem, mikor kedvesem oda j�tt az asztalhoz. Csak akkor eszm�ltem fel �jra, mikor el�m rakta a g�z�lg� ned�t �s le�lt velem szembe. H�l�san biccentettem neki �s belekortyoltam. J�l esett megint k�v�hoz jutni, hisz kezdtem lassan el�lmosodni. Na igen, nem sokat aludtam tegnap este �s ennek megvolt a l�tszatja.

- Kicsim – fogta meg kezem. - Tudom, hogy neh�z, de k�rlek, mondd el, mi t�rt�nt veled... Mi okozott neked ekkora f�jdalmat? - Sz�lni akartam, kiadni magamb�l minden �rz�semet �s b�natomat, de m�g mindig nem tudtam besz�lni. Ekkor hirtelen eszembe jutott valami, s el�h�ztam farmerom farzseb�b�l jegyzetf�zetem. Ha elmondani nem is, de le�rni le tudom. Persze ehhez m�r csak egy tollra lenne sz�ks�gem, ami m�r nehezebb di�nak bizonyult. Aya ekkor fel�llt �s a pulthoz s�t�lt, majd p�r m�sodperc m�lva vigyorogva t�rt vissza, egy tollat l�b�lva kez�ben. Nem akartam megtudni, hogy szerezte. Kikaptam kez�b�l az �r�eszk�zt �s �rni kezdtem...

K�nnyes szemekkel tolta vissza el�m a kis noteszt �s remeg� kezekkel fogta meg ism�t kezemet.

- Mi�rt nem sz�lt�l? Mi�rt nem mondtad el, mennyire b�nt az az este m�g mindig? Ha tudtam volna... Nem a te hib�d volt kicsim, �rted? Ha ott vagy mellettem akkor, lehet te is megs�r�lt�l volna. Azt meg �n nem akarn�m. Nem tudn�m elviselni, ha bajod esne, most m�gis miattam nem tudsz besz�lni... - „Nem, ez nem igaz” r�ztam meg fejem. - Sajn�lom, hogy mindig csak agg�dnod kell �rtem... - �llt fel az asztalt�l, mire k�rd�n r�meredtem �s megszor�tottam kez�t. - Kimegyek a mosd�ba, – simogatta meg arcom mosolyogva – rendbe szedem magam. B�lintottam, majd elengedtem. Hossz� percek teltek el, s �n �gy �reztem, v�gre megnyugodtam. Megk�nnyebb�ltem, hogy elmondhattam neki mindent, m�g, ha csak �gy, pap�r alapon is. Ekkor megsz�lalt telefonom. Meglepetten kaptam el� a k�sz�l�ket �s a kijelz�re meredtem. Aya volt az. Felvettem.

- Nico... - ny�g�tt bele Aya f�jdalmasan. Ledermedtem, majd hirtelen felpattanva a sz�kb�l a mosd� fel� vettem az ir�nyt. Nem akartam elhinni, hogy ez megt�rt�nhet, hogy mindaz, amit �lmodtam val�ra v�lhat. Remeg� k�zzel nyitottam ki a f�rfi v�c� ajtaj�t, s �jra szembe tal�ltam magam a sokkol� l�tv�nnyal. Aya �sszeg�rnyedve fek�dt a f�ld�n, mobilj�val a kez�ben. M�g l�legzett. „Nem, ez nem t�rt�nhet meg, ezt megint csak k�pzelem. Csak egy buta hallucin�ci� ism�t” pr�b�ltam nyugtatni magam, hasztalan. K�nnyeim ism�t meg�ll�thatatlanul hullani kezdtek, mik�zben egyre k�zelebb �rtem hozz�. Mell� t�rdeltem, de nem b�rtam hozz��rni. A sokk elhatalmasodott felettem, s kezembe temetve arcom, hangosan zokogni kezdtem. „�n ezt nem akarom, ez nem t�rt�nhet meg... Aya...”

- … bocs�ss meg nekem... - zokogtam m�g mindig, majd k�t er�s kar �lelt mag�hoz. Led�bbentem. Aya t�rdelt mellettem �s csak �lelt mag�hoz szorosan, mik�zben mindene a s�r�st�l remegett.

- Ne haragudj kicsim, ne haragudj... - s�gta f�lembe reszket� hangj�n a szavakat. Ekkor fogtam csak fel mindent. Csak egy tr�kk volt, hogy rendbe j�jjek, hogy v�gre �jra a r�gi legyek.

- Szeretlek – t�r�ltem le k�nnyeit arc�r�l, majd gyeng�den cs�kolni kezdtem...

A k�v�z�b�l egyenesen hazament�nk. Egyik�nknek se volt kedve visszamenni a kiad�ba, hogy bejelents�k az �r�mh�rt. El�g lesz, ha holnap megtudj�k, �gy legal�bb pihenhett�nk is egy keveset. F�radtan b�jtam be az �gyba �s nem v�gytam m�sra, csak, hogy v�gre kialudjam magam. Aya is mell�m fek�dt, s szorosan mag�hoz �lelt. J�l esett a k�zels�g �s �gy simultam hozz�, mint egy besurran� tolvaj a mened�ket biztos�t� falhoz.

- Hi�nyzott a hangod – lehelt cs�kot fejem tetej�re, s megcir�gatta v�llamat.

- Nekem is – mosolyodtam el, majd sz�p lassan elnyomott az �lom.