Lassan mag�hoz t�rt. Jeges f�jdalmat �rzett minden porcik�j�ban, v�dtelennek b�rmi ellen. Felord�tott a f�jdalomt�l, �s hangosan zokogni kezdett. Alig b�rt mozdulni, mintha teste nem engedelmeskedne elm�je parancs�nak. Tehetetlen�l vonaglott a nyirkos k�v�n. �gy �rezte mag�t, mintha most lenne el�sz�r ezen a vil�gon, �s valami l�thatatlan ellens�g akarn� meg�lni, sz�p lassan. Abbahagyta a s�r�st, �s most d�h�t �rzett. V�gtelen, tombol� d�h�t. Nehezen felt�p�szkodott, mire a d�he is elm�lt. Most azonban valami elk�pzelhetetlen nagys�g� �r�m �s gyilkos �szt�n fogta el. Fizikuma ism�t rendben volt, mind�ssze az ujjai f�jtak. N�reusz nem volt sehol. A szolga holtan fek�dt cell�j�ban.
�r�k rohantak be, ketten a l�nyhoz rohantak, m�sok a szolga cell�j�ba. L�bra seg�tett�k Anne-t, akinek ekkorra kitisztult az elm�je, csak az �melyg�s maradt a r�gi.
-Halott. –mondta az egyik �r, amikor fel�llt a szolga teste mell�l
-Persze, hogy az. –b�lintott egyik t�rsa
-A l�nyt mi�rt nem �lte meg?
-Nem tudom. Tal�n nem volt r� ideje.
-Nem zavarta meg semmi.
Egy harmadik tekintete a l�ny nyak�ra t�vedt. �szrevette a k�t kis sebhelyet.
-V�gj�tok le a halott fej�t. �s a l�nyt is megharapta. Majd �n v�gzek vele.
-De a gr�f… –ellenkezett egyik t�rsa
-Nem hagyhatjuk, hogy �tv�ltozzon. A gr�f ezt is mondta. Majd azt mondjuk, hogy a l�nnyal is v�gzett.
Kardot r�ntott, �s a l�ny fel� k�zel�tett. Anne h�tr�lni kezdett. Minden porcik�j�ban reszketett.
Ekkor k�t �r is holtan esett a f�ldre. A t�bbiek a „valami” fel� fordultak, ami ak�r a vill�m t�madott r�juk. Felvett�k vele a harcot, de es�ly�k sem volt. Az �rny v�gzett minddel.
Mikor az �sszes ember holtan fek�dt a f�ld�n, az �rny Anne fel� fordult, �s a l�ny r�gt�n felismerte: N�reusz volt az, p�r centis karmair�l cs�p�g�tt a v�r.
N�reusz halv�nyan elmosolyodott, mikor a l�nyra n�zett.
-Gyere velem, l�nyom. –sz�lalt meg kedvesem, �s fel� ny�jtotta a kez�t
Anne lassan k�zeledett, majd meg�lelte a f�rfit, aki apai szeretettel karolta �t.
-Nem fogsz semmit sem �rezni. –s�gta halkan a l�ny f�l�be

A k�vetkez� percekben �sszemos�d� esem�nysorozatokat l�tott, harcokr�l, v�rr�l, boldogs�gr�l, hal�lr�l. Majd a k�pek �s hangok halv�nyodni kezdtek, �s v�gleg elm�ltak. Anne �s N�reusz egy kast�ly tr�nterm�ben �lltak, egyik fal�t hossz� m�tereken h�l�zta be egy csal�dfa falfestm�nye. N�reusz azt f�rk�szte, �s fels�hajtott.
-V�laszokat akart�l? –fordult a l�ny fel�.
Anne is a csal�df�ra meredt, �s �gy felelt:
-T�bb� nem. –majd kis sz�net ut�n hozz�tette- V�mp�r…
-Igen, Anne.
-Nem… t�bb� nem. A nevem Nerath.
N�reusz �reg arc�n mosoly jelent meg.
-Nerath… Eml�keztet ez a n�v valakire. –s�hajtott fel
-Nem eml�kszem… -gondolkodott el a l�ny
-�, dehogynem.
Ekkora m�r eml�kezett, mintha mindig is tudta volna: eml�kezett r�, mikor f�l-k�bultan fek�dt a cell�kn�l, �s N�resz kisz�vta a v�r�t. Ez ut�n a f�rfi sebet harapott a csukl�j�n, �s a sebet a l�ny sz�j�hoz nyomta, aki moh�n sz�vni kezdte bel�le a v�rt.
-Mi�rt �n? –fordult teremt�je fel� a l�ny
-Majd megtudod. Most gyere, bemutatom neked a n�v�reidet.

Egy f�ny�z� �tkez�be k�s�rte. A hossz� asztaln�l n�gy l�ny �lt. Mindannyian gy�ny�r� selyemruh�kat viseltek, frizur�juk gondosan elk�sz�tett volt. Mindegyik�k el�tt egy-egy aranyserleg.
Amint bel�ptek, elhallgattak, �s apjukra meredtek, elv�tve tekintettek csak �j h�gukra.
-� itt a h�gotok, Nerath. –sz�lalt meg N�reusz
Ekkor a legid�sebb l�ny, a v�r�s haj� Kathrin �llt fel az asztalt�l, �s hozz�juk l�pett. Megjelen�se tiszteletet parancsol� volt. Szigor�an n�zett a l�nyra.
-�dv k�z�tt�nk, dr�ga h�gom. –felelte v�g�l halv�ny mosollyal, �s kezet cs�kolt Nerathnak, ezzel a gesztussal kifejezve, hogy elismeri �t.
N�reusz bemutatta a t�bbi n�v�r�t is: Joanna, Helen, �s Anita. Az �jszaka tov�bbi r�sz�ben az asztaln�l �ltek, k�l�nf�le t�m�kat felhozva, amelyek t�bbs�g�hez Nerath nem tudott hozz�sz�lni.

Nerath eg�szen m�snak �rezte mag�t. Mintha mindig is az �jszaka teremtm�nye lett volna, �s emberi �lete mind�ssze egy mese, amit valamikor valaki elmes�lt neki. Szem�ben elt�k�lts�g f�nylett.
Szob�j�ban m�lyk�k sz�n� berendez�sek voltak, a fali k�rpit, minden. Rengeteg gyertya �gett. Gy�ny�r� selyem �s b�rsony ruh�kat kapott, semmiben sem volt hi�nya.
Az els� nappalon, amit a szob�j�ban t�lt�ttel, nem tal�lta meg az �lom. S�t�tk�k b�rsonnyal b�lelt kopors�t kapott, de �r�kon kereszt�l gondolkozott, v�v�dott saj�t mag�val. V�g�l kil�pett a kopors�b�l, �s az ablakhoz l�pett, amely el�tt vastag s�t�t�t�f�gg�ny l�gott. �vatosan elh�zta, alig egy centit, �s az �les napf�ny r�vet�lt a v�ll�ra, sz�rnyen ki�getve azt. Nerath h�traugrott a f�jdalomt�l, �s a f�ldre esett. Felszisszent, �s az �gett v�llra pillantott. A seb lassan gy�gyulni kezdett, �s p�r perc alatt teljesen be is gy�gyult.
�t�lt�z�tt, �s kil�pett a folyos�ra. Az �s�k Csarnok�ba sietett, ahogyan N�reusz nevezte. Ott tal�lta apj�t, aki ism�t a csal�df�t f�rk�szte. Nem n�zett a l�nyra, mikor bel�pett.
-Mi�rt nem alszol? –k�rdezte, tekintet�t a kusza csal�df�n tartva
-Nem b�rok a gondolataimmal. –felelte sz�gyell�sen a l�ny, �s N�reusz mell� l�pett
-De kedves t�madt a napf�nnyel j�tszani, mi? –mosolyodott el
-Honnan tudja?
-A teremt�d vagyok.
Nerath elhallgatott. Megtal�lta a sok n�v k�z�tt N�reusz nev�t. Nagyon messzire ny�lt vissza, nem is volt �vsz�m megnevezve, bel�le �gazott a n�gy l�ny, �s most m�r � is. Ott volt a neve: Nerath.
-J�l kij�ssz a n�v�reiddel? –k�rdezte N�reusz
-M�g nem volt alkalmam megismerni �ket. De azt hiszem, kedvelnek.
-Persze hogy kedvelnek. –s�hajtott N�reusz- Keveset tudsz m�g a saj�t fajodr�l. De ami k�sik, nem m�lik.
R�viden besz�lt neki Kathrinr�l, aki m�r t�bb mint 200 �ve a l�nya, Joanna, aki egy n�met hercegn� volt, Helen, a sz�ke Helen, akinek a sz�ps�g��rt nem egy lovagi torn�t rendeztek a kir�lys�gban, �s Anita, aki N�reusz elmond�sa szerint a legemberibb, �s sosem iszik v�rt �l�l�nyb�l. Mindannyian mer�ben k�l�nb�ztek, mind k�ls�- mind bels� tulajdons�gaik miatt.
-Most menj, aludnod k�ne. –z�rta le a besz�lget�st N�reusz
�s Nerath b�k�sen aludt a nap tov�bbi r�sz�ben.

Amint lesz�llt a Nap, az �tkez�ben tal�lkozott n�v�reivel. �k m�r ott �ltek, �s besz�ltek. Kathrin maga el�tt mutatott helyet neki, �s bevont�k a besz�lget�sbe. Nerathnak felt�nt, hogy Anita nagyon sz�tlan, �s nem iszik olyan sokszor a serleg�b�l, mint testv�rei. Most el�sz�r Nerath is belekortyolt az �v�be: v�r volt benne. K�l�n�s �rz�s fogta el, ami a t�bbieknek is felt�nt.
-Nah�t h�gom, felkeltette a vad�sz �szt�neidet? –nevetett Kathrin- Majd elviszlek magammal, ha ap�nk nem figyel r�nk.
-Nem m�sz te sehova vad�szni, �des l�nyom. –l�pett be N�reusz, mire Kathrin r�gt�n les�t�tte a tekintet�t
N�reusz k�l�n�sk�pp nyugtalannak l�tszott.
-Valami baj van, ap�nk? –k�rdezte Joanna
-Nem… semmi.
-A herceg… -kezdett bele a mondat�ba Anita
-Hallgass! –f�rmedt r� N�reusz- Ne is eml�tsd.
-Bocs�ss meg.
Nerath kezdte k�nyelmetlen�l �rezni mag�t.
-Kathrin, szeretn�m, ha te tan�tan�d Nerathot. –adta ki az utas�t�st N�reusz
-Igenis, ap�m. J� kezekben lesz. –vigyorodott el
-Joanna, te gyere velem. –�llt fel N�reusz, majd a l�nnyal egy�tt elmentek
K�nos cs�nd lett.
-Akkor most besz�lhet�nk ny�ltan. –sz�lalt meg el�sz�r Kathrin- A herceg, ugye?
-Igen. –felelt Helen
-Mit akar?
-Nem tudom. De ap�nk meglehet�sen d�h�s lett t�le.
-Ki a herceg? –v�gott k�zbe Nerath
-Jobb, ha nem ismered. –fogta r�vidre Kathrin- Egy �nel�g�lt f�reg. De jelenleg senki sem tudja megd�nteni a hatalm�t.
-Akkor k�osz lenne! –h�borodott fel Anita
-Ugyan. A v�mp�roknak nincs sz�ks�g�k egy ilyen vezet�re. Egy�ltal�n nincs sz�ksg��k vezet�re.� M�r a Tan�cs is t�bb a sokn�l.
-A Tan�csra sz�ks�g�nk van.
-El�gg� m�s a vil�gfelfog�sunk, dr�ga h�gom. –felelte Kathrin megvet�en- Gyere Nerath, a tan�t�sod most r�gt�n elkezd�dik.
Kathrin fel�llt, �s elindult a terem m�sik v�ge fel�, Nerath elcsig�zottan k�vette. Egy hatalmas terembe vezette, amelynek falait v�gig t�k�r bor�totta. Egyik sark�ban hever�k, alacsony asztalok voltak, igazi t�rsalg�sarok. Oda �ltek le.
-Itt nyugodtan besz�lhet�nk. –kezdte Kathrin- Tudod, hogy N�reusz mi�rt v�lasztott ki?
-Nem.
-Akkor m�g nem is kell megtudnod. Az a f�rfi, aki megt�madta N�reuszt a t�ren, egy vad�sz volt. Vincent. Most m�r neked is �vakodnod kell t�l�k. Nincsenek olyan sokan, de nem lehet el�g kor�n felismerni �ket. Csak kevesen tudnak elb�nni egy v�mp�rral, de Vincent nagyon vesz�lyes. �n egyszer tal�lkoztam vele, �s mai napig sz�gyellem, hogy nem �ltem meg. �gy gondoltam akkor, hogy sz�gyent hozok r�.
-Keresett valakit abban a v�rosban.
-Igen. T�ged �s N�reuszt.
-De engem meg is tal�lt, m�gsem tett semmit.
-Mert �gy csali is lehett�l. K�t l�gy egy csap�sra.
-Ezt nem �rtem. Mi k�ze van egy vad�szhoz William gr�fnak?
-William gr�f? –s�t�t�lt el Kathrin arca- H�t persze.
-Nem �rtem.
-Addig j�. Ne is t�r�dj vele.
R�vid cs�nd k�vetkezett.
-Sz�val… -sz�lalt meg Nerath- Elviszel majd vad�szni?
-H�t persze. –mosolyodott el Kathrin- Majd, ha ap�m nem figyel.
Kathrin sok mindenr�l besz�lt m�g neki, p�ld�ul a csal�df�r�l, �s a v�mp�rok t�rt�net�r�l.

K�t �v telt el. Nerathot olyan gonddal tan�tott�k, mintha gyermek lenne. N�reusz szem�ben ilyenkor vad b�szkes�g l�ngolt. Kathrin j� tan�t�ja volt a l�nynak.
Az egyik nappalt Nerath ism�t �beren t�lt�tte. Kopors�ja lecsukva volt, biztons�gban �rezte mag�t ebben a bez�rts�gban.
Lassan �rkezett el a sz�rk�let. Kisz�llt a kopors�b�l, felvette a legszebb ruh�j�t �s el�l k�t�s f�z�j�t, majd az ablakhoz l�pett. Kib�mult a t�jra, majd felugrott az ablakp�rk�nyra. Alatta 3 emelet volt, de �t ez nem zavarta. Leugrott, �s �gy �rt f�ldet, ak�r egy gyakorlott macska. V�mp�rk�nt r�videbb id�be telt ugyannak a t�vols�gnak a megt�tele, mint emberk�nt.
Egy pillanat alatt gyerekkor�nak helysz�ne el�tt �llt: a Milers birtokon, a csal�di kast�llyal n�zett farkasszemet.
Kez�t a bej�rati ajt� d�szes kilincs�re tette. Egy pillanatig m�g habozott, majd lenyomta a kilincset, �s bel�pett a h�zba.
Ugyan olyan volt, mint gyermekkor�ban. A gyerty�k �gtek, �s a z�ld szalonb�l nevet�s hallatszott. Az ajtaja mahag�ni f�b�l k�sz�lt, k�l�n�sen d�szesre faragott. Nem volt kulccsal bez�rva, ez�rt k�nnyed�n kinyitotta �s bel�pett rajta.
A szemk�zti fal el�tt, a pamlagon h�rom n� �lt, �s te�ztak. Mindannyian t�l lehettek m�r a negyedik X-en. El�sz�r csak a k�z�ps� n� l�tta meg Nerathot, � benne a v�r is megfagyott, �s hal�lra v�lt arccal n�zett a l�nyra. P�r pillanat m�lva a m�sik kett� is �szrevette, �s abbahagyt�k a nevet�st, de nem voltak zavarban.
-Ki �? –k�rdezte egyik�k
-Bocs�ssatok meg, de k�rlek, hagyjatok magunkra minket.
A k�t n� nevetg�lve t�vozott, �s Nerath kettesben maradt azzal a n�vel, akit �vek �ta megvetett.
-Nem is k�n�lsz hellyel? –�llt meg el�tte nem messze Nerath
A n� nem v�laszolt.
-�s egy�ltal�n mi�rt lep�dsz meg azon, hogy itt l�tsz? –folytatta a l�ny- Elv�gre te rendelt�l ide.
-Valami itt nincs rendj�n. –sz�lalt meg v�g�l a n�- Csak �gy ide pottyansz a semmib�l.
-Az�rt nem a semmib�l. –nevetett fel g�nyosan Nerath- Maga m�rgezte meg az ap�mat?
-Megm�rgezni? –lep�d�tt meg- Hiszen term�szetes hal�llal halt meg. Isten �vja.
-Hazudsz. –�lt le vele szemben egy fotelbe- Maga �lte meg.
-Micsoda arc�tlans�g. Ha ap�d l�tna most…
Nerath egy pillanat alatt a n� el�tt termett, �s er�sen megragadta a nyak�n�l, �gy, hogy a n� fuldokolni kezdett.
-Ne merd ap�m nev�t a sz�dra venni!! –d�h�dt fel Nerath- Egy m�sodperc alatt v�gezhetek veled. Tal�n meg is teszem.
Feljebb emelte, �s Milersn� l�ba m�r a f�ld felett volt. K�ny�r�gni pr�b�lt, de a szor�t�s nem engedte. Nerath saj�t mag�val v�v�dott, a n� hal�l�t k�v�nta, de valahol a lelke m�ly�n m�g mindig sajn�lta �t, ami�rt ilyen �rd�gi n�mber lett. Tekintete megakadt a n� feh�r nyak�n, majd �gy dobta �t vissza a kanap�ra, mintha megr�m�lt volna a l�tv�nyt�l.
Milersn� a nyak�hoz kapott, �s nagy leveg�ket vett. Nerath zavartan �llt, r�m�lt volt.
-Ha tudni akarod –sz�lalt meg a mostohaanya- igen, ap�d nem term�szetes hal�llal halt meg. Igen, megm�rgeztem. �gy kellett lennie. Te vagy az utols�, aki m�g az utamban �ll.
A n� tekintet sz�r�s lett �s g�g�s. Nerath arc�r�l azonban elt�nt a f�lelem. K�zelebb l�pett a n�h�z, megragadta a karj�t, �s addig h�zta maga el�, am�g talpra nem �llt. Ekkor fel�v�lt�tt, ak�r egy vad�llat, szemei halv�nyk�kek, v�mp�r szemfogai, pedig nagyobbak lettek
-Ne, ne!! –pr�b�lt szabadulni a n�, de hi�ba
Nerath a nyak�ba harapott, �s sz�vni kezdte a v�r�t. P�r csepp v�gigfolyt �ldozata selyemruh�j�n, majd lecs�ppent a f�ldre. Egy utols�t sikoltott, majd elvesz�tette az eszm�let�t. Nerath valami olyasmit tapasztalt meg, amit m�g sosem �rzett. V�mp�rk�nt csillap�totta szomj�t, amelyet ak�r �hs�gnek is nevezhetn�nk. �gy viselkedett, ak�r egy vad�llat, nem gondolkodott, csak cselekedett. Mikor m�r alig maradt benne v�r, abbahagyta az iv�st, �s �ldozata arc�ra tekintett: szemei csukva voltak, mintha aludna, arca h�feh�r volt.
Elengedte a halott testet, amely k�nnyed�n zuhant a kanap�ra. P�r csepp v�r m�g a f�ldre hullt Nerath sz�j�r�l. �rezte, hogy valaki �t n�zni.
Kiss� oldalra tekintett, majd meg is fordult. N�reusz �llt ott, szigor� tekintettel tekintett a l�nyra, aki ett�l egy kicsit megijedt. Nem tudta, mire sz�m�tson. Egy ideig csak egym�s szem�be n�ztek, majd N�reusz a halott n�re tekintett.
-Nem cselekedt�l t�l b�lcsen –sz�lalt meg- de meg�rtelek. A bossz�nak sz�rnyen nagy hatalma van.
A l�ny tov�bbra is csak ott �llt, nem �rzett t�bb� sz�nalmat, �s nem b�nta meg, amit tett. Most �llt helyre az igazs�g, gondolta.
-M�gsem fogsz ez�rt megdics�rni, ugye? –k�rdezte Nerath, miut�n let�r�lte a v�rt a sz�j�r�l
N�reusz elmosolyodott.
-Megtapasztaltad a v�rszomjat. Vigy�znod kell vele, meg kell tanulnod kord�ban tartani. Persze lesz hozz�d egy-k�t keresetlen szavam.
Ez ut�n a kez�t ny�jtotta a l�nynak, aki oda l�pett hozz�, �s elfogadta. �gy, k�zen fogva t�voztak a h�zb�l, mint apa �s l�nya.

-Meggondolatlan volt�l. –kezdte a dorg�l�s N�reusz
Nerath engedelmesen �lt, �s n�zett maga el�, N�reusz szob�j�ban voltak.
-Meg�lt�l egy haland� emberi l�nyt –folytatta-� Ennek hamarosan h�re megy. Tal�n r�j�nnek, hogy egy v�mp�r volt.
Itt hangja m�r kem�nyebb lett.
-Nem is besz�lve arr�l, hogy egy igen tehet�s, �s neves n�vel v�gezt�l.
-Aki meg�lte az ap�mat. –sz�lalt meg Nerath
N�reusz felpofozta a l�nyt, aki ez ut�n is csak meredt maga el�, tudva, hogy ez a dolga.
-Igen, meg�lte az ap�dat. Emberk�nt � volt az ap�d. Most �n. �s �ppen ez�rt engedelmess�ggel tartozol. –az ablakhoz fordult, amelyen t�l az �jszakai s�t�ts�g volt- Ha szerencs�nk van, nem megy h�re.
Gondterhelt arccal meredt a t�jra. P�r m�sodperc telt el �gy, azt�n kopogtattak az ajt�n.
-Ki az? –sz�lt vissza inger�lten N�reusz
Joanna nyitott be.
-Ap�m, azonnal j�nn�d kell. –mondta idegesen a l�ny
-J�l van, k�t perc �s megyek.
Joanna elment, �s N�reusz Nerathra pillantott. Nem szigor�an, hanem ink�bb meg�rt�en.
-Gyere.
A csarnokban egy s�t�tk�kbe �lt�z�tt f�rfi v�rta �ket, egy tekercs volt n�la. Kathrin �s Helen m�r ott voltak, mikor N�reusz �n Nerath meg�rkezett.
-A nevem Vlad, nagyuram. –hajolt meg a k�ld�nc- �fels�g�t�l hoztam levelet.
�tny�jtotta a tekercset, N�reusz sz�ttekerte �s olvasni kezdett. A k�ld�nc v�gign�zett Nerathon �s g�nyosan elmosolyodott.
-Nagy hiba, hogy �fels�g�nek nem sz�lt r�la. –sz�lalt meg ism�t
-Hallgass! –fejezte be az olvas�st N�reusz- Mondd meg a hercegnek, hogy hamarosan meg fogok jelenni a sz�ne el�tt.
-Igenis, nagyuram. –hajolt meg Vlad ism�t, majd Joanna kik�s�rte

Fesz�lt hangulatban telt el p�r nap. N�reusz megjelent a herceg el�tt, ami ut�n mindig idegesnek l�tszott, de a l�nyok semmit sem mertek tenni vagy mondani ezzel kapcsolatban. Kathrin kellemetlen dolgokat �rult el Nerathnak Arkionr�l, a hercegr�l. Nem tisztelt�k �t, a hatalma k�ts�ges volt �s f�l�sleges, ahogy �k mondt�k.
Egyik nap Nerath k�l�n�s neszekre �bredt. A Nap m�g csak lemen�ben volt, ez�rt el�g bossz�san sz�llt ki a kopors�j�b�l. �jra hallott valamit. Olyan halkan, ak�r a macska, az ajt�hoz lopakodott. Kinyitotta, �s kin�zett a folyos�ra. N�ma csend, sehol semmi. �ppen amikor ment volna vissza a szob�j�ba, egy v�mp�r �llt el�tte. Nem �ppen kedves tekintettel, �s nem mellesleg egy karddal a kez�ben. Nerath eleinte f�lelemmel h�tr�lt, az idegen k�vette, g�nyos mosollyal az arc�n.
Nerath t�madott, csak a karmait tudta haszn�lni, �s siker�lt is megsebeznie az arc�t, de a sebek hamar begy�gyultak. A f�rfi t�madott, de a kard a fa asztalt tal�lta el, �s nem is siker�lt kih�znia bel�le. Ezt az alkalmat haszn�lta ki a l�ny, �s minden technikai tud�s�t felhaszn�lta, amit Kathrint�l tanult a harcr�l.
Az idegen egy r�g�ssal f�ldre k�ldte a l�nyt, aki alig jutott leveg�h�z, �s p�r pillanatra nem is tudott mag�r�l. Mikor feleszm�lt, a f�rfi ott �llt f�l�tte, de m�g csak nem is akarta meg�lni. Ekkor Nerath hirtelen t�madott, �s az idegen v�mp�r a falnak csap�dott. A l�ny felpattant, megragadta a f�rfit, �s nekidobta a m�sik falnak, aki magatehetetlen�l esett a f�ldre. Nerath oda l�pett hozz� �s megragadta a nyak�t.
-Ki vagy, �s ki k�ld�tt?
A f�rfi f�l�jultan motyogott valamit, de Nerath egy sz�t sem �rtett bel�le, ez�rt felpofozta, h�tha att�l mag�hoz t�r.
-Ki k�ld�tt? –ism�telte meg a k�rd�st, de a f�rfi ekkor el�jult, hi�ba kezdte el r�zni- Remek.

Kiment a folyos�ra. Anita futott fel�, a Csarnok ir�ny�b�l.
-Mi ez az eg�sz? –k�rdezte Nerath inger�lten
-Nem tudom. –�rt oda hozz� Anita- Egy v�mp�r nem t�mad meg egy m�sikat ok n�lk�l. F�leg nem ennyi.
-Mennyien vannak?
-�sszesen n�gyet l�ttam.
-Egy az �n szob�mban fekszik kid�lve.
-Gyere velem, menek�lj�nk! –ragadta meg Nerath karj�t
-Nem! –t�pte ki mag�t a szor�t�sb�l- Ap�nk, �s n�v�reink?
-A Csarnokban harcolnak. Erre nincs id�nk, gyere!
-Nem hagyhatjuk itt �ket!
-Ap�nk is ezt akarn�.
-Az egy dolog, de �n ezt nem hagyom annyiban! Velem j�ssz, vagy menek�lsz?
Anita nem v�laszolt. Ebb�l Nerath mindent meg�rtett.
-H�t akkor �g veled. –felelte hidegen, �s a Csarnok ir�ny�ba kezdett futni
M�g miel�tt oda�rhetett volna, a balra ny�l� folyos�n k�t v�mp�rra bukkant. Egyforma ruh�t viseltek, fekete k�pennyel, olyat, mint az, aki a szob�j�ban t�madt r�.
Nerathn�l nem volt semmif�le fegyver, (ellent�tben ellenfeleivel, akik karddal rendelkeztek,) ez�rt azzal kellett k�zdenie, amivel az �sid�k v�mp�rjai is k�zd�ttek: harctud�sukkal, erej�kkel, �s a karmokkal, amelyek akkor n�nek ki, mikor teljess�g�ben v�mp�r arcot �ltenek. Ezeket haszn�lta Nerath is. Szemei halv�nyk�kek, szemfogai nagyobbak lettek, �s majdnem arasznyi karmai is megjelentek.
A k�t f�rfi r�gt�n t�madott. Nerath is felk�sz�lt, de csak p�r t�mad�st tudott kiv�deni. Hamarosan komoly sebeket kapott, de m�gsem adta fel. V�g�l egy v�ratlan �t�st�l a f�ldre rogyott, �s elvesztette az eszm�let�t.