2.

-Takarodj! - �v�lt�tte.

-De, �n...

-Nem akarlak t�bb� l�tni sem – mondta rezign�ltan.

-Mi�rt v�ltozt�l �gy meg? Ez nem te vagy...

-Mit tudsz te arr�l, milyen vagyok? - nem feleltem. - L�tod, az �g vil�gon semmit...

-De mi�rt? - k�szk�dtem k�nnyeimmel.

-T�nyleg tudni akarod?

-Szeretn�m...

-H�t legyen... - �llt fel az �gy sz�l�r�l �s az ablakhoz s�t�lt. - ...Ha minden�ron tudni akarod, elmondom. Csak kihaszn�ltalak. Nem jelentesz nekem semmit. Remek kis tr�fe�ja leszel a gy�jtem�nyemnek, ugyanakkor h�l�val is tartozom neked, ami�rt seg�tett�l megnyerni a fogad�st – mondta hidegen. Minden egyes mondata �gy has�tott bele sz�vembe, mint k�s a vajba, �n pedig csak megsemmis�lve �lltam az �gy mellett, lehorgasztott fejjel �s nem akartam elhinni semmit. Remegtem a d�ht�l, a csal�dotts�gt�l, mik�zben pr�b�ltam elfojtani minden �rzelmemet �s visszafogni k�nnyeimet, melyek patakokban csordog�ltak v�gig arcomon. Sz�lni akartam, de nem j�tt ki hang a torkomon.

-Itt a fizets�ged – t�rte meg a h�v�s hang a nyomaszt� csendet, majd nem sokkal k�s�bb egy k�teg p�nz landolt l�bam el�tt. - Most pedig t�nj innen...

-Gy�l�llek! - motyogtam, s m�r nem �rdekelt az sem, hogy b�g�k. - Nincs sz�ks�gem a p�nzedre... - ki�ltottam, majd sarkon fordultam �s kirohantam a lak�sb�l bev�gva magam m�g�tt az ajt�t.

-Sajn�lom...

Magam sem tudom, hogy fajultak id�ig a dolgok. Nemr�g m�g minden annyira sz�p volt �s t�k�letes. A fot�k elk�sz�lte ut�n rengeteg id�t t�lt�tt�nk egy�tt, s �n t�nyleg azt �reztem, hogy ezt az idillt semmi sem teheti t�nkre. Szinte minden napot egy�tt t�lt�tt�nk, �n pedig rengeteget j�rtam be hozz� a munkahely�re. Volt, hogy �r�kra bez�rk�ztunk az irod�j�ba, s nem t�r�dt�nk semmivel csak magunkkal. Most m�gis, h�rom �v ut�n �gy dobott el mag�t�l, mint egy haszn�lt rongyot, mintha az �g vil�gon nem jelentettem volna semmit a sz�m�ra. M�gis valami megv�ltozott, valami t�rt�nt, s �n nem tudtam mi, csak szenvedtem miatta. Soha nem voltam m�g ennyire boldog senki mellett, mint mellette. Anna szerint j�t tett nekem Ryu, mintha teljesen kicser�ltek volna �s ezt �n is �reztem. Nagyon sokat h�ly�skedt�nk. S az egy�tt t�lt�tt est�ink, a k�jt�l b�g� hangja, ahogy f�lembe s�gta „Szeretlek”, mind csak hazugs�g lett volna? Rengeteget nevett�nk egy�tt, s ezek a boldog pillanatok most m�gsem jelentenek semmit? Nem, ezt nem akarom elhinni. Ryu nem ilyen. Nem ilyennek ismertem meg. Vagy m�gis �n voltam a vak, hogy nem vettem �szre?

S�rva rohantam v�gig az utc�n, s folyton csak azok a mondatok visszhangoztak gondolataimban. Nem tudom merre tartottam, csak futottam bele a vakvil�gba, nem t�r�dve semmivel �s senkivel. Majd nem sokkal k�s�bb hirtelen meg�lltam. Hatalmas f�jdalmat �reztem mellkasomban �s leveg��rt kapkodtam. Zih�lva, t�ntorogva indultam tov�bb. Az id�j�r�s sem kedvezett �jszakai kiruccan�somnak. Az es� cseppek �gy hullottak al� az �gb�l, mintha �k is �t�rezn�k azt a m�rhetetlen f�jdalmat, melyet az alig p�r perccel ezel�tti esem�nyek v�ltottak ki. Sz�d�ltem. Tudtam, hogy haza kell keverednem valahogy, de m�r alig b�rtam magam vonszolni. M�r nem s�rtam. Nem volt mi�rt. L�pteim egyre nehezebb� v�ltak, s l�t�som is hom�lyosodni kezdett. Hi�ba akartam er�s maradni, nem siker�lt. T�volr�l heves dud�l�s hallatszott, majd tompa zajk�nt kerekek csikorg�sa t�rte meg a csendet, f�ny�rban �szott minden. M�g hallottam, hogy valaki velem veszekszik, majd p�r perccel k�s�bb els�t�t�lt az eg�sz vil�g el�ttem...

***

Kezdtem magamhoz t�rni, s lassan kinyitottam szemem. H�feh�r mennyezett �s er�s neonf�ny fogadott. K�rben�ztem. Nem messze t�lem Anna aludt b�k�sen egy fotelben. Nem tudtam mi t�rt�nt �s, hogy hogy ker�ltem ide, de k�rh�zban voltam. Levettem arcomr�l az oxig�n maszkot �s �vatosan fel�ltem. �gett a t�d�m, s hirtelen elkapott a k�h�g�s.

-Nico... - �bredt fel Anna, s k�nnyes szemekkel l�pett �gyamhoz.

-Mi...mi t�rt�nt? – vettem zih�lva a leveg�t.

-�sszeest�l az utc�n �s behoztak ide... - fogta meg kezem.

-K�r volt, jobb lett volna, ha ott helyben meghalok – hunytam le szemem, s m�r mindenre eml�keztem.

-Hogy mondhatod ezt? - kiab�lt r�m zokogva, majd kirohant a szob�b�l, �n pedig csak b�multam mereven h�feh�r k�rh�zi takar�m.

-Pedig nagyon agg�dott �rted – mondta egy ismeretlen hang.

-Ki vagy te, hogy kioktass? – ford�tottam fejem automatikusan a hang ir�ny�ba.

-Az, akinek az aut�ja el� vetetted magad...

-Nem vetettem magam el�... b�r lehet jobban j�rtam volna akkor...

-Semmi nem lehet annyira rossz, hogy eldobd miatta az �leted...

-Ugyan mit tudsz te arr�l, mi az a f�jdalom, a csal�dotts�g?

-T�bbet, mint kellene – �lt le mell�m a fotelba.

-Nincs k�z�m hozz�d, t�nj innen... - kiab�ltam, s elkapott a fuldokl�s. Leveg��rt kapkodtam, �s kezem a maszkot kereste.

-V�rj -seg�tette fel r�m. – Jobb lesz ha visszafekszel – igaz�totta meg p�rn�mat.

-Ki vagy te?

-Ezt m�r egyszer k�rdezted – mosolyogta.

-Na..oki... - suttogtam, majd a f�radts�gt�l m�ly �lomba mer�ltem.

Naoki Simita r�gi bar�tom volt. Egy j�l men� c�g tulajdonos�nak egyetlen fiak�nt n�tt fel. Szinte gyerekkorom �ta ismertem �t. Nagyon sokat voltunk egy�tt. M�gis el kellett v�lnunk. Tal�n hat vagy hetedikesek lehett�nk, mikor a sz�lei bejelentett�k, hogy elk�lt�znek. F�jdalmas volt a b�cs�z�s, de titokban mindketten rem�lt�k, hogy egyszer m�g tal�lkozunk, b�r egyik�nk sem gondolta, hogy ilyen esem�ny fog minket �jra �sszehozni. Naoki f�l �vvel volt id�sebb n�lam, m�gis sokkal �rettebben viselkedett m�r akkor is. Feln�ztem r�. Azt�n, mikor bejelentette, hogy t�bbet nem j�rhat abba az iskol�ba ahov� �n, mert k�lt�znek valami meghalt bennem. Nem bar�tkoztam senkivel. Eg�szen a gimiig, ahol megismertem Ann�t. � volt az egyetlen ember, akivel �jra meg tudtam besz�lni mindent.

Naoki rengeteget v�ltozott az elm�lt h�t �vben. Az akkoriban m�g v�konyka fekete haj� kis sr�cb�l, most egy el�g karakteres f�rfi lett. Tal�n ez�rt is nem ismertem meg els�re.

�lmodtam. �lmomban �jra �ltem azt az �jszak�t, amit vele t�lt�ttem el. A vad �s szenved�lyes cs�kcsat�t. A b�re illat�t. Az �rint�s�t. Mindent, ami � maga volt. �s j�tt a k�nz� f�jdalom, szavai �gy nyilalltak bel�m, mintha t�rt forgattak volna sz�vemben. F�jdalmamban �v�lteni tudtam volna, de egy hang nem j�tt ki torkomon. Hi�ba kiab�ltam, hi�ba k�ny�r�gtem, meg sem hallgatott, meg sem hallott. Fel� ny�ltam, de � csak egyre t�volodott. Feladtam, m�r nem k�zd�ttem, a f�ldre rogytam, s csak zokogtam, n�m�n semmivel sem t�r�dve.

-T�rj magadhoz, hallod? - kiab�lt r�m valaki, s �reztem ahogy megragad.

-Gy�l�llek, eressz el... - kap�l�ztam m�g mindig.

-T�rj m�r �szhez! - kiab�lt r�m ism�t a hang, majd egy pofon csattant arcomon. Meglep�dtem, s lassan kinyitottam szemem. Egy arc form�l�dott ki el�ttem. - Sajn�lom – suttogta.

-Mi�rt kellett ezt tennie velem? �n....

-Csss – �lelt mag�hoz – s�rd csak ki magad, sokkal jobb lesz.

-Haza akarok menni...

-Kicsit korai lenne nem?

-Nem �rdekel...

-Hozz�m k�lt�z�l... Ott legal�bb tudok r�d vigy�zni – jelentette ki ellentmond�st nem t�r�en. -�s am�gy is rengeteg mes�lni val�m van. Hi�nyozt�l Nico...