Valahol, a v�rosok zaj�t�l messze, mindent�l t�vol �llt az a kolostor, amely �vsz�zadokat v�szelt �t. Olyan hely volt ez, ahova mindazok sz�vesen v�gynak, akik el akarnak szakadni r�gi �let�kt�l, �s gondolataikat Istennek adj�k.
Az �p�letegy�ttes legels� �p�lete volt a templom, amelynek kecses pill�rei, �s keskeny �gig ny�l� tornyai v�gtelen sz�ps�get sug�roztak. �vegablakai most nem sz�rt�k meg a Nap f�ny�t, hogy sz�nes form�kat adjon neki, �gy vet�tve a rideg m�rv�nypadl�ra. A gyerty�k sejtelmes f�nybe vont�k a templom belsej�t. Egy r�sz�k m�r kialudt, de maradt m�g p�r, amely meleg f�nyt vetett az egyetlen szem�lyre, aki m�g a templomban tart�zkodott. Egy szent szobra el�tt t�rdelt, ujjait �sszekulcsolva im�dkozott. Arca fiatal volt �s b�k�s, mintha aludna. � az itt �l� ap�c�kkal ellent�tben nem �r�k �let�re vette mag�ra a mag�nyt. Ide menek�lt a k�lvil�g el�l. R�szben �gy viselkedtek vele, ahogyan a rangja megk�vetelte. 13 �vesen d�nt�tt �gy, hogy elz�rk�zik mostohaanyja nemk�v�natos szem�ly�t�l, mikor az apj�nak el kellett hagynia a birtokot a h�bor� miatt, akit annyira szeretett, valamint �ccs�t�l �s n�v�r�t�l is b�cs�t vesz p�r �vre. Nem sokszor �rtes�lt r�luk, elv�tve kapott leveleket. K�t �v m�lva �desapja meghalt, az � temet�s�re elhagyhatta a z�rd�t. Ekkor d�nt�tt �gy, hogy tal�n sosem megy haza.
Arcizmai megfesz�ltek, majd kinyitotta a szem�t, fel�llt �s keresztet vetett. Egyetlen n�ma percig m�g n�zte a szobrot, majd l�pteket hallott maga m�g�tt. A hang ir�ny�ba n�zett.
-Kisasszony! –sz�lt a k�zeled� fiatal ap�ca a l�nynak
-Igen, n�v�r? –kir�zta a hideg, amikor a fekete ap�caviseletre n�zett, amelyet neki nem kellett hordania, de m�r a puszta l�tv�ny�t�l is elfogta a szorong�s
-Mit keres itt ilyenkor? K�s� van m�r.
-Im�dkoztam.
-A f�n�v�r l�tni �hajtja.
-Nem mondta, mi�rt?
-Nem. J�jj�n, elk�s�rem.
A templomb�l ki�rve egyb�l el�rte �ket az enyhe, h�v�s tavaszi szell�. Az �g alja m�g vil�gos volt, de a csillagok m�r az �jszaka elj�vetel�t hirdett�k. A t�bbi �p�let z�m�k falakb�l �p�lt, szorosan egym�s mell�, kev�s ablakkal. Bel�ptek az egyik ilyen �p�letbe, �s egy f�kly�kkal kivil�g�tott sz�k, csigal�pcs�s folyos�n haladtak v�gig. Mikor fel�rtek, az ap�ca er�sen kopogtatott a vaskos faajt�n, majd a v�laszt meg sem v�rva benyitott.
-Elhoztam a kisasszonyt…
-K�sz�n�m. –felelte a f�n�v�r az �r�asztala m�g�l –Elmehetsz l�nyom.
Az ap�ca siet�sen meghajolt majd t�vozott. A l�ny bel�pett a szob�ba. Nem volt t�l nagy, alacsony famennyezet� helys�g volt, kev�s b�torral, �s m�g kevesebb d�sz�t�ssel.
-Hogy �rzi mag�t, Anne kisasszony? –k�rdezte kiss� t�rgyilagosan az �reg f�n�v�r
-K�sz�n�m tisztelend� any�m, semmiben sem szenvedek hi�nyt. –felelte illedelmesen
-Remek. Mi�ta is vagy itt?
-5 �ve.
-�gy n�z ki, ez �gy is marad. –ny�jtott �t egy �sszetekert levelet. A csal�dja �ltal haszn�latos k�k szalaggal volt �ttekerve
Tart�zkodva, de �tvette a levelet, �s lassan lebontotta r�la a szalagot.
-A fut�r, aki hozta, -folytatta a f�n�v�r-, azt mondta s�rg�s, �s amint a kisasszony elolvasta, azonnal engedelmeskedjen a lev�lben le�rtaknak.- d�lt h�tra sz�k�ben
Anne olvasni kezdte a levelet. Amikor befejezte, csal�dottan �s zavartan �sszetekerte, majd �tny�jtotta a f�n�v�rnek.
-Haza kell mennem. –felelte a l�ny- Azonnal. El akarja olvasni?
-Nem tehetem. Ez esetben m�ris egy fogat�rt k�ldetek, amely holnap reggel fogja v�rni. Addig k�sz�lj�n �ssze, k�t kir�lyi katona fogja elk�s�rni. Most pedig t�rjen vissza a szob�j�ba. Hallottam, hogy a templomban volt.
Anne b�lintott, majd kiss� meghajolt. Ezut�n t�vozott a szob�b�l.
Sietve l�pkedett a l�pcs�k�n, �s m�r a hiszt�ria �s a k�ts�gbees�s ker�lgette. Esze �g�ban sem volt hazamenni ahhoz a n�h�z, aki �r�kk� zsarnokoskodik f�l�tte, �s az anyja hely�be akar l�pni.
A szob�j�ba �rve azonnal le�lt az �gya sz�l�re, �s szomor�an n�zett maga el�. V�g�l fel�llt, �s a f�s�lk�d� asztal�hoz l�pett. Minden holmit, amit azon tal�lt bele tette a csomagj�ba, majd az �gyra dobta. Nem is akart t�bbet foglalkozni a csomagol�ssal, nem volt sok holmija. Az egysz�n� ruh�ihoz, amiket itt kapott, nem ragaszkodott.

M�snap kor�n reggel m�r k�szen �llt egy lovas hint�. Eddig szent meggy�z�d�se volt, hogy innen napokba telne b�rmilyen �zenetet eljuttatni m�g a legk�zelebbi v�rosba is, de a f�n�v�r ehhez k�pest el�g hamar int�zkedett. Kil�pett h�t az �p�letb�l, �s a templom el� sietett, kez�ben a csomagj�val. A f�n�v�r v�rta ott �s k�t kir�lyi katona, mind a kett�j�k arc�t szemig v�r�s kend� fedte. A hint� bakj�n m�r ott �lt a kocsis is, el�tte 4 kiv�l� l�val.
A b�cs�z�s nem ny�lt t�l hossz�ra, a f�n�v�r int�zett p�r kedves sz�t a l�nyhoz, majd megcs�kolta a homlok�t. Ezut�n a katon�k felseg�tett�k a hint�ba, az egyik�k be�lt mell�, a m�sik pedig h�tul �lt, hogy figyelhesse az utat, nehogy valaki k�vesse �ket.
A hint� v�g�l elindult. El�g gyors temp�ban haladtak. Anne most nem akarta a t�jat szeml�lni, a f�gg�ny mindv�gig beh�zva maradt. A katona �gy �lt ott el�tte, ak�r egy szobor.
A mostohaanyj�ra gondolt, az arc�ra, a viselked�s�re. Sosem kedvelt�k egym�st, nem mintha b�rmikor is besz�lgettek volna. �ppen ez�rt t�nt sz�m�ra elviselhetetlennek a gondolat, hogy haza kell mennie.
Gondolatai visszaz�kkentek ism�t a jelenbe. A vele szemben �l� katon�ra pillantott, aki mind�ssze egy kurta pillant�st vetett vissza r�, majd �jra mereven n�zett maga el�. Anne-nek az az �r�lt gondolata t�madt, hogy ha lehet�s�ge ny�lna r�, vajon meg tudna-e sz�kni a k�vetkez� v�rosban? Elj�tszott a gondolattal, hogy milyen k�nnyen ki tudn� j�tszani ezt a katon�t, �s a kora miatt b�rmelyik kolostorban sz�vesen l�tn�k. Amint el�rnek a v�rosba, gondolta, megk�s�rtheti a szerencs�j�t.

Ilyen �s hasonl� gondolatokba mer�lve telt el az a h�rom nap. H�rom nap meger�ltetett v�gta a lovaknak, �s h�rom nap szorong�s, d�h �s csal�dotts�g Anne-nek. M�r alkonyodott, a leveg� igencsak leh�lt, a leveg�t megt�lt�tte az esti p�ra illata. A lovak pat�inak kopog�sa m�g hangosabbnak hallatszott, ahogyan az �t macskak�vess� v�lt. A v�ros hatalmas kapuj�n�l a hint� meg�llt. Anne f�lreh�zta az ablak�t fed� selyemf�gg�nyt, �s kikukucsk�lt rajta: az eddig h�tul �l� katona besz�lt a kapun�l �rk�d�kkel, akik hamarosan b�lintottak, �s elindultak kinyitni a kaput.
Hamarosan m�r a v�ros k�vein �gettek tov�bb a lovak. A keresked�k m�r r�g �sszepakolt�k �ruikat, az utcal�nyok is csak f�lve mertek kil�pni, nehogy belebotoljanak egy kir�lyi katon�ba. A v�ros k�zpontj�ban, egy igencsak dr�ga sz�ll� el�tt �llt meg a fogat. A katona sz�llt ki el�bb, majd leseg�tette a l�nyt. A lovakat egy fiatal fi� vezette el, majd a k�t katona k�s�ret�ben Anne bel�pett a furcsa �p�letbe.
Anne szob�ja el�tt �lland�an �rk�d�tt legal�bb az egyik katona, m�g vacsor�zni sem engedt�k el egyed�l. Mindv�gig egy sz�t sem sz�ltak hozz�, de �lland�an a nyom�ban voltak. Kezdte mag�t �gy �rezni, mintha egy k�z�ns�ges b�n�z� lenne, akire �lland�an figyelni kell, nehogy elsz�kj�n.
Az �j lesz�llt�val bez�rk�zott a szob�j�ba, �s �gy�ban �lve �jra elkezdte olvasni kedvenc k�nyv�t. Hallotta, amint a katon�k v�ltj�k egym�st. Ekkor letette a k�nyv�t, �s visszatette a csomagj�ba. Lel�pett az �gyr�l, elindult az ablak fel�, amikor egy v�rfagyaszt� n�i sikolyt hallott, k�r�lbel�l egy utc�nyira. H�tra ugrott a r�m�lett�l, majd az �ppen aktu�lis �re nyitott be hozz�.
-Mi volt ez? –k�rdezte Anne r�m�lten
-J�l van kisasszony? –k�rdezte a katona v�r�s kend�je m�g�l
-Azt k�rdeztem, mi volt ez? –nyomat�kos�tott a l�ny
-Nem tudom, kisasszony.
-Besz�lni akarok a fogad�ssal.
-H�lgyem…
Anne ellentmond�st nem t�r�en l�pett a katona el� az ajt�ba, aki engedelmesen l�pett f�lre t�le, majd k�vette, amikor a l�ny lesietett a f�ldszintre.
T�bb nemes is �csorgott ott, tal�lgat�sokba mer�lve. Anne megtal�lta k�z�tt�k a sz�ll� tulajdonos�t, egy �reg, de bar�ts�gos arc� f�rfit.
-Mi t�rt�nt? –k�rdezte t�le a l�ny, amint � is �szrevette
-Biztons�gosabb lenne, ha visszamenne a szob�j�ba, kish�lgy. –felelte szinte suttogva
-Addig nem, ameddig meg nem tudom, mi volt ez.
-Biztosan egyik�nk se tudja, de…
A sz�ll� vaskos ajtaj�nak nyikorg�sa szak�totta f�lbe. Egy j�l megtermett, kalapot �s kiss� viharvert de ann�l r�tegesebb �lt�z�ket visel� f�rfi l�pett be rajta. Az � arca el�tt is kend� volt, csak ez eg�szen s�t�tk�k volt. Kez�ben hossz� ny�lpusk�t tartott, �v�r�l t�bb t�r is l�gott. Bez�rta maga m�g�tt az ajt�t, �s leh�zta a kend�t, hogy l�that� legyen az arca.
Szigor� tekintet�, a harmincas �vei elej�n j�rhat� borost�s f�rfi volt, a v�ll�ra oml�, hull�mos barna hajjal. Megfontoltan n�zett sz�t az embereken, majd a sz�ll� tulajdonosa kil�pett el� a t�megb�l.
-Mit �hajt, uram? –k�rdezte kiss� f�l�nken
-Keresek valakit. –n�zett �jra v�gig a t�megen
-Kit �hajt…
-K�r�ln�zek. Addig senki sem mehet el. –felelte, majd elindult a t�meg fel�, amely azonnal szabad utat engedett neki
Anne tov�bbra is a fa l�pcs� alj�n�l �llt. A f�rfi �fel� indult, majd fell�pett a l�pcs�re, azonban k�zben a szem�t v�gig a l�nyon tartotta. Szigor� tekintet volt, amit a l�ny �llni tudott.
Az emberek nem mertek m�g csak megmozdulni sem, p�r sz�t s�gtak a m�siknak mind�ssze. Egy negyed �ra m�lva t�rt vissza az idegen f�rfi. B�lintott a tulajnak, majd visszah�zta arca el� a kend�t, �s elhagyta az �p�letet.
Az emberek megk�nnyebb�lten s�hajtottak fel, �s sz�p lassan mindenki visszat�rt a szob�j�ba. Anne-t m�g mindig k�s�rtette a f�rfi rideg tekintete. Nem b�rt szabadulni t�le.
Az �jszaka f�k�nt �lmatlanul telt. Mikor megunta a forgol�d�st, kisz�llt az �gyb�l, �s �t�lt�z�tt. A folyos�r�l besz�r�d� f�nyb�l �s az �r �rny�k�b�l l�tta, hogy nem tudn� elhagyni a szob�t �szrev�tlen�l. Az ablak sem t�nt t�l j� megold�snak, ez�rt t�prengeni kezdett, fel-al� j�rva a szob�ban. Ekkor l�tta, amint a katona ell�p az ajt�t�l, �s l�ptei csak k�s�bb halkulnak el teljesen. R�snyire nyitotta az ajt�t, hogy meggy�z�dj�n r�la, t�nyleg nincs-e a k�zelben a katona. Nem volt sehol.
Kil�pett a folyos�ra. K�r�ln�zve ugyancsak nem l�tott senkit a k�zelben. Ezt furcs�llta, hiszen eddig egy percre sem hagyt�k mag�ra. M�gsem gondolkodott ezen sok�ig, a l�pcs�h�z sietett, majd le rajta, �s meg sem �llt az utc�ra ny�l� ajt�ig. Azt m�r �vatosabban nyitotta ki, hiszen eml�kezett a nyikorg�s�ra, nehogy fel�bressze vele az �gyeletes „port�st” aki az igazak �lm�t aludta asztala mellett.
Az utc�ra �rve szinte szabadnak �rezte mag�t. Fej�re h�zta k�penye csukly�j�t, �s nekiv�gott az �jszakai v�rosnak. A h�zak falai ment�n haladt, nehogy felt�n�st keltsen. Sok emberrel nem tal�lkozott, t�bbs�g�k hazabotork�l� r�szeg volt, meg utcal�nyok.
A f�t�ren �rve azonnal meg�llt. A bit�fa ott is ki volt �ll�tva, �ppen k�t f�rfi szedte le az el�z� d�lut�n itt kiv�gzettet. Ez volt az egyik dolog, amit Anne undor�t�nak tal�lt a vil�gon, a bit�fa.
Enyhe, h�v�s sz�l f�jt, a halotti cs�ndben hangos z�g�ss� v�lva.
-Na v�gre hogy elviszik. –sz�lalt meg egy idegen hang Anne h�ta m�g�tt, aki ijedt�ben r�gt�n a hang ir�ny�ba fordult
K�z�pmagas, a h�szas �veiben j�r� f�rfi volt. V�llig �r� aranybarna haja szabadon l�gott, szemei eg�szen m�lyk�kek voltak. A borosta n�lk�li keskeny arc �ri k�ls�t k�lcs�nz�tt neki, ak�rcsak eleg�ns, de m�gsem kih�v� �lt�z�ke.
-Ki maga? –n�zett �rtetlen�l a f�rfire, aki tov�bbra is a legnagyobb nyugalommal n�zte a bit�t
-Meggyilkolt egy embert.- magyar�zta
Most el�sz�r a l�ny szem�be n�zett, akinek ett�l a tekintett�l m�g a v�r is megfagyott az ereiben. Eddig k�t idegennel tal�lkozott az elm�lt p�r �r�ban, �s amennyire k�l�nb�ztek, annyira egyforma volt valami a tekintet�kben.
-Hiszen te reszketsz. –�llap�totta meg a f�rfi, �s levette a kab�tj�t-, Vedd fel.
Anne meg sem sz�lalt, hanem csak �llt, �s n�zte azokat a tengerk�k szemeket. A f�rfi elmosolyodott, �s a l�ny h�t�ra ter�tette a kab�tot, aki kiss� �sszeh�zta mag�n.
-Egy ilyen fiatal h�lgy mit keres az �jszaka k�zep�n egy idegen v�rosban?
-Honnan tudja…
-Nem t�nik kegyed ideval�sinak. –meredt �jra a bit�ra- K�l�nben nem lep�d�tt volna meg itt ezen. Milyen illetlen is vagyok… Engedje meg, hogy bemutatkozzak: a nevem N�reusz. �s kegyed?
-Anne Milers. –cs�kolt neki kezet a f�rfi –Nincsen csal�di neve?
-Csal�dom nincs m�r.
N�reusz hirtelen oldalra kapta a fej�t, �s d�h�sen �sszevonta a szem�ld�k�t.
-Nem biztons�gos itt. –jelentette ki, majd er�sen megragadta a l�ny karj�t, �s megindult vele a h�zak fel�
-Engedjen el!! –tiltakozott Anne k�ts�gbeesetten, �s megpr�b�lt kiszabadulni a szor�t�sb�l
-K�vessen… -horkant r� N�reusz, de a l�ny kir�ntotta karj�t a kezeib�l, �s meg�llt
N�reusz n�mileg csillap�tott d�h�n, �s a l�ny el� �llt. P�r pillanat m�lva t�relmesebb hangnemben folytatta.
-B�znia kell bennem. Az a f�rfi aki…
Nem tudta befejezni a mondatot, mert Anne m�g�l valahonnan egy ny�l sz�guldott fel�, �s a mellkas�ba f�r�dott. A l�ny ijedt�ben h�traugrott, �s m�g ideje sem maradt, hogy sikoltson.
N�reusz a test�b�l ki�ll� ny�lra pillantott, majd Anne m�g�, a t�volba. N�reusz vicsorogni kezdett, ak�r egy vad�llat, el�villantva v�mp�r-szemfogait. K�lseje p�r pillanat alatt megv�ltozott: az eddig fiatal f�rfi helyett egy �szes haj�, 50 �v k�r�lni �llt. K�nnyed�n kih�zta mag�b�l a nyilat �s eldobta, a seb p�r pillanat m�lva el is t�nt. Hamarosan l�that�v� v�lt a s�t�ts�gb�l a f�rfi, akit Anne r�gt�n felismert: az idegen, aki a sz�ll�ba „l�togatott”. �jra t�lt�tte a ny�lpusk�j�t, �s gyors�tott l�ptein.
Ekkora azonban N�reusz olyan dolgot tett, amire nem sz�m�tott: megragadta Anne-t, �s belem�lyesztette fogait a nyak�ba, �s hevesen sz�vni kezdte a v�rt. Anne sikolya elhalt, amint elvesztette az eszm�let�t, �gy csuklott �ssze, ak�r egy rongybaba. Mindez egyetlen pillanat alatt t�rt�nt, ameddig a vad�sz �jra c�lz�sra emelte ny�lpusk�j�t, �s most a v�mp�r homlok�t tal�lta el, aki ekkor elengedte az eszm�letlen l�nyt, �s ism�t kit�pte mag�b�l a nyilat. D�h�dt l�ptekkel indult a vad�sz fel�, aki �jra t�lt�tte fegyver�t, de N�reusz egy pillanat alatt el�tte termett, �s hatalmasat �t�tt. A vad�sz a f�ldre esett. K�b�n felt�p�szkodott, de a v�mp�r megragadta, �s nekidobta a p�r m�terre l�v� h�z fal�nak. Percekig nem tudott fel�llni, majd er�t vett mag�n, �s minden erej�t �sszeszedve pr�b�lt l�bra �llni. Ez alatt N�reusz az eszm�letlen Anne-hez l�pett, �s felvette a karjaiba. M�r indult is volna el vele, amikor egy m�sik ir�nyb�l �jabb l�v�st kapott a h�t�ba. Megtorpant, majd letette a l�nyt, �s t�ntorogva megfordult: a bit� mell�l k�t �jabb vad�sz k�zeledett fel�.

Anne el�tt kusza k�pek sorozata sz�guldott el. �rezte, hogy teste �g �s v�gignyilall rajta az �les f�jdalom. Zih�lt, amikor mag�hoz t�rt. Fel�lt az �gyon, idegesen kapkodta tekintet�t minden ir�nyban. A szoba, amelyben mag�hoz t�rt szinte teljesen �res volt, mind�ssze egy �gy �s egy sz�k volt bent, gyerty�k �rasztottak f�nyt. Az ablak el� be voltak h�zva a s�t�t�t�f�gg�ny�k, �s �tl�tszott rajta, hogy az �veget k�v�lr�l s�r� r�cs v�di. Nyomaszt� l�tv�nyt ny�jtott ez az �sszk�p.
Ledobta mag�r�l a durva takar�t, �s az ajt�hoz rohant: lenyomta a kilincset, de az nem engedett. Megpr�b�lta �jb�l- �s �jb�l, de hi�ba. Be volt z�rva. �tni kezdte az ajt�t, �s kiab�lt:
-Engedjenek ki! Valaki!!
Semmi v�lasz.
M�r �ppen fordult volna vissza az �gya fel�, amikor l�pteket hallott. F�l�t az ajt�nak tapasztotta, majd amikor hallotta, hogy az illet� elford�tja a kulcsot a z�rban, h�tr�bb l�pett.
Egy f�rfi nyitotta ki az ajt�t. Szigor� tekintettel n�zett a l�nyra, majd bez�rta maga m�g�tt az ajt�t, amit�l Anne eg�szen az �gy�ig h�tr�lt.
-Ki maga �s mit akar t�lem? –k�rdezte k�ts�gbeesetten, de a f�rfi nem v�laszolt
Megragadta a l�ny karj�t �s szem�gyre vette, majd k�zel hajolt hozz�, �s a szemeit is alaposan megn�zte. V�g�l megragadta a l�ny fej�t, �s el�bb a balr�l, majd jobbr�l szem�gyre vette, ahogyan a rabszolg�kat volt szok�s megvizsg�lni.
-Hogy �rzi mag�t? –hadarta
-F�zom. –felelte Anne f�l�nken
-J�l van. –l�pett el t�le a f�rfi
-Ki…
-Nem kell f�lned t�l�nk. –v�gott a szav�ba monoton hangs�llyal- Az a v�mp�r megharapott t�ged, �s meggy�z�dtem r�la, hogy te is azz� v�lt�l-e. De szerencs�re nem. Pontosabban szerencs�dre.
-V�mp�r?
-A k�zn�p… -s�hajtott a f�rfi- Semmit sem tudnak a v�mp�rokr�l. Gyere.
Kil�ptek a szob�b�l egy folyos�ra, ami m�r eg�szen m�sk�pp festett, mint az el�z� helys�g. Sz�rke k�b�l �p�lt, a padl�t v�r�s sz�nyeg fedte, a hatalmas ablakok el�tt neh�z b�bor f�gg�ny�k l�gtak.
A f�rfi gyors temp�t dikt�lt, az eg�sz helyzet Anne sz�m�ra m�r nyugtalan�t� volt. El�sz�r vallotta be mag�nak: f�lt. Ism�t esz�be jutott a menek�l�s, de biztos volt benne, hogy egy ekkora kast�lyban tucatsz�m vannak fegyveresek, akik egy pillanat alatt elkaphatn�k, �s ha szerencs�je van, tal�n nem �lik meg.
Ameddig gondolkozott, el�rkeztek egy d�szesebb ajt�hoz: kov�csoltvas d�sz�t�se jelezte, hogy aki bent tart�zkodik, befoly�sos ember lehet, vagy pedig a szoba funkci�ja lehetett k�l�nleges.
A f�rfi h�rmat kopogtatott az oroszl�nfejes kopogtat�val, majd v�rt p�r m�sodpercet, �s benyitott. Maga el� tess�kelte Anne-t, majd � maga is bel�pett.
A helys�g, ahova bel�ptek, m�rhetetlen gazdags�got �s eleganci�t mutatott. A v�r�s sz�nyegen a legk�l�nf�l�bb nagyvadak pr�mjei voltak megtal�lhat�k, a falakat dr�ga falik�rpitok �s nemes h�lgyek- �s urak portr�i d�sz�tett�k. Vel�k szemben, a hatalmas ablakok el�tt az �r�asztal�n�l egy f�rfi �lt. Az 50-es �veiben j�rhatott, gondterheltnek t�nt. Amikor vend�gei bel�ptek, fel�llt.
-�dv�z�llek. –k�sz�nt�tte f�radt hangon- � az a le�ny?
-�dv�zletem, William gr�f. –hajolt meg, mikor az asztal el� �rtek- Igen uram, � az.
-Nem esett baja? –n�zett Anne-re agg�d� tekintettel
-Nem uram.
-Ennek �r�l�k. –mosolyodott el a gr�f.- Megtisztel� sz�momra hogy megismerhetem, kisasszony.
-Mi�rt hoztak ide? –k�rdezte egy kisl�ny �rtatlans�g�val.- Mi t�rt�nt a v�rosban?
-Az egyik emberem mentette meg. Egy vad�sz.
-De v�mp�rok nem l�teznek.
-Menjen ki, k�rem. –utas�totta a f�rfit, aki m�lyen meghajolt, majd elhagyta a szob�t.
-Sz�val –�lt vissza sz�k�be a gr�f- azt a besti�t m�r r�g�ta �ld�zz�k. Na de �lj�n le, k�rem. –mutatott a l�ny melletti sz�kre
-Mi�rt t�rt�nt mindez? –�lt le Anne
-Nem tudom pontosan. N�reusz, mert �gy h�vj�k azt az �tokfajzatot, t�bbnyire rejt�zk�dve �l. Tudta, hogy Vincent a v�rosban van, �s r� vad�szik. Milers kisasszony, higgyen nekem, most m�r biztons�gban van.
-Honnan tudja a nevemet? –pattant fel Anne
-A megboldogult apj�val igen j� bar�ts�gban voltam. Sajn�latos, ami vele t�rt�nt.
-Betegs�gben halt meg. –�lt vissza- Ez nem meglep�.
-Nem tudja? –lep�d�tt meg a gr�f. –Nem betegs�gben halt meg. Megm�rgezt�k.
-Micsoda? M�gis ki tenne ilyet?
-Nyugodjon meg, k�rem. El�sz�r is, amilyen gyorsan lehet, visszajuttatom a csal�dj�hoz.
-Azt nem! –ugrott fel ism�t- Soha t�bb� nem megyek vissza ahhoz a szipirty�hoz!
-Nem tehetek m�st, �rtse meg. K�t nap m�lva elk�ldetem p�r katona k�s�ret�ben. �s most semmik�pp se pr�b�ljon megsz�kni.
-Ezt nem teheti…-
-Ameddig itt tart�zkodik, szabadon j�rhat-kelhet a kast�lyban. Az egyik szolga majd megmutatja a szob�j�t. Ha b�rmire sz�ks�ge van, csak sz�ljon.

Anne a nap tov�bbi r�sz�ben nem sok kedvet �rzett hozz�, hogy kimozduljon a szob�j�b�l. A vacsor�n sem jelent meg. Az �jonnan kapott m�lyk�k ruh�j�ban �lt az �gyon. Az apja m�rgez�s�r�l gondolkodott, �s sehogy sem hagyta a gondolat, hogy ism�t a nevel�anyj�val tal�lkozzon. Az ajt�ra n�zett, amely el�tt most egy szolga �llt. Ekkor jutott esz�be valami.
Az ajt�hoz s�t�lt, kinyitotta, �s kil�pett a szob�b�l. A szolga r�gt�n kih�zta mag�t.
-Miben seg�thetek, kisasszony? –k�rdezte hebegve a nyurga szolg�l�fi�
-Vezessen el a cell�khoz. –felelte hat�rozottan Anne
-Hogy micsoda? –h�kkent meg a szolga, majd elrejtette r�m�let�t-, Azt nem tehetem.
-Mag�nak azt kell tennie, amit �n mondok. Vagy tal�n azt szeretn�, ha a gr�f �r megtudn�, hogy megtagadja a k�r�seimet?
-De…
-Vezessen el oda!
-Ahogy k�v�nja.

Siet�s l�ptekkel indultak el. A kast�ly legh�ts� r�sz�ben meg�lltak egy ajt� el�tt. A szolg�l� el�kotorta a kulcsokat az egyik zseb�b�l, �s kinyitotta az ajt�t. Egy l�pcs� vezetett lefel�, egy f�kly�kkal megvil�g�tott folyos�ra. Anne-nek a l�legzete is el�llt, ilyen h�tborzongat� helyen m�g sosem j�rt. A folyos� sz�k volt, a f�kly�k t�ze meg�ll�s n�lk�l t�ncolt.
A jobbra ny�l� ajt� l�ptek be. Itt voltak a cell�k, egym�ssal szemben. Itt m�r nyirkos, �s h�v�s volt a leveg�. A szolga meg�llt, �s nagyot nyelt.
-Kisasszony, ezt nem engedhetem meg. –hebegte
-Adja ide a kulcsokat. –utas�totta Anne
-Tess�k?
-Adja ide a kulcsokat. –felelte hat�rozottabban
A szolga remeg� k�zzel odany�jtotta a kulcscsom�t, amivel Anne odal�pett az egyik cell�hoz, amelynek v�g�ben egy alak �lt. Az a v�mp�r, aki a t�ren harapta meg. Nem mert sz�lni, v�rta, hogy felfigyeljen r�.
-Mit keres itt, kisasszony? –sz�lt f�radt hangon a cell�ja m�ly�r�l a hang
-V�laszok�rt. �s tudom, hogy maga tud felelni a k�rd�seimre.
El�r�bb l�pett, ahol m�r l�thatt�k �t. A szolg�l�ra tekintett.
-Menjen el. –parancsolta Anne
-De azt nem tehetem! –h�borodott fel k�ts�gbeesetten
Ekkor a cell�ban raboskod� v�mp�r eg�szen k�zel j�tt a r�csokhoz, �s a szolg�ra szegezte a tekintet�t, aki nem mert visszan�zni r�.
-N�zzen a szemembe. –utas�totta halkan
A szolga habozott, majd a v�mp�rra n�zett. Egyszerre csak a tart�sa megmerevedett, �s nem pislogott t�bb�. Csak �llt ott, mint aki k�v� dermedt.
A v�mp�r az egyik cella fel� intett. A szolga megfordult, �s bevonult abba a cell�ba. Anne tudta mit kell tennie, v�gig pr�b�lta a kulcsokat a z�rban, majd (term�szetesen) a megfelel�vel bez�rta azt. �rtetlen�l tekintett a v�mp�rra.
-Nem tart sok�ig. –felelte a l�nynak- Sz�val v�laszokat akarsz?
-Igen. –felelte hat�rozottan
-Kiss� meggondolatlan vagy. Ebb�l m�g nagy bajod lehet. B�rmire felelek, de el�bb nyisd ki a cell�mat. Kiss� fesz�lyeznek a r�csok.
Anne habozott, majd v�gig pr�b�lta a kulcsokat. A megfelel� egy �les kattan�ssal fordult el a z�rban. Ezut�n a l�ny h�tr�bb l�pett, �s v�rt.
-Nem kell f�lned. –mondta a v�mp�r higgadtan- Nem foglak b�ntani.
Anne-t kiverte a v�z, �s sz�d�lni kezdett. Riadtan kapkodta tekintet�t mindenfele, nem �rtette rosszull�te ok�t. Egyszer csak �sszeesett. Nem vesz�tette el az eszm�let�t. A v�mp�r lehajolt hozz�.
-Haldokolsz, Anne Milers.
Anne kezdett hom�lyosan l�tni. Le�rhatatlan f�jdalom nyilallt v�gig eg�sz test�n, hasonl�, mint amit a kast�lyban �bred�sekor �rzett.
-K�t v�laszt�sod van. –folytatta N�reusz- Az egyik, hogy hagylak meghalni. A m�sik –kis sz�net,- hogy �n magam �llek meg.
Anne k�ba tekintettel n�zett vissza r�. Sz�j�t sz�ra nyitotta, de egy hang sem j�tt ki a tork�n. Egyik kez�vel megragadta a v�mp�r ruh�j�t, majd f�jdalmasan tekintett a mennyezetre.
N�reusz m�rlegelt mag�ban, majd k�zelebb hajolt a l�ny arc�hoz. A szolg�ban ekkorra m�lt el a v�mp�r elm�j�nek hat�sa, �s a r�csokhoz rohant.
-Mit tett vele?? –ord�totta
N�reusz s�gott valamit latinul a l�ny f�l�be, majd elhallgatott. Kinyitotta a sz�j�t, s el�bukkantak v�mp�r fogai. Hirtelen moh�s�ggal a l�ny nyak�ba harapott, aki meg�rezte a f�jdalmat, �s sikoltani akart. N�reusz egyre moh�bban �s moh�bban sz�vta a l�ny v�r�t, majd abbahagyta, �s �jra a l�nyra n�zett. Sz�j�r�l a v�r Anne ruh�j�ra cs�p�g�tt.
A l�ny el�tt �sszemos�dtak a k�pek. A sz�nek foly�kony fest�kfoltokk�nt olvadtak �ssze, nem l�tta maga mellett a f�rfit. Minden erej�vel azon volt, hogy ne �juljon el. A leveg� v�tel f�jdalmass� v�lt.
M�g hangosan l�legzett p�rat, majd elvesztette az eszm�let�t. Az utols� dolog, amit hallott, a szolga sikolya volt.