1991. �prilis 19. Washington, este 9:26

„Nem, eszedbe se jusson! Ne k�rdezd, mert magam sem tudom, mit keresek itt.  Tal�n abban rem�nykedem, hogy itt majd nem k�s�rt �jra �s �jra az a r�mes �lom. Ne m�r! Most m�rt vagy ilyen? Igen te! �n itt ki�nt�m neked sz�vem-lelkem, te meg k�pes lenn�l itt hagyni, csak, mert valamit nem �rulok el, mert m�g magam sem �rtem? Na, �lj vissza �s ink�bb figyelj. K�sz�n�m. Most megint pityergek, mint valami rossz gyerek. Ez r�szben a te hib�d! M�rt akart�l elmenni innen? Most m�r mindegy, f�, hogy visszaj�tt�l hozz�m. J� lenne, ha holnap kimozdulhatn�k innen. Lehet meg is teszem, elv�gre nem az�rt j�ttem, hogy a falakat b�muljam. V�laszokat akarok! Tal�lnom kellene valakit, aki megmagyar�z nekem mindent. Szerinted? �gy v�lem, ez a 150 �v alv�s nagyon megviselt. Keresnem kell valakit, aki seg�t nekem…”

1991. �prilis 20. Washington, d�lut�n 5:29

„J�zus atya �r isten! M�rt nem sz�lt�l, hogy �gy festek? Ez rettenetes, mint valami rossz cs�ves! �gy m�g csajozni sem lehet… Azt hiszem, mindj�rt nekil�tok, �s kicsit r�ncba szedem magam… R�ncba… ez j�… v�g�lis k�zel 327 �vesen (ha csak a v�mp�r �veim veszem) az�rt nem panaszkodhatok magamra. Se �szhajsz�l, se r�ncok. Ez�rt �rdemes „�lni”! Elmentem sz�p�tkezni! Addig ne leskel�dj, majd a v�geredm�ny lesz a l�nyeg!”

1991. �prilis 20. Washington, d�lut�n 6:07

„T�-d�m! Nos? Hogy festek? Ja, igen, hisz te nem l�tod. V�rj csak, mindj�rt seg�tek neked, hogy elk�pzelj! Olyan 180 centi magas vagyok, 74 kil�. Nem panaszkodhatom el�g j�l kidolgozott a fels� testem. Kock�s has, sz�p izmok, kicsi egoista be�t�sek. Ok�, ok�, folytatom tov�bb. Sz�val, �pp most ny�rtam le a hajam, �gy most a holl�fekete der�kig �r� loboncaimb�l siker�lt egy f�lhossz� kuszas�got var�zsolni. Meg kell hagyni, el�g j�l �ll, mint aki nem f�s�lk�d�tt nem tudom mi�ta, de nekem �gy tetszik. Szerinted? Mind emell� extr�m k�k szem p�rosul, no meg persze az elmaradhatatlan „minden n�t leveszek a l�b�r�l” mosoly. Ideje lenne m�r tal�lnom valaki hozz�m val�t, de h�t, ha egyszer senki se �rdemel meg, mit tegyek? Na, az�rt most nehogy azt hidd, hogy �n vagyok t�l finny�s ilyen t�ren… Ne tagadd! L�ttam, hogy ezt gondoltad… Az igazs�g az, hogy v�logat�s vagyok igen, mert csak olyat szeretn�k magam mell� engedni, aki az�rt szeret, aki vagyok, nem pedig az�rt, mert az �ri fics�rt, vagy �pp a sz�vd�gleszt� egy�jszak�s hapsit l�tja bennem. Ebb�l �n m�r kin�ttem. B�szke vagyok a kin�zetemre, ezt el kell, hogy ismerjem, de nekem olyan valaki kell, aki gyeng�d �s meg�rt�, �s akivel �n is az lehetek. H�lyes�g mi?”

1991. �prilis 21. Washington, d�lut�n 5:43

„Ism�t itt vagyok! M�r v�rt�l igaz? Tudom �n… H�t, a csajoz�s nem j�tt �ssze, viszont tal�ltam valakit, aki tal�n tud nekem seg�teni. Nem sok mindent tudok r�la, s�t, igaz�b�l semmit. Azt hiszem, ezen hi�nyoss�gaimat p�tolnom kell, ha m�shogy nem is egy forr� k�v� t�rsas�g�ban…”

Folytatjuk...