"Sötét lelkek ébredjetek,kirájnőtök megvédjétek"
Hirtelen a fák közül elősétáltak valami sötét bőrű hegyes fogú lények.
-Kik ezek?-kérdezte Dilarra
-Ezek vámpírok,még sosem láttam ilyet csak olvastam róluk vigyázzatok meg ne harapjanak titeket mert két óra és olyanok lesztek mint ők!
-Pontosan!Látom sokat olvastál rólunk okos kislány!Most viszont készüljetek a halálra!
Azzal a sok vámpír Niumiéknak rontott!
-Ezek nem pusztúlnak el!!
-Kis butus, nem olyan eccerű az mint amiennek láccik!
-Ha!Dilarra!
-Igen?
-Csinálj egy fénygömböt!
-De nem megy!
-Dehogynem!Csak koncentrálj!
"Nap istene kérlek,segíts hogy a gonoszt legyőzzük végre"
Ekkor felemelte a levegőbe a kezét és egy gömb alakú sugárzó fény kezdett növekedni a kezében.
-Most Dilarra!
-Fénygömb ragyogd be az eget!!!-kiáltott Dilarra A fényköny felemelkedett és beragyogta az eget. A vámpírok sorra porladtak el a fénytől!
-Ne az én kicsikéim!Niumi ezt még megbánod!
-Vigyázzz Veszzt!-de már késő volt, a vámpír királynő megharapta Veszztet és igy szólt:
-Jó szenvedést!Holnapra nem lesz belőletek semmi, és ezzel eltünt.
-Veszzt neeeee!-kiáltott Dilarra és odafutott hozzá.
-Ne aggódj hagyatok itt,nem akarlak bántani!
-Nyugodj meg!-mondta könyezve Dilarra-Meggyógyítalak!
Avval Dilarra a kezét Veszzt nyakára tette és elkezdte gyógyítani. Veszzt elájult Niumi már feladta a reményt.
-Neeeeem!! Nem halhatsz meg!-vette el Dilarra a kezét Veszzt nyakáról.Megszorította a kezét s fejét Veszzt melkasára hajtotta.
-Ne sírj!-mondta egy hang.
-Veszzt?
-Tessék?
-Veszzt őrülök hogy élsz! :,,) .-és Dilarra Veszzt nyakába ugrott.
-Én is, de ezt csak neked köszönhetem!Most induljunk bár közel a cél mégis távol!