-Végre kiértünk az ösvényből!
-Ez meg mi?
-Amint látom ez egy kapu.
-De mégis mi féle?
-Üdvözöllek titeket kérlek fáradjatok közelebb,én vagyok a remény és eme kapu itt a reménység kapuja.
-Reménység kapuja?
-Igen a reménység kapuja,de ahoz hogy átléphessetek rajta jó tettet kellet végrehajtani.
-Dilarra!
-Igen?
-Kiérdemelted, hogy átlépj a kapumon,mert segítettél barátaidon és persze a természeten is.
-Köszönöm!-avval Dilarra átsétált a kapun.
-Veszzt!
-Igen?
-Kiérdemelted,hogy átlépj a kapumon,mert veszély volt te helyt álltál.
-Köszönöm!-Avval követte Dilarrat a kapun túlra.
-Blaz!
-Igen?
-Megmentetted hősieségeddel bajtársaid életét, kiérdemelted evvel, hogy átlépj a kapumon.
-Köszönöm!
-Niumi!
-Igen?
-Lépj közelebb.Kiérdemelted, hogy átlépj a kapumon!Nem adod fel a célod kitartassz a bajtársaid és az igéretedd mellet büszke vagyok rád lányom!
-Anyám?
-Igen én vagyok az!A tanács úgy döntött hogy kiérdemeltem hősiességemmmel eme címet!De most nincs idő beszélgetni!
-Igenis!
-Niumi!
-Igen?
-Szeretlek és bármerre is vigyen az út mindig ott leszek veled!!
-Énis téged.
Avval Niumi átsétált és becsukódott mögötte a kapu.