Kathy nem bírt várni tovább. Choden-t akarta! Most vagy soha!

Már közeledett a napnyugta mikor Kathy Choden szállásához ért. Most simán besétálhatott. Senki nem volt kint. Kathy nem tétovázott, egyenesen Choden szobája felé vette az irányt. Belépett:

    -Hmm, szép koporsó! Na jó nem leszek bunkó, majd kint megvárlak a teraszon.

Alig pár perc elteltével a nap végre nyugovóra tért. Kathy még mindig a teraszon állt, s figyelte a tájat, miközben hallgatta ahogy a koporsó nehéz fedele lassan odébcsúszik. Kathy nem mozdult, csak állt a teraszon és figyelt. Pár másodperc elteltével Choden megjelent a lány mögött.

    -Meg se kíséreld, hogy hozzám érsz! - mondta Kathy hidegen.

    -Nofene. Azt hittem...

    -Hallgass, azért jöttem, hogy beszéljek veled!

    -Jó, beszélünk ígérem, de előbb...

    -Mi van veled? Elfelejtetted tegnap kiverni? - ugrott félre Kathy. Choden meglepődött.

    -Nem értelek! Minden ezüstfarkas ilyen? Na jó! Beszéljünk! Mond csak, figyelek...

    -Mit akarsz te tőlem?

    -Hmm, most épp egy jó kis szeretkezést. - vigyorgott Choden.

    -Barom! Inkább elmegyek, valahogy sejthettem volna, hogy veled nem lehet értelmesen beszélni - indult el Kathy az ajtó felé, de Choden útját állta. Szemeiben vörös láng izzot, de ez nem a harag lángja volt, de mégcsak nem is a düh lángjai, sokkal inkább a vágy és a szenvedély lángjai. Kathy előtt most egy olyan vámpír állt, aki végre megtanulta, milyen is szeretni, érezni, s nem csupán a vérivásért és a pusztításért élni.

    -Na jó! Legyen, utálom ezt, de legyen. Tudod Kathy sokminden megváltozott. Megpróbáltalak, megölni, megkínozni, de valahogy nem ment. Te nem tudod milyen az ha valaki szinte felkínálja magát neked, hogy megöld és nem tudod megtenni. Már öt napja követtelek, próbálkoztam, de nem ment.

    -Még ilyet, egy bűnbánó vérszívó - gúnyolódott a lány.

    -Én komolyan beszélek Kathy, nem tudom miért, de ez van. Tudom, tudom, sokszor megkínoztalak meg ilyenek,  de szó mi szó ... hogy is mondjam... megbántam, nehéz megvallani, de ez van.

Kathy meglepődve figyelte a vámpír minden mozdulatát. Még sose látta Choden-t ilyennek. Az a vámpír, aki most itt van és vele beszél, nem az a vámpír aki annyiszor megkínozta, tönkre tette. És, hogy őszinte legyen, igenis tetszett neki ez a vámpír, nem tudta mi vonzza hozzá, de tetszett.

    -Szép kis mese, bravó - jegyezte meg gúnyosan Kathy, próbára téve ezzel Choden-t.

    -Jólvan, gúnyolódj csak, de ez majd talán elhiteti veled - villant meg Choden szemébe a láng s egy pillanat alatt ott termett Kathy előtt, falhoz szorítva ezzel a lányt. Kathy megijedt, nem tudta mi következik, csak csendesen figyelte a vámpír szemeiben táncoló lángokat, mindenre felkészülten.

Ekkor Choden elmosolyodott és megcsókolta a lányt. Kathy meglepődött, de a szerelme erősebbnek bizonyult. Átölelte a vámpírt s viszonozta annak csókját.

Choden finoman megragadta a lányt s miközben vadul csókolta, óvatosan az ágyra fektette. Kathy egy szűk polót és farmert viselt aznap, cseppet sem könnyítve meg ezzel Choden helyzetét. De a vámpírt se kellett félteni, egy laza mozdulattal letépte Kathyről a polót és a melltartót.

    -Hé, ha így folytatod lassan vennem kell egy poló gyárat, hogy legyen mit felvennem legközelebb - vigyorgott Kathy. Choden elpirult, de nem érdekelte a poló. Ismét megcsókolta a lányt, majd elindult annak ajkától a nyakán keresztül lefelé. Végig csókolta a lány egész testét, kicsit elidőzött Kathy melleivel, de már nem bírta visszatartani magát. S újra elindult lefelé. Óvatosan lehámozta a lány nadrágját és bugyiját, hogy végre hozzáférhessen annak kívánatos szemérem dombjához.

Kathy felsóhajtott a gyönyörtől, amit a vámpír szerzett neki. Choden most tényleg más volt, finom és érzéki. Kathy halkan nyőgdécselt miközben Choden finoman meg-meg szívta csiklóját, s nyelvével tempósabb ütemre váltott.

Choden-nek se kellett már több. Egyre meredő férfiassága már kívánta a lányt. Nem is váratta meg a vámpír tovább. Felpattant Kathy lábai közül, megszabadult polójától és nadrágjától, majd visszahelyezkedett, adott még egy utolsó csókot a lány mézédes szeméremdombjának, majd finoman behatolt és ütemesen mozogni kezdett, hol lassan, hol gyorsan. Kathy minden egyes ütem váltásnál fel-fel nyőgött a kéjtől, s közben erősen magához húzta Choden-t és újra és újra megcsókolta. Ekkor hirtelen felforrósodott körülöttük a levegő és megadták magukat a végső gyönyörnek.

Fél órával később már mindketten ott feküdtek egymás mellett. Kathyt elnyomta az álom. Choden csak a mellette fekvő lányt figyelte, s szemébe újra felizzott az emberség lángja...

Írta: Yuki Eiri