2. Keita

Kicsit kor�n �rtem a tal�lkoz�helyre, �gy kisz�lltam aut�mb�l, majd r�gy�jtottam. A hely cseppet sem volt kellemes. Alig m�szk�lt ott p�r kirakod� munk�s. Ahhoz k�pest, hogy m�g jav�ban tombolt az �sz itt egy kicsit az�rt h�v�sebb volt az �tlagn�l. T�relmetlen�l pillantottam �r�mra, s k�zben azt figyeltem, nem e k�zeledik fel�m valaki. Ekkor a t�volba egy alak jelent meg. Majd lass� l�ptekkel megindult fel�m, �n pedig gyanakv� tekintettel figyeltem �t napszem�vegem rejtek�b�l. Nem sokkal lehetett magasabb n�lam, sz�j�ban cigaretta l�gott �s hossz� fekete kab�tot viselt. F�lhossz� fekete haj�t a n�ha feler�s�d� sz�l j�t�kosan rep�tette egyik oldalr�l a m�sikra, ez�ltal kicsit �sszeborzolva azt. M�st nem nagyon tudtam kider�teni. Szem�t egy fekete napszem�veg takarta el �s eg�sz megjelen�se komolys�got �s h�v�s kem�nys�get sug�rzott.

-Aizawa? – morogta a k�rd�st, �m hangja nem volt olyan durva �s �rces, mint amit az ember megszokhat egy gengszterfilmben, sokkal ink�bb volt kellemes �s melegs�get sug�rz�. Nem feleltem neki csak b�lintottam, s k�zben elnyomtam cigarett�mat a f�ld�n. Hossz� percekig nem mozdultunk csak egym�st m�regett�k, majd v�g�l �n t�rtem meg a csendet.

-Azt mondta fontos inform�ci�ja van sz�momra, h�t akkor rajta…

-Sz�llj be a kocsiba – intette, s kab�tja zseb�b�l el�h�zva fegyver�t r�m szegezte azt. K�rbe pillantottam, persze egy l�lek nem volt m�g a k�zelben sem, aki seg�teni tudott volna, ha baj lenne, �gy h�t engedelmesen besz�lltam az aut�ba, majd � is be�lt mell�m. – Fogalmad sincs r�la mekkora bajban vagy igaz?

-Sejtem... – s�hajtottam.

-N�zd, ez m�r cseppet sem j�t�k. Az a k�ly�k is az �let�vel fizetett az �vatlans�ga miatt...

-Az a k�ly�k a bar�tom volt...

-�s egy hatalmas barom is... - tette hozz� h�v�sen.

-Mit tudsz? - kezdtem el faggatni kim�rten.

-A bar�tod �gyesen ott felejtette az igazolv�ny�t a helysz�nen, mik�zben megpr�b�lt elmenek�lni Wulong Fei emberei el�l. Ez �pp el�g volt ahhoz, hogy eltegy�k �t l�b al�l. Fei nem az a megbocs�jt� t�pus, de gondolom ezt m�r te is �szrevetted. Ha szerencs�d van, nem j�n r�, hogy t�rsa is volt, de addig nem nyugszik, m�g meg nem szerzi az akkor k�sz�lt k�peket.

-Honnan veszed, hogy k�z�m van a dolgaihoz?

-Nem vagyok ostoba – tette el a fegyvert, s el�h�zott egy t�rca kin�zet� irattart�t, majd levette napszem�veg�t. Ekkor eszm�ltem r� kivel is besz�lgetek. A polg�rmester mellett a k�pen volt egy ismeretlen fick�. � volt az.

-Hogy tal�lt�l meg?

-Tudtam mire k�sz�l Fei. Akkor m�r k�t napja k�vett�k a bar�tod �s �n nem tehettem semmit, hogy megakad�lyozzam a hal�l�t. El�re eltervezt�k a balesetet, majd a megfelel� pillanatba lecsaptak r�.

-Hogy tal�lt�l meg? - k�rdeztem ism�t kicsit nyomat�kosabban.

-A te neved volt az utols�, amit m�g mondani tudott – miel�tt a ment� ki�rt volna.

-Ki vagy te? - k�rdeztem most m�r egyre fesz�ltebben.

-K�t �ve dolgozom m�r ezen az �gy�n – mondta kim�rten, majd megmutatta igazolv�ny�t. - Eddig minden a terv szerint haladt, am�g meg nem jelent a kis bar�tod �s k�zbesz�lt. Csak rem�lhetem, hogy ez nem v�gja sutba az eddig el�rt eredm�nyeket.

-Ez undor�t� – morogtam magam el�.

-Jobb lenne, ha elt�nn�l egy id�re...

-Nem fogok...

-Barom! Ha Wulong Fei r�j�n, hogy te is benne vagy ebbe az eg�szbe meg�let t�ged is.

-Nem �rdekel...

-Hogy lehetsz ennyire makacs? - vetett r�m egy sz�r�s pillant�st, s k�k szemeiben valami megmagyar�zhatatlan l�ng izzott fel, mely egyszerre sug�rzott haragot, f�lelmet �s f�jdalmat. Nem tudom m�rt �reztem ezt, de tudtam, van valami, ami miatt nem akarja, hogy belekeveredjek. Persze most azt gondoln� az ember az�rt pr�b�l lebesz�lni, mert rend�r �s t�bb embert nem akar a nyomoz�s miatt holtan l�tni, de n�la nem err�l volt sz�. Tekintete legal�bbis nem ezt sugallta, de jelen pillanatban nem tudtam megmagyar�zni mi�rt.

-L�gy k�zel a bar�taidhoz �s k�zelebb az ellens�geidhez...

-Sz�p kis k�zhely – jelentette ki g�nyosan. - Megl�tom mit tehetek – mondta, majd napszem�veg�t �jra felvette, s kisz�llt az aut�b�l.

-H�! - kiab�ltam ut�na. Mire � k�rd�n r�m pillantott.

-A k�pek n�lam vannak.

-Majd kereslek... - mondta kim�rten.

-Hisz a sz�momat sem tudod...

-Zsaru vagyok, ezt ne felejtsd el – h�zta sz�j�t egy el�gedett mosolyra �s elindult a kik�t� fel�.

Csak n�ztem egyre zsugorod� alakj�t, ahogy sz�p lassan elt�nik a t�volba, s k�zben azon j�rt agyam mi lehet az a titok, mely v�gig belengte �t.

Azt hiszem k�v�ncsis�gom miatt lettem anno riporter �s ezt a k�v�ncsis�got m�g mindig nem siker�lt kord�ban tartanom. Visszamentem az irod�ba �s nyomozni kezdtem. Sikertelen�l. Hisz m�g a nev�t sem tudtam.

-Mekkora barom vagy! - szidtam magam, mikor r�eszm�ltem, hogy lett volna lehet�s�gem megtudni ki �. - Az igazolv�ny - k�r volt annyira fel�letesen kezelni az eg�szet. Mi van ha hamis�tv�ny volt �n pedig sz�pen besz�moltam mindenr�l neki. Nem tudtam mit tegyek. Most az egyszer t�nyleg nagy bajba keveredtem...

***

Telefoncs�rg�s riasztott �lmomb�l. K�rben�ztem. A felkel� nap sugarai bevil�g�tott�k irod�mat. Mobilomra pillantottam. Egy ismeretlen sz�m villogott folyamatosan a kijelz�n. F�lve vettem fel a telefont.

-Igen?

-Tal�lkoznunk kell – mondta az ismer�s f�rfi hang.

-Mikor?

-F�l �ra m�lva a dokkokn�l, hozd a k�peket is – majd a vonal ism�t megszakadt.

Kih�ztam �r�asztalom fi�kj�t �s keresni kezdtem azt a bor�t�kot, melybe minden fontos iratot �s fot�t beletettem, majd hirtelen bel�m ny�lalt a felismer�s. Az�ta nem vettem ki a kocsi keszty�tart�j�b�l, mi�ta akkor �jjel haza mentem. Most az egyszer �r�ltem feled�kenys�gemnek. Felkaptam a kulcsaim �s elindultam a dokkokhoz.

H�v�s volt a reggel, �gy nem �ll�tottam le a motort csak t�relmetlen�l v�rtam hajnali randev�m m�sik r�sztvev�j�t. Nem csal�dtam benne. Most is pontosan �rkezett.

-Elhoztad?

-Igen – mutattam a keszty�tart� fel�. Ekkor bevillant, amin tegnap este gondolkodtam s kicsit elkapott a f�lelem. Mi van, ha a k�pek megker�lte ut�n egyszer�en lel� engem.

-Ind�ts – mondta ellentmond�st nem t�r�en. Nem sz�ltunk egym�shoz egy sz�t sem azon k�v�l, hogy folyamatosan mondta mikor merre menjek. Bevallom, f�ltem. Nem tudtam mi v�r r�m, ha v�gre egyszer meg�rkez�nk a c�l�llom�shoz �s az is aggasztott, hogy �tit�rsam folyton a visszapillant� t�kr�t figyelte. K�zel f�l �ra kocsik�z�s ut�n egy hatalmas �p�let parkol�j�ba ir�ny�tott engem. El�g giccses k�rny�k volt, az itt �l� emberek, mind d�sgazdag csal�dok sarjai vagy �ppen j�l men� c�gek tulajdonosai voltak. Egyre gyanakv�bb pillant�st vetettem r�, de � m�g csak meg se rezzent. Valahol a tizenegyedik emelet k�rny�k�n azt�n leparkolhattam. Kisz�lltunk. Legsz�vesebben elfutottam volna, de tudtam, hogy a tegnapi fegyver most is ott lapul n�la valahol. �gy egyetlen sz� n�lk�l k�vettem �t, b�zva abban, hogy emberismeretem most sem hagy majd cserben.

-Megj�tt�nk – l�pett be az egyik lak�sba.

-� lenne az? - n�zett r�m furcsa pillant�ssal k�t pocakos, korosod� ember.

-Igen – �lt le az egyik fotelba �s r�gy�jtott.

-Rem�lem tudja, hogy nagy bajba keveredett – hallottam meg egy harmadik hangot valahonnan magam m�g�l, majd mikor megpillantottam a rend�rf�n�k�t megk�nnyebb�lten fell�legeztem.

-�n... - kezdtem volna magyar�zkodni de a kapit�ny csendre intett.

-Mostant�l egy l�p�st sem tehet a tudtunk n�lk�l – sz�gezte le. - Fontos tan�k�nt nem engedhetj�k meg magunknak, hogy b�rmi is t�rt�njen �nnel. A k�pek?

-Itt vannak – dobta le az asztalra a bor�t�kot �tit�rsam.

-Remek munka – h�zta ki tartalm�t �s n�zegetni kezdte. - Z�rj�tok el ezeket – ny�jtotta oda az inform�ci� k�teget a k�t k�pc�snek. - Keita, gondoskodjon r�la, hogy t�bb gondot ne okozzon nek�nk az �riember.

-M�rt pont �n?

-Mert azt parancsoltam �s mert ez az ember a koronatan�nk.

-Nem vagyok az anyja – nyafogta.

-A parancs az parancs, mag�t teszem felel�ss�, ha valami baja t�rt�nik. Most pedig mennem kell. Minden j�t – azzal sarkon fordult �s kis�t�lt az ajt�n.

-Rohadt �letbe – morogta m�rgesen.

-H� Keita! �v�n�ni lett�l? - vigyorogta a m�sik kett�.

-Fogd be Jhonny! Te pedig – fordult most fel�m – jobb lesz, ha sz�lsz valakinek, hogy nem tudsz menni egy darabig - s�t�lt el mellettem. - Az lesz a szob�d – mutatott az egyik ajt� fele.

-Na j�, mi ment�nk – mondta Jhonny, s karon ragadva a m�sikat megindult az ajt� fele. - J� sz�rakoz�st gyerekek! - vigyorogta, majd becsukta maga m�g�tt az ajt�t.

-Szemetek.

-Lehetn�l kedvesebb is az emberekkel – jegyeztem meg halkan, s le�ltem az egyik fotelba, majd el�h�ztam zsebemb�l cigarett�m �s r�gy�jtottam. Nem sz�lt semmit, csak b�mult maga el� �s szemeiben �jra azok a h�v�ss�get �raszt� l�ngok t�ncoltak. - H�ny �ves vagy?

-Mit �rdekel?

-N�zd, engem sem dob fel, hogy itt kell t�ltenem p�r napot egy ilyen tapl� t�rsas�g�ban, de ha m�r ez jutott, szeretn�m tudni kivel z�rtak �ssze.

-Magadnak k�sz�nheted �s a bar�todnak. Ha nem lett volna akkora pancser nem ker�lt�nk volna ide...

-Kanou a legjobb bar�tom volt – kiab�ltam r�, s m�r k�sz�ltem, hogy egy hatalmasat beh�zzak neki, �m � meg�ll�totta �kl�met, miel�tt m�g az �t�sem betal�lt volna. – Te ezt �gysem �rtheted. Ilyen modorral maximum csak ellens�geid vannak, fogalmad sincs r�la mit jelenthet egy bar�t elveszt�se – engedtem le kezem, majd bes�t�ltam a szob�mba �s becsaptam magam m�g�tt az ajt�t. V�gig d�ltem az �gyon �s let�r�ltem k�nnyeim. Sosem voltam egy �rzelg�s t�pus, de abban a percben j�l esett s�rni, kicsit megk�nnyebb�ltem.

-Nico... - hallottam meg Keita hangj�t, de nem volt kedvem vele besz�lni. - Sajn�lom – suttogta, majd becsukta az ajt�t. Gondolataim ism�t k�r�l�tte forogtak, s azon elm�lkedtem mi lehet az a m�rhetetlen f�jdalom, mely csak �gy �rad bel�le. Igaz�b�l nem tudtam r� haragudni �s m�r kicsit b�ntam is, hogy �gy besz�ltem vele, de valakinek helyre kellett tennie az egoizmus�t, mely abban a pillanatban vetekedett a legmagasabb felh�karcol�k nagys�g�val. Rettenetesen f�radt voltam. Magamra h�ztam a takar�t �s �gy, ahogy befek�dtem az �gyba lassan elnyomott az �lom...