3.

�lmosan pillantottam az �r�ra, f�l h�t volt. Ledobtam magamr�l a takar�t, majd elindultam a mosd� fele, hogy v�gre k�nny�tsek magamon. M�r �pp indultam kifele az ajt�n, mikor hirtelen szembe tal�ltam magam egy pisztoly cs�v�vel. Megijedni sem volt id�m, csak bamb�n b�multam bele a fegyverbe.
-Sajn�lom – mormogta Keita, majd leengedve a fegyvert, zavartan megvakarta a fej�t.
-Azt hittem a mosd�ba az�rt kimehetek egyed�l is…
-Mondtam, hogy sajn�lom, j�?
-Aha. – �ltem le a fotelba �s r�gy�jtottam.
-N�zd, ami tegnap este t�rt�nt… - �lt le velem szembe.
-Nem �rdekel – tettettem a s�rt�d�ttet.
-Legyen, mennem kell. Ne csin�lj baroms�got, am�g nem j�v�k vissza. – Azzal fel�llt �s kis�t�lt a lak�sb�l. Rettenetesen k�v�ncsi voltam �s legsz�vesebben k�vetni szerettem volna, de nem tehettem. Nem sokkal az ut�n, hogy t�vozott a lak�sb�l, megjelent Jhonny �s a m�sik figura. T�nyleg kezdtem �gy �rezni, mintha valami taknyos k�ly�k lenn�k, aki egy percig sem maradhat egyed�l, mert a sz�lei att�l f�lnek, hogy csin�l valamit. Elnyomtam h�t cigarett�mat �s bementem a szob�mba. Nem volt kedvem a k�t �reggel besz�lgetni. V�gigny�jt�ztam az �gyon �s csak b�multam a plafont. Gondolkodni se volt kedvem igaz�n, de m�st nem tehettem. Folyton Kanou �s Keita j�rt a fejemben. B�ntudatom volt, hiszen �n k�rtem meg Kanout a k�pek elk�sz�t�s�re, de nem gondoltam volna soha, hogy ez lesz bel�le, s most tudva az igazat hal�l�r�l, nem tudok sem Erika, sem pedig Kanou bar�tai szem�be n�zni, hiszen nem mondhatom el nekik, hogy min dolgoztunk, nem vallhatom be nekik, hogy Kanou miattam halt meg. M�g ha n�ha az idegeimre is ment � volt az egyetlen, aki meg�rtett engem. Persze sokszor oltott le, hogy mekkora egy tapl� vagyok, �s mennyire j� lenne, ha kicsit megv�ltozn�k, de azt hiszem neki is furcsa lett volna, ha ezt teszem. Tudta j�l � is, hogy engem �gy kell elfogadni. T�l kell tennem magam ezen, tudom, de m�g nem megy, m�g olyan neh�z, hi�ba is pr�b�lom meg magam er�snek mutatni. �s akkor itt van Keita. Mintha csak magamat l�ttam volna viszont benne, b�r �n ennyire tal�n m�gsem voltam soha bunk� az emberekkel. Nem tudom mi b�ntja ennyire, de ki fogom der�teni. M�r csak a megfelel� pillanatot kellene megtal�lnom.
-Kaja – kiab�lta kintr�l az egyik zsaru.
-K�sz�n�m, nem vagyok �hes – dugtam ki fejem az ajt�n �s egy mosolyt pr�b�ltam int�zni a k�t rend�r fel�.
-Ahogy gondolod – mondta Jhonny, majd nekil�tott az eb�dj�nek. Nem zavartam tov�bb �ket. Visszaz�rtam az ajt�m �s nekid�ltem. A k�t rend�r persze j��z�en falatozgatott, mik�zben d�lt bel�l�k a h�lyes�g, s n�ha m�r �n sem tudtam meg�llni, hogy ne nevessem el magam. Ha j�l vettem ki szavaikb�l el�g r�g�ta t�rsak m�r �s sok mindent csin�ltak v�gig egy�tt. Most m�gis arr�l besz�lgettek mi lesz, ha ez az akci� kudarcba fullad.
-Szerinted Keita meddig b�rja m�g?
-Rem�lem kitart m�g egy darabig – jegyezte meg Jhonny.
-Nem olyan tapasztalt, mint mi...
-Ugyan Usagi, te is tudod, hogy Keita a legjobb rend�r�nk...
-J� persze, de a modora...
-Keita m�g mindig nem dolgozta fel a t�rsa elveszt�s�t, az�rt olyan amilyen...
-Tudom, de el�bb-ut�bb ennek nem lesz j� v�ge. Most, hogy be�p�lt Fei band�j�ba, olyan dolgokat tehet meg, amik esetleg...
-Baroms�g, sz�vb�l gy�l�li Feit...
-Mindegy, �n csak azt mondom, nem lenne j�, ha �t is temetn�nk...
-Ink�bb folytassuk a kaj�l�st – z�rta le a t�m�t Jhonny, s �jra olyan apr�-csepr� dolgok ker�ltek sz�ba, mint a foci vagy az aut�sport. Ez a t�ma m�r cseppet sem k�t�tt le, v�gig az el�bbi besz�lget�s j�rt a fejemben. V�gre megtudtam Keita titk�t, s �gy �reztem nekem kell bocs�natot k�rnem t�le. Azon az est�n olyan dolgokat v�gtam a fej�hez, amik egy cseppet sem voltak igazak. Keita a t�rsa elveszt�se miatt vette fel ezt a st�lust, rem�lve, hogy �gy tal�n meg tudja k�m�lni mag�t egy �jabb csal�d�st�l, egy �jabb f�jdalomt�l. Besz�lni akartam vele �s csak rem�ltem, hogy hamar haza�r.
Nem tudom mennyit aludtam, de mikor �jra magamhoz t�rtem kint m�r s�t�t volt. M�r csak megszok�sb�l is az �r�mra pillantottam, s kedvtelen�l konstat�ltam, hogy elm�lt kilenc. Nagyot ny�jt�zkodva lassan kinyitottam szob�m ajtaj�t �s kilestem. Jhonny �s Usagi valami id�tlen �sr�gi filmet b�mult a t�v�ben, �gy �szrev�tlen�l siker�lt kiosonnom mellett�k a konyh�ba. Ekkor villant �t agyamon a gondolat: Keita m�g nem j�tt haza. Vajon hol lehet? Nem tudom m�rt �reztem ezt, de kezdtem agg�dni miatta. Visszas�t�ltam h�t szob�mba �s csak v�rtam, hogy v�gre t�rt�njen valami. Olyan f�l tizenegy magass�g�ban hallottam, ahogy a bej�rati ajt� kiny�lik, majd percekkel k�s�bb Keita hangja csend�lt fel a szob�ban �n pedig csendben r�snyire nyitottam ajt�m �s �gy hallgattam az esem�nyeket.
-K�s�n �rt�l ma haza – jegyezte meg �lmosan Usagi.
-Fei gyanakszik, vissza kell mennem ma �jjel…
-�s mi lesz vele? – biccentett az ajt� fel� Jhonny.
-Alszik?
-Nem tudom, eg�sz nap alig l�ttuk – s�hajtotta Usagi, s alig, hogy ezt kimondta Keita megindult szob�m fel�. Siet�sen fek�dtem vissza �gyamba �s alv�st sz�nleltem. Nem sz�lt semmit, �reztem, hogy p�r percig figyel, majd becsukta szob�m ajtaj�t. Ism�t k�zelebb osontam az ajt�hoz, h�tha siker�l megtudnom valamit.
-Nem lesz vele gond – hallottam meg ism�t Keita hangj�t.
-Mikor indulsz?
-M�g p�r perc, nem tudom mit der�tett ki Fei, de ma �jszak�ra �sszeh�vta az embereit.
-Megint ugyanoda mentek?
-Igen… - hangzott a v�lasz kicsit lehangoltan. Most m�r egyre jobban furdalta oldalam a k�v�ncsis�g, s minden �ron k�vetni akartam �t. De m�gis hogyan? Es�lyem sincs, hogy kiosonjak ut�na, f�leg, ha azt veszem, hogy itt marad k�t b�bi cs�sz�m is �jszak�ra. Ha szerencs�m van tal�n neki �llnak besz�lgetni abban a tudatban, hogy �n m�r alszom �s �gy siker�lhet kider�tenem hova is megy Keita.
Minden a terv szerint haladt. Alig, hogy Keita elhagyta a lak�st a k�t �reg m�ris neki�llt kibesz�lni �t. Balszerencs�j�kre olyan inform�ci�kat is elkotyogtak, amit nem kellett volna. V�gre �gy �reztem minden j� ir�nyban halad. �jf�l fele j�rhatott az id�, mikor kintr�l m�r nem sz�r�d�tt be besz�lget�s, csak n�ha egy-egy j� �z� horkol�s �s a t�v� hangja. Itt volt az id�. Kezembe kaptam cip�met �s halkan elindultam kifele. Nem volt neh�z kijutom az �p�letb�l. M�g a port�s sem �ll�tott meg, csak egy �lmos „j� �jszak�t” biccentett fel�m, �n pedig alig t�z perc alatt m�r az utc�n voltam. K�rben�ztem. Az �jjeli v�rosra csend telepedett, s kicsit h�v�s is volt. Nyakamba h�ztam kab�tom �s megindultam az �jszak�ba, hogy v�gre szemt�l szembe is tal�lkozhassak Wulong Fei-jel.


 ***

�r�k �ta s�t�ltam m�r kint a hidegbe, s teljesen �tfagytam, m�g v�g�l siker�lt megtal�lnom azt az eldugott kis b�rocsk�t, melyr�l a k�t �reg besz�lt. Nem volt egy felt�n� hely �s igaz�b�l nem is hallottam m�g r�la. Az �p�let k�ls�re el�g �tlagosnak t�nt. Csak a kapu felett d�szelg� „Black Velvet” felirat engedte azt sejteni, hogy itt egy sz�rakoz�hely �ll. A h�z ablakai persze nem engedtek bel�t�st az �p�let belsej�be. Egy darabig m�g �csorogtam kint rejtekembe, majd minden b�tors�gom �sszeszedve bel�ptem.
Meglepet�semre nem sok ember tart�zkodott odabent, tal�n ez�rt is volt kev�sb� ismert ez a hely. K�rben�ztem, de csak n�h�ny meglepett pillant�s fogadott, s az sem tartott sok�ig. A pulthoz s�t�ltam, s k�zben pr�b�ltam felm�rni a terepet.
-Mit adhatok?
-Egy whiskyt legyen sz�ves.
Tekintetem Keit�t kereste, de nem l�ttam �t sehol. Lehet elk�stem �s m�r r�g hazament. Akkor viszont bajban vagyok. Ha �szreveszi, hogy nem vagyok otthon, kerestetni kezd. B�r itt �gysem jutna esz�be k�rben�zni, egy fejmos�st meg csak kib�rok holnap, ha visszamegyek. Ism�t k�rbepillantottam �s k�zben belekortyoltam italomba. Fogalmam sem volt arr�l mit fogok tenni, ha m�gis itt tal�lom Keit�t. Lehet, jobb lenne lel�pnem innen, m�g miel�tt t�nyleg megjelenne, s �pp, hogy csak eszembe jutott ez a lehet�s�g is, a bej�rati ajt� kiny�lt, s h�rom alak l�pett be rajta. Sok�ig b�multam �ket, de f�leg a k�z�ps� fick�n akadt meg tekintetem. Nem volt valami magas �s kisportolt figura. Alakja szinte elveszett a mellette �ll� k�t kigy�rt szekr�ny mellett, m�gis volt benne valami h�tborzongat�, valami tekint�lyt parancsol�. Hossz� fekete haj�t l�farokba k�tve hordta, s egy m�reg dr�ga fekete �lt�nyt viselt. Sz�r�s, m�ly barna tekintete pedig f�lelmet keltett mindenkiben. Egyenesen h�tra s�t�lt, majd elt�nt egy hatalmas b�rbor�t�s� ajt� m�g�tt. Magamhoz intettem a pultost.
-Ki volt ez a f�rfi?
-Wulong Fei. A b�r tulajdonosa – mondta nemes egyszer�s�ggel, s szavaib�l azt vettem �szre, tal�n m�g � sem tudja milyen ember is val�j�ban a f�n�ke �s, hogy mivel is foglalkozik, mikor �pp nem a b�r �gyeit int�zi. De vajon mi�rt m�k�dhet m�g mindig egy ilyen hely, mint ez. Na, nem mintha nem lenne kellemes a l�gk�r, de tudva, hogy ki a tulajdonosa… �rdekes dolgok ezek. M�g egyszer k�rbepillantottam a f�st�s kis helys�gben. Az egyik asztaln�l k�t f�rfi �lt �s l�tsz�lag j�l �rezt�k magukat, hisz n�ha hangosan felnevettek. Nem messze t�l�k egy kisebb asztaln�l iszogatott valaki mag�nyosan, m�g a t�ncparketten j�, ha �ten t�ncoltak. A hely nem volt valami hatalmas, de m�g ez a p�r ember is elveszett benne. A h�tt�rben megh�z�d� sz�npad �l�zen�t, valamint k�l�nb�z� el�ad�sokat engedett sejtetni, �m furcsa volt, m�rt is helyezkedik el k�t oldal�n egy-egy hatalmas ketrec. V�gig n�ztem az embereken. Az itt dolgoz� pultosok, mind egyt�l egyig j�l �lt�z�tt fiatal f�rfiak voltak. A b�r r�sz tele volt m�rk�sabbn�l m�rk�sabb italokkal, ami nem lepett meg hisz ide csakis a tehet�sek �ltek be. Az egyik polcon egy r�gi antik �ra d�szelgett. Mely most hajnal kett�t mutatott. �r�mat b�multam ism�t. Hihetetlen, hogy az a k�zel hatvan �ves szerkezet m�g mindig pontos, �llap�tottam meg. Meguntam az �cs�rg�st, fel�lltam �s elkezdtem s�t�lgatni a helys�gbe. Senkinek sem keltettem fel az �rdekl�d�s�t, mindenki el volt foglalva a saj�t kis dolg�val �s partner�vel. Hirtelen t�madt egy �tletem, visszasiettem a pulthoz �s kik�rtem m�g egy poh�r whiskyt.
-Mosd�? – k�rdeztem.
-H�tul, a b�r ajt�t�l jobbra.
-K�sz – mosolyogtam, s m�r meg is indultam arrafel�. Nagyon lassan k�zeledtem a mosd� fel�, s k�zben pr�b�ltam valamit kital�lni, hogy bejussak a b�r ajt�n t�lra. L�tsz�lag semmi akad�lya nem volt annak, hogy egyenesen bes�t�ljak, az ajt�t nem �rizt�k, �gy nem volt m�s dolgom, mint egyszer�en bel�pni rajta. Csak m�g azt nem tudtam, mit fogok kital�lni, hogy ha m�r egyszer bent leszek.
-Hello – tettem a r�szeget �s beestem az ajt�n. Ekkor k�t gorilla ugrott nekem �s azonnal megragadtak. - Ez nem a mosd�? - j�tszottam tov�bb, de csak ellenszenves pillant�sokat v�ltottam ki a teremben �cs�rg� emberekb�l. - Ok�, m�r itt sem vagyok – fordultam volna ki, �m m�g mindig a k�t gorilla szor�t�s�ban voltam.
-Ugye tudod, hogy most bajban vagy? – h�zta sz�j�t mosolyra a sarokban �l� f�rfi, s akarva akaratlanul is megborzongtam a bel�le �rad� h�v�ss�gt�l.
-Csak mond meg hol a mosd� �s itt sem vagyok – pr�b�ltam m�g mindig tov�bb sz�nlelni.
-Engedd el �t Fei – hallottam meg valahonnan Keita hangj�t.
-Ugyan m�r Keita, ez a fick� matt r�szeg, �n pedig sz�rakozn�k v�gre egyet. Holnap m�r �gysem eml�kezne semmire...
-�n nem vagyok el�g?
-Te vagy az egyik legjobb emberem, de... - l�pett hozz� k�zelebb �s megcs�kolta. Led�bbentem. Fei �s Keita? Mi a j� fene folyik itt? Nem �rtettem semmit. Menek�lni akartam, elfutni, de m�g mindig nem tudtam, csak �lltam ott ledermedve, s nem hittem a szememnek. Furcsa �rz�sek kavarogtak bennem �s minden tagom remegni kezdett.
-�n nem is zavarn�k tov�bb – pr�b�ltam meg a lehetetlent, remeg� hanggal.
-Nem m�sz sehova – parancsolt r�m Fei. - Keita... - mosolygott r� �s vissza�lt a fotelba. Nem tudtam mi fog k�vetkezni. Keita lassan elindult fel�m, s k�zben megszabadult zak�j�t�l, majd elkezdte kigombolni ing�t. Teste teljesen eny�mhez simult �s �tkarolta nyakam.
-Folytasd a sz�nj�t�kot vagy k�l�nben mindkett�nknek annyi... - s�gta f�lembe, majd finoman harapd�lni kezdte azt. Megborzongtam, s sz�vem is egyre hevesebben kezdett el verni.
-Mi...
-Csss – s�gta j�t�kosan, s megcs�kolt, mik�zben keze lassan elkezdte kigombolni ingemet. �rz�keim teljesen �sszezavarodtak. V�gytam �s borzongtam minden egyes �rint�s�t, ugyanakkor a hideg is kir�zott att�l, hogy �n egy f�rfival legyek. Nem, ezt nem akarom, nem �rdekel, ha most helyben lel�nek, de �n ezt nem b�rom ki. Nem el�g, hogy � tesz mag��v�, de m�g Wulong Fei is v�gig n�zi, �s ez a k�t gorilla is �s mindenki m�s, aki itt tart�zkodik. Nem b�rom ki ezt a sz�gyent. Valamit tennem kell, valahogy menek�ln�m kellene, de m�gis hogyan? Egy hirtelen j�tt �tlet, egy elhamarkodott l�p�s �s m�r emeltem is l�bamat, de Keita m�g n�lam is gyorsabb volt. �gyesen t�rt ki el�le, s m�r csak azt vettem �szre, hogy egy hatalmas pofon csattan arcomon. Ha a k�t gorilla nem tartott volna olyan er�sen biztos �sszeestem volna az �t�s erej�t�l, �gy csak megsz�d�ltem �s rettenetesen �gett az arcom. Keita ism�t k�zelebb l�pett hozz�m �s cs�kolni akart.
-El�g! - mordult fel Fei. - T�ntesd el innen, m�ra v�gezt�nk...
-Igenis f�n�k – hajolt meg.
-�s Keita...
-Igen uram?
-Holnap sz�m�tok r�d – mondta, majd fel�llt az asztalt�l �s a h�ts� ajt�n kis�t�lt az �p�letb�l. A k�t szekr�ny is k�vetve, �n pedig hirtelen azon kaptam magam, hogy nem b�rok meg�llni a l�bamon. T�rdre zuhantam �s csak mereven b�multam a talajt. P�r perccel k�s�bb m�r csak mi ketten voltunk a szob�ba. Keita k�zelebb l�pett hozz�m �s leguggolt.
-Ideje menn�nk – mondta l�gyan �s v�llamra tette a kez�t.
-Ne �rj hozz�m...
-Sajn�lom a pofont, de �rtsd meg az �n helyzetemet is...
-A te helyzeted? - fakadtam ki. - Nem vagy m�s, mint Fei cafk�ja... - morogtam, s m�r v�rtam, hogy kapjam a k�vetkez� pofont, de nem t�rt�nt semmi. Karomat v�ll�ra tette, �t�lelte derekam, talpra �ll�tott, majd lassan kis�t�ltunk az aut�j�hoz. Nem sz�ltunk egym�shoz egy sz�t sem, nem akartam m�g r� n�zni sem. B�multam kifele az ablakon �s csak arra v�gytam, hogy v�gre lefekhessek aludni...