I.

�

Kedvtelen�l sz�lltam be a liftbe, h�tamon kedvenc git�rommal �s megnyomtam az �t�s sz�m� kis f�m gombot. Sokadik meghallgat�somra k�sz�ltem �pp, de m�r nem sok rem�nnyel. L�bammal idegesen doboltam a lift padl�j�n, mik�zben fejemben �temesen zakatolt leg�jabb szerzem�nyem. Azt hiszem, n�lam ez valami babona lehet, hogy minden meghallgat�sra egy �j dallal k�sz�l�k. Tal�n �gy pr�b�lom t�ltenni magam azon, hogy az eddigi pr�b�lkoz�saim sikertelenek voltak. M�ly l�legzetet vettem �s idegesen v�rtam, hogy v�gre fel�rjen a lift az �t�dikre. Az emeleteket jelz� szerkezetre pillantottam, mely csigalass�s�ggal v�ltogatta a sz�mokat: …2…3…4… meg�lltunk. Az ajt� kom�tosan kiny�lt el�ttem �s egy viszonylag magas, eleg�ns f�rfi sz�llt be mell�m. V�gigsiklott tekintetem rajta. Fekete, f�lhossz� haja selymes f�nnyel borult sz�les v�llaira, m�g feje tetej�n r�videbbre ny�rva, mesterien �sszeborzolva adta meg a karakteres arc v�gs� form�j�t. Nem l�ttam a szemeit. Azokat gondosan elrejtette egy fekete napszem�veg m�g�. Nem sz�lt semmit csak biccentett, majd h�tat ford�tva nekem megnyomta a hetes sz�mot.

Oly annyira leny�g�z�tt eg�sz megjelen�se, hogy majdnem elfelejtettem kisz�llni a k�vetkez� emeleten. Szerencs�re �ppen id�ben kapcsoltam, s az utols� pillanatban siker�lt kiugranom a liftb�l. Zavartan vakartam meg a fejem, majd egy m�ly l�legzetet v�ve k�rben�ztem. Egy lelket sem l�ttam az emeleten. Lehet m�r elk�stem? Villant �t agyamon a gondolat, de ezt azonnal el is hessegettem. Ekkor valahonnan a semmib�l el�bukkanva egy csinos, sz�ke, fiatal h�lgy l�pett mell�m mosolyogva.

- Seg�thetek valamiben?

-Hai. A meghallgat�sra j�ttem.

- Akkor kicsit elt�vedt, a meghallgat�s k�t emelettel feljebb lesz.

-Nem az �t�diken? Mintha a sz�r�lapon az �llt volna…

-Biztos valami hiba t�rt�nhetett – mondta a sz�ke �s m�g mindig csak mosolygott.

- Arigatou – biccentettem udvariasan, majd visszamentem a lifthez �s nem sokkal k�s�bb meg�rkeztem a hetedik emeletre. Nem sok ember ny�zsg�tt itt sem, de legal�bb itt volt �let. K�rbe pillantotta. A folyos�n j�, ha hat-h�t ember v�rakozott. Volt, aki git�rral a kez�ben �s volt, aki egy pap�rlapot szorongatott. Nem sokat t�tlenkedtem, kih�ztam magam, arcomra er�ltettem egy kedves mosolyt, majd odal�ptem a recepci�shoz.

- Szia – k�sz�nt�ttem kedvesen �t.

- Szint�n a meghallgat�sra? – k�rdezte egy kedv�en �s m�g csak r�m se n�zett.

-Hai.

- Ezt a k�rd��vet t�ltsd ki – tolt el�m egy pap�rlapot – �s hozd ide vissza. Majd sz�l�tanak, ha te k�vetkezel.

Nem sz�ltam semmit. Elvettem a lapot, majd egy tollat �s le�ltem az egyik k�zeli kis asztalhoz. A k�rd�sek igen egyszer�ek voltak. Csak p�r apr�cska adatot k�rtek, mint p�ld�ul, hogy mikor sz�lettem, h�ny centi vagyok �s ilyenek. Alig �t perc alatt v�geztem a k�rd��vvel, majd leadtam a pultn�l. Tekintetem a hossz� folyos� fal�ra t�vedt, ahol katon�s rendben sorakoztak az egy�ttesek �s �nekesek fot�i, valamint az arany �s platina lemezek. Ism�t a folyos�n v�rakoz�kat figyeltem. M�r csak ketten �cs�r�gtek kint izgatottan, na �s persze �n. Lassan telt az id�, s fejemben folyton csak az �j szerzem�nyem dallama csengett. Teljesen belefeledkeztem saj�t gondolataimba, majd v�gre meghallottam a nevem felcsend�lni az egyik fali hangsz�r�ban. Felt�p�szkodtam, megigaz�tottam magamon ruh�imat �s bel�ptem az ajt�n. Azon az ajt�n, mely tal�n a h�rnevet jelenti sz�momra.

�

-Nico Aizawa?

-Hai.

- Foglalj helyet – intette, �n pedig le�ltem. – Sz�val huszon�t �ves vagy…

-Hai – b�lintottam.

- Sz�leid?

- Any�m kicsi koromban meghalt, ap�mat nem ismertem.

- Mi�ta foglalkozol zen�l�ssel?

- �gy n�gy-�t �ve.

- Mivel is k�sz�lt�l?

-Egy saj�t szerzem�nnyel.

- Dalokat is �rsz?

-Igen.

- Nagyszer�. Ha felk�sz�lt�l kezdheted is.

Helyesl�en b�lintottam, majd �lembe vettem git�romat �s j�tszani kezdtem. Nem volt valami hossz� sz�m, de mindent megtettem, amit csak lehetett. Miut�n az utols� akkordok is lecsengtek, b�tortalanul n�ztem fel az el�ttem �l� �szes haj� f�rfira. Nyomaszt� csend telepedett a szob�ra, s sz�vem egyre vadabbul vert. Az �reg�r levette szem�veg�t, s maga el� rakta, majd az el�tte elhelyezked� panelen lenyomott egy gombot.

- Nos?

- Engem meggy�z�tt – j�tt a v�lasz valahonnan a h�tam m�g�l.

- Akkor h�t?

- K�ld el a t�bbieket.

- �gy lesz – felelte. – Nos Nico, - emelte r�m tekintet�t – �dv�zl�m a csapatban – mosolyogta, �n pedig d�bbenten meredtem r� �s hirtelen nem tudtam mit tegyek.

- K�… k�sz�n�m – dadogtam.

- Holnap v�rlak kilencre. Al��rod a szerz�d�st �s megismerkedhetsz a t�bbiekkel is.

- T�bbiek? – n�ztem r� k�rd�en, ezek szerint a banda nagyja m�r �ssze is �llt volna?

-Igen. C�g�nk git�rost keresett az �jonnan megalakul� „Disgrace” egy�ttesbe. Mind emellett – vette fel ism�t a szem�veget – az �nekhangod t�k�letesen megfelel az �nekes�nk mell�, s�t mi t�bb, biztos vagyok benne, hogy a k�s�bbiekben m�g haszn�t is vessz�k annak, hogy dalokat �rsz. Akkor h�t kilencre v�rlak – �llt fel.

-Itt leszek!

- Rendben, �s Nico… Ne hozz r�nk sz�gyent.

-Nem fogok – r�ztam meg fejem �s hirtelen majdnem felnevettem, hiszen �jdons�lt band�m neve nem jelentett m�st, mint: sz�gyen. L�ttam, hogy az �reg is elmosolyodik, s �gy m�r biztos voltam benne, hogy � is egy egyszer� tr�f�nak sz�nta ezt az utols� megjegyz�s�t.

F�radtan �s vid�man indultam el hazafele �s m�r alig v�rtam, hogy v�gre m�snap legyen.