2001. szeptember 23. reggel 9:51

„Igen, talán ma végre sikerül írnom valamit, ami megtetszik egy lemezkiadónak. Már olyan régen próbálkozom ma biztos, hogy sikerülnie kell! Hiroval rengeteget dolgoztunk azért, hogy elismerjenek minket, és persze ebből adódóan sok fellépésünk is volt. Úgy érzem, ma képes vagyok egy új szám megírására.

2001.szeptember 23. este 8:22

„Ah, utálom azt a fickót! Mért pont neki kellett elolvasnia azt a dalt. Még hogy egy egyszerű iskolai firkálmány. Majd én megmutatom neki, hogy igenis tehetséges vagyok. Remélem, nem jön el megnézni minket, mégis valamiért olyan érdekes ez az ember. Arrogáns, beképzelt, és mégis. Valamiért megragadott a személyisége…”

2001. szeptember 30. reggel 7:14

„Egész érdekes ember ez a Yuki. Már nem is haragszom rá annyira, amiért leszólta a dalom, ez arra ösztönöz, hogy minél többet írjak. És, hogy őszinte legyek egy cseppet sem zavar, hogy ő mit gondol róla. Lehet, hogy nem egy szerelmes novella és közelébe sincs az ő szintjének, mégis, ezeket én írtam, egyedül, segítség nélkül. Ezek az én dalaim!”

2001. október 2. délelőtt 10:02

„Végre, beköltöztem hozzá. Nem tudom miért, de úgy érzem, itt jobb lesz nekem. Igaz rengeteget szekál, de elviselem, azt hiszem, kezdek beleszeretni ebbe a Yuki Eiribe. Ugyan nem tudom miért ilyen, amilyen, de idővel kiderítem! Ezt megígérem! Na, de rohanok is, mennem kell próbálni! Ja, igen… Végre van menedzserünk, végre igazi világszám lehet a Bad Luck!”

2001.október 5. délután 4:17

„Yuki ma korán hazajött, és persze, mint mindig most is úgy viselkedik, mint aki pokrócot evett reggelire. Folyton piszkál engem, és ez valahol, azért fáj. Nem tudok rajta igazán kiigazodni. Egyszer olyan kedves, másszor meg hideg és utálatos. Meg fogok tőle bolondulni, de nem bánom, akkor is kiderítem, mi van vele!”

2001. október 5. este 11:57

„Én ezt nem értem. Yuki azt mondta, nem haragszik, mégis el kellett költöznöm. Ráadásul Mika kisasszony is olyan sok dolgot mondott, amit még most sem értek. Miért ilyen Yuki? Miért bánik így velem? Én csak szeretni akarom őt. Nem érdekel, hányszor bántott vagy még hányszor fog bántani. Nekem Ő kell, senki más. Rettenetesen fáj, hogy mennem kellett. Sírni akarok, de már az sem megy. Már kisírtam magam Hironál, de nem lett jobb. Yukit akarom!!!!”

2001. október 7. este 8:27

„Mocskosnak és undorítónak érzem magam. Mért baj az, hogy szeretem Yukit? Akár mit is tett velem Aizawa, Yukit akkor sem bánthatja. Viszont furcsa, hogy épp Yuki volt az, aki megvédett. Hiro mindent elmondott, és én nem akartam mást, csak megköszönni neki. De, még mindig rettenetesen fájnak azok az emlékek. Másnap beszélni akartam Yukival, de nem sikerült, elájultam. Talán attól a sokktól, amit Aizawa szörnyű tette váltott ki belőlem. Mikor magamhoz tértem Yukinál voltam. Menni akartam, de nem hagyott. Csodálatos percek voltak azok, és utána megint hűvös lett velem… Én ezt már tényleg nem értem… *sír*”

2001. október 9. reggel 8:01

„Ismét Yukinál lakom, és remekül érzem magam. Már nem is gondolok annyit arra az estére amikor… Ah, hagyjuk, fő, hogy megint Yuki közelében lehetek. Ez nekem bőven elég…”

2001. október 9. este 5:13

„Elfáradtam, ma rengeteget próbáltunk. Nem vágyom semmi másra, csak hogy végre kialudhassam magam…”

2001. október 15. este 6:41

„Yuki ma sem szólt hozzám. Csak bement a szobájába, magára zárta az ajtót, és még csak meg sem próbált figyelembe venni. Nem értem ezt, nem bírom így sokáig, nekem szükségem van arra, hogy legalább leszóljon, úgy ahogy mindig is szokott. De ez így nem jó, legalább szidna le, csak egy kicsit… *sír*”

2001. november 4. este 5:27

„Lassan megjelenik a Bad Luck első albuma, erre vártam már régóta, most azonban mégsem tudok neki örülni. Pedig tényleg ez volt minden álmom, és most hogy itt van, már nem érdekel annyira. Talán azért, mert Yuki egyre hidegebb és hidegebb velem. Pedig én már tényleg nem tudom, mit tegyek. Megpróbáltam közeledni hozzá, ő mégis ellökött magától. Nagyon fáj, de akkor sem akarom feladni. Nekem kell Yuki!!!”

2001. november 5. este 8:02

„Nem tudom, mit csináljak. Azon az estén a kórházban, annyira más volt minden. Azt hittem végre kicsit közel kerülhetek hozzá, azt hiszem tévedtem, és ezt nagyon rossz beismernem, már csak az vígasztal, amit akkor mondott nekem:

„-Shuichi! Ha a lemezetek eléri az egymillió eladott példányt, ígérem, az egész napot veled fogom tölteni.”

Ezt mindennél jobban akarom. Végre egy nap, kettesben Yukival. Így egy kicsit én is vidámabb vagyok. Vajon ez azt jelenti, hogy megkedvelt? *vigyor* Hát… remélem…”

2001. november 12. este 9:27

„Rettenetes ez a hajtás. Fáradt vagyok, pokolian fáradt, de nem érdekel! Amíg nem lesz meg az egymillió példány nem randizhatom Yukival. Ezért kell most küzdenem, már alig várom azt a napot…”

2001. november 16. este 7:21

„Yuki továbbra se szól hozzám. Lehet nem hisz abban, hogy megcsináljuk az egymillió példányszámot? Nem érdekel, álmos vagyok… aludni akarok… és álmodni… róla…”

2001. november 19. este 7:41

„Igen! Megcsináltuk! Egymillió eladott lemez! És végre, holnap végre Yukival lehetek egész nap! Olyan boldog vagyok… egy napig csak az enyém lesz! Már alig várom…”

2001. november 21. este 11:07

„Yuki eltűnt! Hiába kerestem, nem találtam meg… *sír* Azt hiszem végleg itt hagyott. Még a lakáskulcsát is nekem adta, de nekem nem kell, ha ő nincs velem, úgy érzem, az életemnek sincs semmi értelme. Mégis hova mehetett? Nem tudok semmit tenni, ha nem megyek utána, akárhol is legyen... Seguchi-san is, olyan dolgokat mondott, hogy nem volt kedvem semmi máshoz, csak sírni, és minden áron Yuki karjaiba menekülni, de így, így elég nehéz. Talán, amit Mika kisasszony mondott, talán az segíthet… *reménykedik* Talán visszament volna New Yorkba? Igen, ez lehet! Utána kell mennem! Minden áron!”

2001. november 23. éjjel 11:05

„Megtaláltam Yukit! Elmondtam neki mindent, amit iránta érzek, úgy érzem, most már soha többé nem taszít el magától. Legalábbis ezt ígért meg nekem. Boldog vagyok. A koncert is remekül sikerült és lassan Yuki is hazajön. Végre együtt lehetünk, minden gond nélkül. Remélem nagyon sokáig így marad ez a helyzet… Ma végre, nyugodt szívvel alszom el…”

2001. november 24. este 5:40

„Yuki tényleg más lett mióta visszajött New Yorkból. Azt hiszem végre sikerült kilábalnia a múltbeli szörnyűségekből. Boldog vagyok! Végre, Yuki csak az enyém!!!”

2002. április 24. reggel 7:51

„Valami megváltozott. Azt hittem minden rendben van, de mégis *sír* úgy érzem Yuki kezd elhidegülni tőlem, ez nagyon megvisel, ráadásul már írni sem tudok, ha így folytatom vége a Bad Lucknak, de nem tudok mit tenni. Nem megy az írás. És az csak nehezíti a dolgokat, hogy Yuki megint olyan hideg és tartózkodó, hiába szerettem volna beszélni vele, mindig elutasított… Miért? Már megint miért?”

2002. április 26. délután 2:27

„Semmi változás. Yuki ugyan olyan szótlan és hideg, mint eddig. Már nem erőlködöm, csak várok, hátha megoldódik minden magától…”

2002. április 26. éjjel 12:15

„Ezt sosem gondoltam volna… *zokog* Ezért volt velem olyan amilyen, de, de miért nem mondta el, akkor is fájt volna igaz. Sose vágytam tőle semmire, de reméltem egyszer, majd nekem ír dalt, és most… minden elveszett. A Nittle Grasper felkérte őt egy dal megírására, és ő megtette, én meg hiába kérleltem, mindig elutasított, azt hiszem itt már nincs mit tenni…”

2002. április 27. reggel 8:42

„Hazaköltöztem, és senkivel nem akarok beszélni. Megírtam Yukinak, hogy visszajövök ide, így talán nem okoz nekem több fájdalmat. Mégis, annyira hiányzik, ráadásul a nővérem se hagy békén, pedig őt se akarom most! Nem akarok senkivel se beszélni!”

2002.április 27. éjjel 11:52

„Ma eljött hozzám Ryuichi és rengeteget beszéltünk. Elhívott a holnapi rendezvényre is, de nem sok kedvem van elmenni, de hátha ott tudok beszélni Yukival. Már csak ez érdekel, ha nem tudok vele beszélni, többet nem keresem őt, elfelejtem azt is, hogy valaha is ismertem…”

2002. május 1. reggel 10:02

„Istenem, hogy én mennyire boldog vagyok most… Minden rendeződött. A dal, amit az NG énekelt rólam szólt. Yuki rólam írta azt a dalt. Ryuichi is rengeteget segített. Fantasztikus érzés volt egy színpadon énekelni vele. Még Yuki is eljött, pedig tudom, mennyire utálja az ilyen helyeket. De ott akkor végre lehetőséget kaptam arra, hogy bebizonyítsam, mennyire tehetséges vagyok. Sikerült egy nagyszerű dalt énekelni a közönségnek, és a dal, ami mindenkit megérintett csak neki szólt. Tudom, hogy észrevette, láttam, és talán kicsit örült is neki. De ez már nem számít semmit. Már nem. Végre itt vagyok vele. Szeretem őt, nagyon szeretem. Még, ha néha olyan makacs is, akkor is… Azt hiszem sosem felejtem el, amit azon az estén mondott nekem, mikor a közvetítést néztük a tv-ben. Azok a szavak örökké itt csengnek a fülemben:

„Isten hozott itthon Shuichi!” „