1991. m�jus 3. Tokyo este 9:27

„�lmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer valaha is eljutok ide. Syon itt tal�lta meg azt az embert, aki tal�n tud rajtam seg�teni. Rem�lem t�nyleg �gy lesz �s nem feleslegesen kellett idej�nn�nk. Na, nem mintha nem tetszene Jap�n, de t�l hossz� volt az �t, ahhoz, hogy csak fut� l�togat�st tegy�nk itt. Lassan k�sz�l�dn�m is kellene. Mi�rt? Igaz�b�l �n sem tudom, de Syon el akar vinni p�r helyre itt. Nekem �gy t�nik nagyon is j�l ismeri Tokyot. M�r csak arra k�ne r�j�nn�m, hogy honnan…”

1991. m�jus 4. Tokyo este 10:36

„Ez a v�ros… fantasztikus! Egyszer neked is l�tnod kell, �n mondom… Leny�g�z�! Teljesen elvar�zsolt. Sosem gondoltam volna, hogy valami lehet ennyire sz�p �s modern egyszerre. Arr�l nem is besz�lve, hogy Syon mennyi mindent mutatott m�g… Fel sem b�rn�m sorolni �ket. H�t ez�rt m�gis meg�rte idej�nni. De most m�r t�nyleg �rdekelne honnan is ismeri ennyire Jap�nt vagy, hogy egy�ltal�n mi�rt is tal�lkoztunk… Vagy �n akarok t�l sok mindenre magyar�zatot keresni? Szerinted?  T�ls�gosan is tudni akarom, mi mi�rt t�rt�nik, ez lehet a baj. Na, j�, akkor csak a Jap�nos r�szt k�rdezem meg. Tudom, tudom, makacs vagyok, mint egy szam�r, de ez van! Megyek is el�ker�tem Syont �s megk�rdezem t�le a dolgokat. Addig maradj itt, majd j�v�k �s mes�lek…”

1991. m�jus 5. Tokyo este 9:52

„Elf�radtam. Besz�ltem Syonnal err�l az eg�szr�l. Nem mondott semmi �rdemlegeset, szerintem titkol valamit. Na, mindegy azt hiszem jobb lesz, ha nem feszegetem ezt a t�m�t, majd elmondja, ha akarja. Tudom, te az elej�n megmondtad. Igazad volt. Ezt akartad hallani? Akkor j�, most hallottad, de ne szokd meg! Holnap megy�nk ahhoz az emberhez, akit Syon mondott. Kicsit f�lek. M�g sosem voltam ilyen helyzetben. Azt hiszem, megyek, lefekszem, legal�bb hamarabb t�l leszek a holnapi napon…”

1991. m�jus 6. Tokyo �jjel 3:24

„�jabb r�m�lmom volt. Zih�lva �bredtem fel �s m�g mindig reszketek, mint a ny�rfalev�l. Lehet �r�lts�g, de ezek az �lmok egyre val�s�gosabbnak t�nnek. F�lek, hogy egyszer a rabjuk leszek, �s tal�n sosem �bredek fel. Ezt nem akarom, m�g nem �s nem �gy…

…azt hiszem kicsit t�l hangosan csaptam az asztalra. Hallom, hogy Syon elindult errefele. Rem�lem, nem j�n be, rettenetes �llapotba vagyok most, �gy nem l�that… Itt van, kopogtat… Ha nem v�laszolok neki, biztos bej�n, el kell rejtenem a k�nnyeimet…”

1991. m�jus 6. Tokyo este 5:41

„Kicsit megnyugodtam, de m�g mindig f�lek a mai napt�l. Syon nyolcra besz�lt meg tal�lkoz�t a f�rfival. Addig van id�m kicsit gondolkozni. Azt hiszem, t�lz�sba vittem az aggodalmaskod�st hajnalban. Syon annyira kedves volt velem. Nem �rtem, mi�rt f�lek mostan�ban ennyire mindent�l. Tal�n az �lmaim tehetnek r�la, hogy m�r nem merek senkihez sem k�zeledni. Annyira megnyugtat� volt az, hogy besz�lhettem vele, azut�n, a sz�rny� �lom ut�n…

-Riku, j�l �rzed magad? – nyitott be halkan.

-Nem igaz�n…

-Mi t�rt�nt? – j�tt oda mell�m. Annyira magabiztos volt akkor is. �reztem.

-Megint �lmodtam, de ez m�r sokkal val�s�gosabb volt, mint az eddigiek. F�lek… - itt nem b�rtam tov�bb �s �jra els�rtam magam. �gy �reztem, nem vagyok m�s, csak egy nyavalyg� csecsem�, aki addig nem nyugszik, m�g anyuci a karj�ba nem veszi. Sosem voltam ilyen. Nevetve n�ztem szembe b�rkivel �s b�rmivel. De most… Ekkor Syon odaguggolt mell�m �s megsimogatta az arcom. A keze most is olyan h�v�s volt, mint amilyen mindig is.

-Nyugodj meg Riku! Holnap rem�lj�k, rendbe j�n minden. – mondta, majd megcs�kolta a homlokom – Gyere, fek�dj vissza!

-Rendben –v�laszoltam neki higgadtan �s kez�t fogva odas�t�ltam az �gyamhoz. Kih�zta az �jjeli szekr�ny fi�kj�t, majd el�vett egy tablett�t bel�le.

-Ezt vedd be, seg�t, hogy megnyugodj. – Annyira kedvesen mondta mindezt, hogy eszembe se jutott vitatkozni vele �s igaz�b�l nem is voltam abban az �llapotban, hogy ellenkezzek b�rkivel is. Nem sokkal k�s�bb a gy�gyszer hatni kezdett. Nem tudom mi lehetett, de egyre �lmosabbnak �reztem magam �s m�r alig b�rtam nyitva tartani a szemem. A testem teljesen elernyedt �s nem v�gytam m�sra csak egy kiad�s alv�sra. M�g egy darabig figyeltem Syont. M�r csak hom�lyosan �rz�keltem �t �s a k�lvil�got, mikor Syon f�l�m hajolt �s megcs�kolt. Ezut�n, m�ly �lomba mer�ltem…

Vajon mit jelentett az a cs�k? T�nyleg fontos vagyok a sz�m�ra? Vagy csak puszta k�teless�gtudatb�l van mellettem? Nem tudom, nem �rtem. Nem tudsz seg�teni? Csak egy kicsit k�rlek. Mi a v�lem�nyed err�l? De igen, szeretn�m hallani… Kopogtak, mennem kell! Ha visszaj�ttem kifaggatlak! Addig ne sz�kj el…”

1991. m�jus 9. Tokyo �jjel 2:17

„K�zel n�gy �r�ja, hogy magamhoz t�rtem. Nem igaz�n tudom, mi t�rt�nt velem, de a szob�mba �bredtem �s Syon itt virrasztott mellettem. Pr�b�ltam kifaggatni, de azt mondta ink�bb pihenjek. Holnap, majd megk�rem, mes�lje el. Addig ki kell b�rnod valahogy n�lk�le. Megyek �s lefekszem. Nagyon f�radtnak �rzem magam…”

1991. m�jus 9. Tokyo este 11:49

„Nem tudom, hogy kezdjem… �n… m�g magam sem hiszem el ezt az eg�szet. Mi vagyok egy�ltal�n? Ez rettenetes… Lehet jobb lett volna, ha az �lmok �lnek meg, mintsem, hogy �gy kelljen �lnem. Ne haragudj, k�rlek, tudom azt �g�rtem mes�lek, de nem megy. Majd holnap, most nem �rzem magam r� k�pesnek. �tmegyek Syonhoz, nem akarok m�st csak aludni, aludni olyan m�lyen, mint azon az �jjen, miel�tt m�g megtudtam volna mindent…”

1991. m�jus 10. Tokyo este 10:47

„Kicsit megnyugodtam. �gy �rzem, most m�r k�pes vagyok elmes�lni neked mindent, de k�rlek, ne k�rdezz semmit, �gysem tudn�k r� v�laszolni…

Egy csendes kis utc�ba t�rt�nk be. Alig p�r perc gyalogl�s ut�n Syon meg�llt az egyik h�z el�tt, bekopogott, majd bel�pett:

-Konbanwa! Watashi wa Syon desu!*¹

-Irasshaimase!*² De nem musz�j jap�nul besz�lned fiam. T�ged mindig sz�vesen l�tlak a h�zamban.

-K�sz�n�m neked, mester! – hajolt meg m�lyen. Ekkor �rtettem meg, mi is k�ti �t ide. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen t�vol is �lnek v�mp�rok.

-� az, akir�l besz�lt�l nekem fiam?

-Igen mester. � itt Riku.

-L�pj, k�zelebb k�rlek, had n�zzelek meg kicsit… Te ugye f�lig jap�n vagy?

-Igen uram. �desany�m jap�n volt.

-�rtem. �ljetek le.

Helyet foglaltunk egy kis asztalka mellett �s egy kellemes jap�n tea k�s�ret�ben besz�lgetni kezdt�nk. Mindent elmes�ltem neki, amit csak tudni akart. M�g a r�m�lmaimat is, melyek minden este k�noztak. Ekkor az �reg�r fel�llt, �s mag�hoz intette Syont. Nem hallottam, mir�l besz�lnek, csak sejtettem, hogy r�lam van sz�. Igazam is lett. P�r percnyi suttog�s ut�n Syon odat�rdelt mell�m �s mindent elmondott.

-Riku, a mester arra k�r t�ged, hogy vesd al� magad egy hipnotiz�l�snak. Tudom, furcs�n hangzik mindez, de �gy v�lem csak � seg�thet neked abban, hogy a r�m�lmok t�bb� ne gy�t�rjenek.

-�s mi�rt nem besz�lt�tek meg ezt el�ttem? Mit titkoltok m�g Syon?

-Nem tudom, hogy elmondhatom e neked…

-Ha nem mondod el, elmegyek, �s ink�bb hagyom, hogy csendben utol�rjen az �r�let… - makacskodtam. Tudom, but�n viselkedtem, de minden�ron tudni akartam, mi t�rt�nhet velem a hipnotiz�l�s alatt. Syon ekkor h�tra pillantott mester�re. Aki, ha j�l l�ttam, beleegyez�en b�lintott.

-J�l van Riku, elmondom. A mesterem �gy v�li, az �lmaid nem puszta v�letlenek. Minden, amit l�tsz vagy �pp l�tt�l �lmodban, nem csak a k�pzeleted sz�lem�nye, vagy nem puszt�n �lomk�pek, hanem m�g a m�ltban t�rt�nt esem�nyek kivet�l�se. Azt m�g �n sem tudom mit is jelenthetnek ezek, de a mesterem szerint, ha siker�l t�ged m�ly �lomba tasz�tani, akkor tal�n kider�thetj�k, mit�l van ez az eg�sz.

-�s mi t�rt�nhet velem ez alatt?

-Lehet, hogy az �lmaid mag�val ragadnak, �s t�bbet nem �bredsz fel… soha t�bbet…

Megjegyz�s:

*¹ J� est�t! Syon vagyok!

*² Isten hozta!

-�rtem… Syon, ha mindez megt�rt�nne, k�rlek, �lj meg! Nem akarok �res b�buk�nt �lni! Ann�l m�g a hal�l is jobb, �g�rd meg, hogy megteszed!

-Megteszem neked, ha erre k�rsz…

-K�sz�n�m neked… - �lltam fel, majd elindultam az �reg�r fel�. Nem volt veszteni val�m. Vagy ez �l meg, vagy az �lmaim. Egyik sem jobb, de tal�n a k�t rossz k�z�l, a jobbikat v�lasztottam. Legal�bbis abban a pillanatban ezt gondoltam.

-Riku… �n v�rni foglak – mondta Syon halkan. Nem sz�ltam semmit, vettem egy m�ly l�legzetet, majd elvettem a mestert�l azt a poharat, amit fel�m ny�jtott. Kellemes �ze volt a f�zetnek. Kicsit eml�keztetett a ment�ra azt hiszem, de nem tudom biztosan megmondani. Megittam az utols� kortyot is, majd le�ltem az �gy sz�l�re, ahova Syon vezetett. Nem sokkal k�s�bb �reztem, ahogy egyre ink�bb r�m telepszik az �lmoss�g �s mag�val ragad. Az utols� k�p, amit l�ttam Syon agg�d� tekintete volt… Nem tudom ezek ut�n igaz�b�l mi is t�rt�nt. Nem eml�kszem semmire sem. Mikor magamhoz t�rtem csak a hatalmas felfordul�st l�ttam magam k�r�l. Sz�d�ltem �s �gy �reztem menten �sszeesek a kimer�lts�gt�l. Azut�n hirtelen minden els�t�t�lt �s m�r csak itt t�rtem magamhoz. Igaz�b�l nem tudom, mit mes�lhetn�k m�g neked, csak azt tudom elmondani, amit Syont�l hallottam. Biztos �rdekel? Rendben, akkor nincs mit tenni, de most k�rlek, bocs�ss meg nekem. Nem �rzem t�l j�l magam. Azt hiszem, led�l�k kicsit. �g�rem, ha fel�bredtem, mindent elmes�lek neked…”

1991. m�jus 11. Tokyo �jjel 2:29

„�jra itt vagyok. Kicsit jobban �rzem magam v�gre. �gy �rzem, most tal�n v�gre el tudom mes�lni mi t�rt�nt…

M�ly �lomba mer�ltem. Egyszer csak egy hatalmas kietlen puszta k�zep�n tal�ltam magam. Minden�tt halottak hevertek, s a k�rny�ken l�v� korhad� f�kat l�ngok bor�tott�k. Akkor j�ttem r�, val�j�ban hol is vagyok. Egy �si harcmez� kell�s k�zep�n �lltam, s �gett h�s szag csapta meg az orrom. Ekkor valahonnan a semmib�l hirtelen el�ttem termett valaki. Nem ismertem fel. Olyan volt az eg�sz, mintha a semmib�l t�nt volna el� �s valami misztikus k�d lepte be. Nem volt arca. A szemei s�rg�n vil�g�tottak a hatalmas feketes�gb�l. Ledermedtem, �s hi�ba is akartam volna mozdulni, olyan volt mintha megbabon�zott volna. A testem nem engedelmeskedett nekem. Ekkor az �rny h�tr�bb l�pett, majd a hatalmas f�stfelh�b�l egy kardot h�zott el�. V�dekezni akartam, feleslegesen. Az �rny nem engem akart, �jabb �ldozatra vad�szott. Csak �lltam tehetetlen�l, mik�zben � �jabb �s �jabb embereket m�sz�rolt le, majd hirtelen minden elt�nt �s egyszer csak a szob�mban tal�ltam magam. Kirohantam, de a h�z teljesen �res volt. Ekkor kifutottam az udvarra �s ism�t csak a pusztul�ssal tal�ltam szemben magam. S a t�volban �jra ott �llt az, az �rnyalak. Megindult fel�m, s �n ism�t csak lemerevedtem. Ki�ltani akartam, de egy hang nem j�tt ki a torkomon. A fantom meg�llt el�ttem, meglend�tette hatalmas kardj�t, majd elt�nt. Semmi nem maradt ut�na, csak a hal�l. Ism�t k�rben�ztem s ekkor l�ttam meg azt, amit�l rettegtem. A fantom v�r�ztatta kardja az �n kezemben hevert. Rettegve emeltem egyre feljebb, s ekkor t�rt r�m a felismer�s. Az, az �rny �n magam voltam. Saj�t kegyetlen �nem k�nzott minduntalan, s mindaz, amit azel�tt tettem, miel�tt m�g 150 �v alv�sra �t�ltek. K�nomban fel�v�lt�ttem, berontottam a h�zunkba. Mindenki v�rbe fagyva fek�dt a padl�n. Eldobtam kardom, s any�m test�hez rohantam, de m�r k�s� volt, semmit nem tehettem. A fenevad elhatalmasodott bennem s ez a fenevad egy eg�sz falut lem�sz�rolt. �rj�ngtem m�rgemben… Hirtelen megint minden els�t�tedett, majd egy �jabb helysz�n k�vetkezett. Egy kripta m�ly�n �lltam l�ncra verve. K�r�l�ttem v�mp�rok, az �t�let kihirdettetett… L�ncra verve egy hatalmas k�kopors�ba helyeztek, nem tiltakoztam, semmi m�sra nem tudtam gondolni csak any�mra. �veges szemekkel v�rtam a megv�lt� v�gzetet, de az nem j�tt el, csak �r�k k�rhozatra �t�ltetett. A kopors�m s�lyos k�fedele lassan bez�rult felettem, s megkezdtem a 150 �vig tart� vezekl�st… V�gtelen s�t�ts�g k�vetkezett, majd Messzir�l meghallottam a h�vogat� hangot, s a rem�ny �jra felcsillant bennem…

-T�rj magadhoz, k�rlek! Itt az ideje, hogy visszat�rj k�z�nk! – hallatszott a messzi t�volb�l Syon hangja. Lassan �jra minden kitisztult, s megpillantottam ism�t Syont…

A t�bbit innen m�r tudod. Gondolom most el�t�lsz az�rt amilyen voltam, �s igazad van. Nem �rdemlem meg, hogy szeressenek. 150 �v vezekl�s ut�n a lelkiismeretem tov�bb k�noz. Ennek tal�n sosem lesz v�ge. Undorodom magamt�l. K�r volt fel�brednem. Azt hiszem, visszafekszem, gondolom most �gysincs hozz�m kedved, azok ut�n, hogy megtudt�l mindent. Mi? M�g ezek ut�n is elviseln�l? De h�t mi�rt? Hisz nem vagyok m�s csak egy sz�rnyeteg… �rtem. K�sz�n�m neked, pedig meg sem �rdemlem ezt. Most viszont t�nyleg lefekszem. M�g mindig nem hevertem ki azt az est�t. J� �jt! Tal�n ma �jra itt leszek…

1991. m�jus 12. Tokyo este 23:47

„Megint itt vagyok. Kicsit most m�r megnyugodtam. �gy v�lem k�pes leszek tov�bb l�pni a t�rt�nteken. A r�m�lmaim sem k�noznak t�bb�. K�sz�n�m neked, hogy meghallgatt�l �s velem maradt�l. Sokat jelent ez nekem. Hossz� id� ut�n tegnap ism�t besz�ltem Syonnal. Gondolom, �rdekelnek a r�szletek, persze mi�rt is ne �rdekeln�nek.

Olyan este f�l kilenc fel� j�rhatott az id� mikor kopogtak a szob�m ajtaj�n. Meredten b�multam a csillagokat az �gen, s a m�ltamon t�n�dtem. Nem volt kedvem v�laszolni a kopog�sra. Ekkor hallottam, ahogy az ajt� kilincse halk nyikorg�ssal lenyom�dik.

- Riku… - hallottam meg Syon hangj�t, de nem v�laszoltam neki. Nem mertem szemben�zni vele, csak �lltam tov�bb rend�letlen�l, b�mulva a csillagokat. – Riku, k�rlek! Sz�lalj meg! Ne em�szd magad tov�bb. Hiszen m�r nagyon r�gen t�rt�nt, �gysem tudsz v�ltoztatni ezen… - l�pett k�zelebb.

- Tudom… - mondtam belef�sultan – m�gis, �gy �rzem m�g mindig nem lehetek nyugodt…

- Mondd el mit �rzel, mire gondolsz? Ne z�rj ki az �letedb�l k�rlek… - j�tt eg�szen k�zel hozz�m Syon, majd �tkarolta a derekam.

- Gy�l�l�m magam. Legsz�vesebben elb�jn�k a vil�g el�l �s sz�p csendben meghaln�k… Sokkal k�nnyebb lenne mindenkinek.

- Ne mond ezt! Azt nem viseln�m el. Nem tudom mi v�gr�l �s mi�rt, de t�ls�gosan is megkedveltelek. Nem akarom, hogy elszakadj t�lem. Lehet furcs�n hangzik, de melletted v�gre nem �rzem magam egyed�l �s azt hiszem, te vagy az egyetlen, akiben hossz� id� ut�n v�gre megb�zom…

- Syon… - fordultam fel�, s szemeimben ism�t megjelent p�r k�nnycsepp – Bocs�ss meg nekem…

- Nincs mi�rt bocs�natot k�rned… Szeretlek! – mondta, majd gyeng�den megcs�kolt. �jra �gy �rzetem magam, mint egy kisgyerek, akit az anyja v�gre karjaiba vett, hogy biztons�gba �rezhesse mag�t. Ism�t elkapott a gyenges�g, �s eg�sz testem reszketni kezdett. Syon szorosan mag�hoz �lelt, s elk�s�rt az �gyhoz.

- Pihenned kell, sok mindenen ment�l kereszt�l az elm�lt napokban. – mondta kedvesen. – Tudom, hogy ez most nagy k�r�s, de innod kell… - suttogta mik�zben a saj�t csukl�j�n ejtett sebet k�n�lta el�m. Behunytam a szemem, megfogtam a kez�t �s inni kezdtem. Ugyanaz a kellemes �z fogadott, mint legel�sz�r. P�r perc ut�n visszah�ztam szemfogaim �s elengedtem Syon kez�t, � pedig befek�dt mell�m az �gyba �s szorosan mag�hoz �lelt.

- Syon…

- Igen?

- Elj�nn�l velem valahov�? …”

1991. m�jus 15. Anglia este 10:47

„Tudom, �s sajn�lom, hogy a m�ltkor csak �gy elt�ntem, de Syon mindenk�pp el akart vinni egy kedves kis helyre. Azt hiszem, siker�lt feldolgoznom a m�ltam. Tegnap este �rkezt�nk meg Angli�ba. Mindenk�pp vissza akartam j�nni ide. Le kellett z�rnom a m�ltam v�gleg…

-Megj�tt�nk, azt hiszem – mondtam ki lassan a szavakat.

-Biztos k�szen �llsz erre? – k�rdezte agg�dva.

-Igen, ezt m�g meg kell tennem…

-Odak�s�rjelek?

-Nem kell, azt hiszem, egyed�l is menni fog… - mondtam, majd elindultam egy r�gi megkopott s�r fele. �vatosan leszedegettem r�la a r�hullott leveleket, mire a felirat is megjelent v�gre:

„Helena Ayase

   1594-1632”

Let�rdeltem a s�r el� s gondosan elhelyeztem rajta a r�zs�kat, melyek �desany�m kedvencei voltak. Meggy�jtottam egy m�csest, majd fel�lltam.

-Anya, sajn�lom, amit akkor tettem. Sosem tudtam elmondani neked mennyire szeretlek, s b�r tudom, nem mindig voltam j� gyerek �n akkor is szerettelek. Rem�lem meg tudsz bocs�jtani nekem mindaz�rt, amit tettem. Szeretlek t�ged �s k�rlek, bocs�ss meg nekem. – suttogtam ki az utols� szavakat halkan, k�nnyeimmel k�szk�dve. Ekkor valahonnan egy apr� fuvallat cir�gatta meg az arcomat, pont �gy ahogy annak idej�n �desany�m tette, majd ahogy j�tt �gy t�vozott, beleveszve a semmibe. Nem tudom mib�l gondoltam, de �gy hiszem az a fuvallat anya volt, �gy fejezve ki, hogy nem haragszik r�m. Felpillantottam az �gre �s csak ennyit suttogtam:

-K�sz�n�m neked!”

1991. m�jus 18. San Francisco �jjel 2:41

„Syonnal v�gre hazat�rt�nk �s nagyon j�l megvagyunk egy�tt. Nagyon sokat k�sz�nhetek neki, �s nagyon szeretem �t. Megnyugtat� �gy fek�dni �s �bredni, hogy � mindig ott van mellettem �s ha b�rmi van, meghallgat. Nem tudom mihez is kezdtem volna ha � nincs. �gy �rzem sosem tudok majd el�g h�l�s lenni neki mindez�rt. Rem�lem �r�k� egy�tt maradunk, csak mi ketten…”